Özönnövények Magyarországon 1.

Ambrosia artemisiifolia – ürömlevelű parlagfű Népi neve (helytelenül): vadkender Angol neve: Common ragweed, német neve: Beifussblättriges Traubenkraut 20-150 cm, erősen ágas, szőrös vagy érdes, ürmös illatú, orsógyökere mélyre hatol szárnyasan szeldelt július-október, egylaki, a porzós fészkek füzérben állnak, a termősek levélhónaljiak kaszat, hosszú magtúlélésű (40 év)  ♠  

Származása, elterjedése: Észak-Amerikában összefüggő elterjedési területe van Európába heremag-, gabona- és burgonyaszállítmánnyal került a 17.században Inváziójának kezdete: 2. világháború után Első hazai adata ideiglenes megtelepedésre utal: 1888, 1922: a Dráva, Mura és a Balaton vidéken 1960: átlépi a Dunát 1981: az egész Dunántúl fertőzött Napjainkra: az egész ország fertőzött, de ennek mértéke változó A parlagfű terjedésének fázisai (Priszter nyomán)

A parlagfű terjedésének fázisai (Priszter nyomán)

Életciklus, életmenet A dormanciát a fagy töri meg, ezután a hőmérséklet, a fény és a víz korlátozza a csírázást A kaszatok életképességüket 40 évig is megőrzik Virágzás már négyleveles stádiumban is bekövetkezik, szélmegporzású: július – augusztus (október) Polychor (víz, szél, állatok, ember) Termőhelyigény Zavart, nyílt élőhelyek növénye, fényigényes, hőigénye viszonylag magas, laza, jól átmelegedő, akár száraz talajokon is megél, az árnyalást nem tűri

Biotikus interakciók allelopatikus több kultúrnövényre Kompetíciója még nagyobb jelentőségű lehet Az árnyékolást rosszul tűrik Magyarországon 174 rovarfogyasztójának többsége polifág Legelő állatok megeszik, de nem kedvelik Számos gombakártevője ismert Gazdasági jelentőség Európában nincs pozitív jelentősége Minden mezőgazdasági kultúrában előfordul, kb. 5 millió hektáron (= 300 000 hektár monokultúra)

Legfontosabb allergén növényfajunk: Egy növény naponta egymillió, életében 1012 pollent termel, 1 hektár parlagfű 62 kg pollent termel, több, mit 300 km-re terjedhet a virágpor A növény és a virágpora kontakt bőrgyulladást okozhat Természetvédelmi jelentőség Laza talajokon természetközeli élőhelyeken is megjelenhet, de zavarásra utal Gátolhatja a növényzet regenerációját Ráirányítja a figyelmet a többi özönnövényre

Kezelés Megelőzés: bolygatás elkerülése, természetes növényzet megőrzése, összefüggő növényzet létrehozása (gyeptelepítés) A természetes szukcesszió során 2-4 év alatt kiszorul a területről Teljes mentesítés zavartalan élőhelyeken lehetséges Mezőgazdasági területen: vegyszeres gyomirtás, mechanikai kezelés, talajművelés Évi háromszori kaszálás eredményes Biológiai védekezés: rozsdagombákat vizsgálják, Zygogramma suturalis levélbogarat Európában alkalmazták

Solidago canadensis – kanadai aranyvessző Angol neve: Canadian goldenrod, német neve: Kanadische Goldrute Morfológiája: 20-250 cm magas, tömött, rövid szőrű, később alul kopaszodó, tarackjai rövidebbek szórt, lándzsás, a csúcs közelében fűrészes, a vállnál ép július-október, a nyelves virágok pártái nem hosszabbak a csöveseknél, fészkes buga virágzat kaszat  ♠  

Solidago gigantea – magas aranyvessző Angol neve: Giant goldenrod, német neve: Riesen-Goldrute 20-250 cm magas, kopasz, csak a virágzatban szőrös, tarackjai hosszabbak szórt, lándzsás, a csúcs közelében fűrészes, a vállnál ép július-október, a nyelves virágok pártái hosszabbak a csöveseknél, fészkes buga virágzat kaszat  ♠  

Származásuk, elterjedésük: Észak-Amerika Európába 18.században kerültek, dísznövényként Első kivadulásuk: 19. sz. közepe Első hazai adata: irodalmi: 1909, herbáriumi: 1848 Első adata a Dunától keletre: 1902 Magas aranyvessző: Dunántúl nagy részén közönséges, a Magyar-középhegységben és az Alföldön főleg folyó- és patakvölgyekben Kanadai aranyvessző: hazánkban ritkább, legtömegesebb Dunántúli- és Északi-középhegység mentén, nagyvárosok körül kanadai aranyvessző

A magas aranyvessző hazai előfordulása (Botta-Dukát – Dancza 2004) A vizsgált területet színes négyzetek jelzik: 0= a faj jelenlétét nem észleltük, 1= a faj igen ritka, csak szálanként vagy kisebb csoportokban fordul elő, 2= a faj ritka, a legnagyobb megfigyelt pont sem haladja meg a 10 m2-t 3= a faj közönséges, nagy (gyakran hektáros méretű) foltokat alkot

A kanadai aranyvessző hazai előfordulása (Botta-Dukát – Dancza 2004) A vizsgált területet színes négyzetek jelzik: 0= a faj jelenlétét nem észleltük, 1= a faj igen ritka, csak szálanként vagy kisebb csoportokban fordul elő, 2= a faj ritka, a legnagyobb megfigyelt pont sem haladja meg a 10 m2-t 3= a faj közönséges, nagy (gyakran hektáros méretű) foltokat alkot

Életciklus, életmenet A kaszatok csak fényben csíráznak, sokat kórokozók pusztítanak el, exogén magnyugalom (hőmérséklet) A tarackok 2 év alatt behálózzák a a talajt Virágzás: július – október A tarackok között tápanyag-kicserélődés van Termőhelyigény Magas aranyvessző: fényigényes, nedves, üde, olykor kötött talajokon, természeteshez közelibb élőhelyeken Kanadai aranyvessző: lazább, gyorsabban felmelegedő talajokon (homok, lösz), zavart élőhelyeken kanadai aranyvessző

Biotikus interakciók allelopatikus hatásúak, a nitrifikáló baktériumokra is hatnak Kompetíciójuk még nagyobb jelentőségű Az árnyékolást rosszul tűrik Európában hiányoznak a fajokat fogyasztó specialista rovarok Lisztharmatgomba károsítja Gazdasági jelentőség Mézelő, gyógynövény Természetvédelmi jelentőség Eredeti növénytakaró pusztulása, visszaszorulása, gerinces fauna számára kedvezőtlen, csökken a növényevő és ragadozó gerinctelenek száma magas aranyvessző

Kezelés Megelőzés: kaszálórétek, legelők rendszeres kaszálása, mezőgazdasági területeken talajművelés Rendszeres kaszálás, avarréteg eltávolítása: a tarackdarabok ritkán hajtanak ki Legeltetése háziállatoknál felfúvódást okoz Kis fedettség esetén: pontpermetezés (klopiralid) Nagy fedettség esetén: kaszálás vagy sorcsíkpermetezés, leárnyékolás magas aranyvessző

Solidago canadensis – kanadai aranyvessző

Solidago canadensis – kanadai aranyvessző

Solidago gigantea – magas aranyvessző

Solidago gigantea – magas aranyvessző

Solidago gigantea – magas aranyvessző

Solidago gigantea – magas aranyvessző

Asclepias syriaca – selyemkóró G3 Asclepias syriaca – selyemkóró Népi neve: vaddohány, angol neve: common milkweed, német neve: Syrische Seidenpflanzen Morfológiája: 80-150 cm, mérgező tejnedvet tartalmaz, szőrös szárú, vízszintes gyökerek 10-40 cm mélyen haladnak (3,8 m) keresztben átellenes, elliptikus, 10-25 cm hosszú, a fonák molyhos június-augusztus, dús levélhónalji bogernyő, húsvörös - rózsaszín (fehéres) párta, mellékpárta 10 cm-es ikertüszőtermés, repítőkészülékes magvak  ♠  

Asclepias syriaca – selyemkóró Származás, elterjedés: Észak-Amerika keleti síkságai Európába 1629-ben került, spontán terjedése a Mediterráneumból indult ki Első hazai adata: 1736, Dunántúl Intenzív termesztése: 1870-1950 Oka: szörp, bor, illóolaj, selyem, szigetelőanyag, olaj, kaucsuk. Terjedését elősegítette: Felhagyott állományok Úthálózat és vasút fejlődése Talajművelés, bolygatás Kompetítorok kiirtása Előfordul: Gyümölcsösök, szőlők, erdészeti területek, szántóföldek, gyepek, árterek Asclepias syriaca – selyemkóró

Asclepias syriaca – selyemkóró Legfertőzöttebb megyék: Bács-Kiskun, Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy, Csongrád, Pest Életciklus, életmenet Csírázás: ápr.-máj., 0,5-1 cm-es talajmélységben, öt év multával a csírázási % 90 Megporzói: méhek, poszméhek, lepkék, legyek, bogarak Termésérés: aug.-szept. A klónok becsült élettartama meghaladhatja a 100 évet Termőhelyigény száraz – nedves, főleg laza talajokon (homok, lösz), zavart élőhelyeken

Asclepias syriaca – selyemkóró Biotikus interakciók Gyökérkivonata allelopatikus sok gabona- és gyomnövényre Kompetíciója még nagyobb jelentőségű Az uborkamozaik-vírus, rozsdagombák, lisztharmatgombák és fuzárium gazdanövénye. Főleg polifág rovarok fogyasztják, levéltetvek csúcsszáradást okozhatnak, a vörösfoltos bodobács jelentősen csökkentheti a magszámot és tömeget, gerincesek nem vagy alig legelik Gazdasági jelentőség Mézelő, termése a virágkötészetben használható

Asclepias syriaca – selyemkóró Természetvédelmi jelentőség Megakadályozza a természetközeli társulások regenerációját A méheket elvonhatja a napraforgó megporzásától Kezelése Megelőzés: a természetközeli vegetáció fenntartása, új egyedek bevitelének megakadályozása Kis fedettség esetén: pontpermetezés, kenés (glifozát-származékok, dikamba, fluroxipyr) Nagy fedettség esetén: speciális járókerekű gép, háti motoros permetezőgép Alkalmazása bimbózáskor - virágzás kezdetekor kedvező A szárzúzás kedvezőtlen lehet

Asclepias syriaca – selyemkóró G3 Asclepias syriaca – selyemkóró

Asclepias syriaca – selyemkóró G3 Asclepias syriaca – selyemkóró

Echinocystis lobata – süntök Angol neve: wild cucumer (creeping Jenny), német neve: Gelappte Stachelgurke vékony szárú, 7-8 m magasra felkúszó, többágú kacsokkal kapaszkodó öt hasábú július-augusztus, fehér pártájú, a porzós virágok füzérben állnak, a termősek levélhónaljiak, egylaki négymagvú, kétrekeszű, tüskés kabak  ♠  

Származás, elterjedés: Északkelet-Amerika Első európai adata: 1904, Debrecen: 1913 1950: több mint 100 hazai adat, meghonosodott: Ny-DNy Dunántúl, Magyar-középhegység Napjainkban: egész országban megtalálható, Kisalföld, Duna-Tisza köze ritka Dísznövényként ültették, kivadult Életciklus, életmenet Csírázás: május, virágzás: júliustól, rovarmegporzású, a terméseket a víz is terjeszti A magvak dormanciája erős, sztratifikációval feloldható

Termőhelyigény Folyók, patakok mentén szerves a anyagokban és bázisokban gazdag, nedves vagy üde, gyengén savanyú, humuszos talajokon, ligeterdőkben, árkok, csatornák mentén, fényigényes Biotikus interakciók Magja allelopatikus hatású A támasztékul szolgáló növényt elnyomhatja Hazai fogyasztóiról kevés adat van, Amerikában számos fogyasztója ismert. Gazdasági jelentőség Hazájában „panácea”

Természetvédelmi jelentőség Kedvezőtlenül befolyásolja az őshonos társulásokat Leárnyékolhatja, lehúzhatja a facsemetéket Betegségeket terjeszthet Kezelése Védett területeken: mechanikai kezelés Kémiai védekezés: nehéz a szelektivitást megőrizni Számos fogyasztója, kórokozója ismert, de ezek gazdanövényspektruma széles

Echinocystis lobata – süntök

Echinocystis lobata – süntök

Echinocystis lobata – süntök

Impatiens glandulifera – bíbor nebáncsvirág Angol neve: Himalayan balsam (Policeman’s helmet), német neve: Indisches Springkraut 100-250 cm, egyszerű vagy elágazó, vörös, áttetsző, üveges 5-8 cm hosszú, tojásdad, fűrészes, a levélnyél mirigyes, felsők örvösek, alsók keresztben átellenesek, extraflorális nektáriumok július-október, 2,5-4 cm-es bíborszínű párta, színes csésze húsos, dinamochor toktermés  ♠  

Származás, elterjedés: Nyugat-Himalája mérsékelten csapadékos térségei Európába a 19. sz. elején hozták be, dísz- és mézelő növényként Első elvadulásának európai adata: 1848, meghonosodása: 1855. 1892: Erdély, 1920: Vas vármegye Napjainkban: nagyobb folyók, ritkábban hegyi, dombvidéki patakok mentén Gyakori a Ny- és DNy-Dunántúlon, Duna mentén, de a Tisza egyes szakaszain is megtalálható Életciklus, életmenet Csírázás: március

Csíranövény-sűrűség 350 db/m2, 30-40 marad meg, a dormanciát a hideghatás töri meg Virágzás (jún.) - júl. - aug. – (nov.), „poszméhvirág Magszórás aug. – nov., dinamochoria: 7 m távolságra, hidrochor, zoochor (erdei egér), antropochor (dísz- és mézelő növényként) Több éves magtúlélés, vegetatívan terjedő szárrészek Alomja nehezen bomlik el Termőhelyigény Fagyérzékeny, inkább félárnyéknövény

Folyók, patakok mentén, szerves a anyagokban gazdag, nedves, humuszos talajokon, Puhafás ligeterdőkben, bokorfüzesekben, árkok, csatornák mentén Biotikus interakciók A juh és a szarvasmarha legeli Számos fogyasztója és beporzója ismert Gazdasági jelentőség Hajtása és magja ehető, köröm és bőrfestésre használták, Bach-féle virágterápia, dísznövény, méhlegelő Partok stabilitását veszélyezteti, akadályozza a természetes felújulást

A nebáncsvirág fajokon előforduló rovarfajok száma (Schmitz 1999) Fajszám Erdei nebáncsvirág Kisvirágú Bíbor Fitofágok 22 13 8 Viráglátogatók 16 21 31 Extraflorális nektáriumok látogatói - 1 25 Aphidofágok 4 12

Természetvédelmi jelentőség Kedvezőtlenül befolyásolja az őshonos társulásokat Természetvédelmi gyom, elnyomja a honos fajokat, gátolja a felújulást Kezelése Védett területeken: több évig tartó mechanikai kezelés, kézi eltávolítás, kaszálás, alomeltávolítás Kémiai védekezés: nehéz a szelektivitást megőrizni (glifozát)

Impatiens glandulifera – bíbor nebáncsvirág

Impatiens glandulifera – bíbor nebáncsvirág

Impatiens glandulifera – bíbor nebáncsvirág