EURÓPA Európa felosztása

Európa 6 régiója Kelet-Európa Észak-Európa Közép-Európa A Balkán-félsziget Dél-Európa Nyugat-Európa

Földtani felosztás Ős-Európa, kontinensünk magja, legidősebb és legstabilabb földszerkezeti egysége. Részei: A Balti-pajzs: Fedetlen ősmasszívum, az előkristályosodáskor keletkezett ásványkincsekkel (réz, vas, nikkel). Ide tartoznak: - Fenno-Skandia (K-Svédország, Finn-tóvidék, Kola-fsz.) és az - Ukrán-pajzs (a Podóliai- és Dnyeper-menti hátságok); Az Orosz-tábla: É-ról D-re fiatalodó tengeri, folyami-tavi, glaciális és eolikus üledékekkel borított nyesett felszín. Rétegfejei hátságok (pl. Közép-Orosz, Szmolenszki, Valdáj, Tyimán) üledékekkel (kősó, szén, olaj, gáz, bauxit). Ó-Európa, lepusztult és megújult paleozoikumi rögökkel: A Bajkáli-hegységrendszer maradványai (Skócia ÉNy-i partjainál); A Kaledóniai-hegységrendszer (a Skandináv-, Skót-, É-Ír magasföld); A Variszkuszi-hegységrendszer feketeszénben gazdag Ny-i Armorikai és K-i Herziniai ággal. Középső-Európa: Stabilis self, mezozoos rétegek alkotta medencékkel: Angliában a Londoni-medence; Franciaországban a Párizsi- és az Aquitániai-medence; Németországban a Sváb-Bajor-medence; és A Cseh-medence. Új-Európa: Labilis self, fiatal láncokkal és feltöltött síkságokkal. Ezek: Eurázsiai láncok: Sierra Nevada, Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Dinaridák, Balkán. Síkságok: Fens, Landes, Pó-síkság, Nagy és Kis-Magyar Alföld, a Marica-alföldje.

Éghajlati (klimatikus) felosztás Éghajlati területek Tundra: Rövid nyár, hosszú zord tél és kevés csapadék, füves vegetáció, permfrost (É-oroszo, Skandinávia) Tajga: Enyhe nyár, hideg tél, több csapadék, fenyőerdő, podzol (Svéd, Finn, Oroszország); Óceáni éghajlat: Hűvös nyár, enyhe tél, sok csapadék, lomberdő, barna agyagos erdőtalaj (Ny-Európa); Nedves kontinentális éghajlat: meleg nyár, hideg tél, kevesebb csapadék, lomberdő, barna talaj (Közép-Európa); Száraz kontinentális klíma: Zord tél, meleg nyár, kevés csapadék, sztyepp, csernozjom (Kelet-Európa); Mediterrán: forró száraz nyár, enyhe nedves tél, macchia, terra rossa (D-Európa, a Balkán és a Krím partok); Hegyvidéki: változékony, magassági övek, mozaikosság (Eurázsiai láncok). Meghatározó tényezők Egyenlítőtől való távolság: - Európa zöme a szoláris É-i mérsékelt övben fekszik (4 évszak Ny-i szelek). - É-Skandinávia már a hideg övben. Óceántól való távolság (vízsz. tagoltság): - A közepes szélességek (É.sz. 40-50°) óceáni, nedves és száraz kontinentális területein érvényesül; - Távolodva csökken a csapadék, nőnek a hőmérsékleti szélsőségek. Domborzat (függőleges tagoltság): - Hegyvidéki éghajlat (függőleges övek); - Kedvező (Ny-K-i csapásirány) Lég- és tengeráramlatok: - Golf-áramlat (+hőmérsékleti anomália) - Állandó izlandi, nyári perzsa alacsony-, - állandó azori, téli szibériai magas nyomás.

A januári és júliusi izotermák

Európa éghajlati területei

Európa vizei

Európa vízrajzi felosztása Felszín alatti vizek: E tekintetben az alföldek és a medencetájak fontosak: - A Holland-mélyföld és az alföldek talajvize árvizek alkalmával belvízveszélyes; - A nyomással bíró rétegvizek az É-francia Artois tartományról kapták nevüket, de az ártézi vizek a Nagy Magyar-alföldön is fontosak; - Hévizekben és gyógyvizekben Új-Európa, főleg Itália és a Kárpát-medence gazdag; - A karsztvizek főleg a mészkőhegységekben fontosak (Dinaridákban). Felszíni vizek: - Folyók: Leghosszabb, legbővizűbb a Volga (3690 km), legtöbb államon át folyik a Duna (2850 km), legforgalmasabb a Rajna (1320 km). (A vízgyűjtő területek külön ábrán.) - Tavak: Legnagyobbak a glint tavak (Ladoga, Onyega), legtöbb a sziklamedencés tó (Finn-tóvidék); legmélyebbek a fjordos tavak (Genfi, Garda); legtisztább a Szt-Anna-tó, üdülésre legjobb a Balaton. Gleccserek, jégtakarók - A gleccserek közül leghosszabb (26 km-es) az Aletsch (Alpok); - A jégtakarók közül a norvég fjellek (Dovre-fjell, Jotunsheimen) és az izlandi jökullok (Vatnajökull) híresek.