Történelmi szociálpszichológia és pszicho-história Egyén és történelem Történelmi szociálpszichológia és pszicho-história

Szociálpszichológia és történelem Elméleti és metodológiai problémák Pszicho-archeológia Kulturális-történeti pszichológia Pszicho-história Történelmi szociálpszichológia Historiametria Szimulált történeti-politikai helyzetek Mentalitástörténet

Elméleti és metodológiai problémák Pszichológia: ahistórikus behaviorizmus (viselkedés-központú, pozitivista) Történelem: antipszichologizmus narratív (ismeretközlő, elbeszélő) nem interpretatív Hogyan lehetséges akkor mégis kapcsolat a történelem és a  között?

A lehetséges kapcsolódások A pszichológia elméleti paradigmái döntik el az irányt (pszicho-archeológia, kulturális-történeti pszichológia, pszichohistória, történelmi szociálpszichológia)  pszichológiai redukció

A lehetséges kapcsolódások (folyt.) 2. Módszer-specifikus orientáció (historiametria, szimuláció)  a történeti idiográfia (egyediség) elvész 3. A történettudomány felől a pszichológia felé (mentalitástörténet)  leginkább „dialektikus” a kapcsolat, de nem igazán (szak)pszichológia közeli, inkább történeti-szociológiai („társadalomlélektani”)

Pszicho-archeológia A kollektív viselkedésminták ŐSI – jórészt evolúciós alapokon kialakult – szerveződéseit tárja fel. Példák: Nagy test = hatalom Szimbólumok: kollektív tudattalan (Jung) - (nagy) „haj”  hatalom, autonómia, erő: SÁMSON

Kulturális-történeti  Kulturális, diszkurzív, szemiotikai és hermeneutikai megközelítés Szellemi források: Vigotszkij, Gadamer, Wittgenstein Témák: Az eszközök evolúciója és a szimbolikus viselkedés. A mágia mint ősi és kollektív rítus Ontogenezis, filogenezis és szimbolizmus (az agy, a megismerés és a nyelv evolúciója és ontogenezise)

Pszicho-história A történeti események és szereplők „lelki” hátterét keresi. A „mi történt?” helyett vagy mellett a „miért történt?” kérdését feszegeti. Mindezt jobbára pszichoanalitikus alapon Élettörténeti vizsgálódás Meghatározó alkotók: Erikson, DeMause

Pszicho-históriai paradigmák (R. J. Lifton) Prehistóriai paradigma - S. Freud: Totem és tabu; Mózes és az egyistenhit.  az emberi történelem ISMÉTLÉSE az eredeti „Ödipális eseménynek” Klinikai lélektani megközelítés: az egyéni pszichopatológia vizsgálata Gyermekkori tapasztalatok és fantáziák, szex (pl. Freud Leonárdóról készített pszicho-biográfiája) intrapszichikus konfliktus + történelmi-politikai események (Freud és Bullitt pszicho-biográfiája Woodrow Wilsonról)

Pszicho-históriai paradigmák (folyt.) A „nagy ember” paradigma Az „én” (ego) és társadalom kapcsolatának eredeti freudi koncepcióját kitágítja: IDENTITÁS és TÖRTÉNETI IDENTITÁS Erikson Luther- és Gandhi-elemzése

Pszicho-históriai paradigmák (folyt.) A kollektív emberi tapasztalatok, s ezek SZIMBÓLIKUS és MEGFORMÁLT vagy INTÉZMÉNYESÜLT szintjeinek vizsgálata Résztvevő megfigyelések: a Mao Ce Tung-féle kínai nagy kulturális forradalmat „megtapasztalt” kínai és nyugati személyek kikérdezése az „agymosásról” A hirosimai atomtámadást túlélők kikérdezése (Lifton, 1962)

DeMause pszicho-históriája Egy jellemző idézet DeMaustól: „A történeti változások központi hajtóereje nem a technika, még csak nem is a gazdaság, hanem a személyiségben lezajló olyan ‘pszichogén’ változások, amelyek a szülők és a gyermekek egymást követő nemzedékeinek kölcsönhatása következtében mennek végbe.”

A gyermekkor története (deMause) Infaticid korszak (az ókortól a IV. sz-ig): jellemzője a gyermekgyilkosság „Megtagadó” korszak (IV.-XIII. sz.): a gyermeknek már van „lelke”, de ez inkább még a szülői projekció terméke, ettől való szabadulás a gyermek eltávolításával, elnyomják, vagy nem törődnek vele Ambivalens korszak (XIV.-XV. sz.): a gyermek már beépülhet szülei emocionális életébe, de még nem lehet önálló, jelleme „formálhatósága” az alappedagógiai princípium. Ha ellenáll: „kiverik belőle”.

A gyermekkor története (folyt.) Rögeszmés és repressziós korszak (XVIII. sz.): a gyermek már szülei közelében van, de egészen ellenőrzésük alatt tartják Szocializációs korszak (XIX.-XX. sz.): nem a gyermek meghódítása és alárendelése, hanem akaratának edzése jellemzi; a szocializáció objektuma, semmint szubjektuma. A segítségnyújtó korszak (XX. sz. közepétől): feltételezi, hogy a gyermek jobban tudja szüleinél, hogy mire van szüksége; nem „fegyelmeznek” a szülők, hanem segítenek („megértés”, „empátia”).

Történelmi szociálpszichológia A társas-társadalmi jelenségeket nem statikus és szinkronikus, hanem DIAKRONIKUS megközelítésben, a cselekvések IDŐBELI szerveződésében figyeli Nem pszichoanalitikus, inkább társadalomlélektani, tudásszociológiai, hermeneutikai interpretáció (Gergenék munkáiban) a történeti megismerés pszichológiája (Hunyady György)

A történeti megismerés pszichológiája A történész által alkalmazott köznapi emberismeret (a szociális megismerés „buktatói”) Visszatekintő torzítás Attribúciós hiba Kategorizálás és reprezentáció Az értékelés konzisztenciájából fakadó torzítás PSZICHOLOGIZMUS: a történelem egyéni és kollektív szereplői esetében (is) a pszichológiai tényezők túlértékelése

Historiametria Az emberi viselkedésre vonatkozó nomotetikus hipotéziseket vizsgálja, történelmi személyekre vonatkozó adatok quantitatív elemzésével (Simonton) Pl. a zenei tehetség halmozódása (Bach-családban) Pl. a „politikai alkalmasság” bizonyos történeti-politikai korszakokban (Steward vizsgálatai az amerikai elnökökről és a britt miniszterelnökökről)

Történeti-politikai szimulációk Laboratóriumi körülmények között „eljátszanak” történeti-politikai döntéshelyzeteket Pl. Crow és Noel vizsgálatai: autoriter nacionalizmus mint személyiségjegy stb., ill. csoportdöntésekben mi történik – a szimuláció az 1862-es USA-Mexicó háború viszonyaiból

Mentalitástörténet Az emberek hétköznapi érintkezési formái, kimondott és kimondatlan viselkedési normái a történelem hosszú időtartama vonatkozásában Pl. Elias európai civilizáció-vizsgálatai: A civilizált ember habitusa: a pszichikai önkontroll (étkezési szokásokban, tisztálkodásban) – a „kínosság-érzés” megemelkedett ingerküszöbe az agresszió szabályozása: az állam szociogenezise

Az állam szociogenezise (Elias) „Király-mechanizmus”: Pl. Franciaországban a királyi hatalom az újkor elejére a két legfőbb erőforrást (a hadsereget és az adókat) monopolizálta, az AGRESSZIÓT KONTROLLÁLTA a TÁRSADALMI ÉRVÉNYESÜLÉS lehetőségeit ezen keresztül szabályozta UDVARI ETIKETT: önkontroll!

Melléklet GYERMEKÁBRÁZOLÁSOK Mentalitástörténeti, történelmi szociálpszichológiai (képi) vázlat

Gyermek gyermekbútorral (és anyjával is?) Az ókori Rómában vagyunk Szeretetteljes anya-gyermek kapcsolat távolságtartó

Mária a gyermek Jézussal Bensőséges anya-gyermek kapcsolat A „távolság” mintha eltűnt volna

A Szent Család Bensőséges kapcsolat Itt az is látható, hogy nemcsak az anya lehet fontos József nyakában a kis Jézus

Tanító és gyermek A 17. században vagyunk Comenius Orvis Pictusaból illusztráció A „fölényes” nevelői attitűd

Anya és gyermeke

Az „egybeolvadó” szeretet

HÁZI FELADAT GYERMEKÁBRÁZOLÁSOK címmel az előbbi „képi” vázlatból kiindulva néhány oldalas elemző áttekintést lehet (ne) írni a „gyermekábrázolások” mentalitástörténeti és/vagy történeti szociálpszichológiai és/ vagy pszicho-históriai sajátosságairól HATÁRIDŐ: május 10. (a 2. Zh megírásának időpontja)