Aragónia és uralkodói

Aragónia Aragónia a kisebb Navarrával együtt alakított közös királyságot. Innen indult el az ibériai földek keresztény visszahódítása az araboktól, a reconquista. Miután 1137-ben dinasztikus módon egyesült Katalóniával, a Barcelonai-ház uralma alatt Európa, és különösen a mediterrán térség egyik nagyhatalmává vált. Birtokolta a Baleár-szigeteket, Korzikát, Szardíniát, egy ideig hozzá tartozott a Nápolyi Királyság és vele Szicília, Athén környéke Görögországban, kisebb területek Észak- Afrikában a Barbár-parton és Dél- Franciaországban Montpellier városát magában foglalva. Területének szétdaraboltsága miatt azonban soha nem válhatott egységes birodalommá; mindvégig kisebb, többé-kevésbé önálló királyságok laza, dinasztikus szövetsége maradt.

III. García Sánchez (919–970) a Pamplonai Királyság (a 12. század közepétől Navarrai Királyság) második, a Ximena-házból származó királya. 931-ben koronázták királlyá, ám míg nagykorú nem lett (934) ténylegesen anyja Toda Aznarez irányította az országot. III. García a trónt rokonának, az Omajjád dinasztiából származó III. Abd Al- Rahmánnak (891–961), a Córdobai Emirátus, majd Kalifátus nagyhatalmú uralkodójának köszönhette. III. Abd Al-Rahmán III. García-t támogatta és nem annak a hatalomra törő nagybátyját. Mindezek ellenére III. García hosszú uralkodása alatt gyakran belekeveredett a mórok elleni harcokba, bár közben beavatkozott a Leóni Királyság belviszályaiba is. 1. házasságának (Andregoto Galindezzel, II. Galindo Aznarez, Aragónia grófjának a lányával) köszönhetően Aragóniát a Pamploanai Királysághoz csatolta.

II. Sancho Garcés (935–994) II. Sancho Garcés a Pamplonai Királyság (a XII. század közepétől Navarrai Királyság) a Ximena - házból származó királya (970–994). Szülei III. García pamplonai király és az ő első felesége, Andregoto Galindez voltak. Anyja Aragónia grófság örököse, majd 922-től 943-ig grófnője. Apja 943-ban eltaszította feleségét, ekkor formálisan Sancho lett I. Sancho néven Aragónia grófja (943–994), de ténylegesen az Aragóniában II. (Pamplonai) Garcíaként nyilvántartott apja uralta a grófságot haláláig. II. Sancho az „Abarca” előnevet kapta, mert előszeretettel viselte az így nevezett navarrai fonott cipőt. Akárcsak a leóni királyoknak, II. Sanchónak is gondot okoztak a mórok rendszeresen megújuló támadásai; ezeket a Córdobai Kalifátus kiváló hadvezére, a spanyolok által Almanzornak nevezett Abu Ámir al-Manszúr (939–1002) vezette. II. Sancho több katonai kudarc után a békesség helyreállítása érdekében lányát, Abda la Vasconát (? – ?) feleségül adta Almanzorhoz. A trónon fia García (964?–1000) követte, akit Félénk (illetve Reszketeg) García Sánchezként (994–1000) tartanak számon.

IV. García Sánchez (964? – 1000) IV. (Félénk)García Sánchez (a XII. század közepétől Navarrai Királyságnak nevezett Pamplonai Királyságnak a Ximena-házból származó királya (994–1000), II. Sancho Garcés pamplonai király fia és utóda. (Több szerző is II. Garcíának nevezi; ők az Arista-Iñiga házból származott I. és II. Garcíát nem tartják királynak.) Rövid uralkodása alatt apja nyomdokában váltakozó sikerrel kapcsolódott be a leóniak és kasztíliaiak mórok elleni harcába; utóbbiak élén a Córdobai Kalifátus kiváló hadvezére, a spanyolok által Almanzornak nevezett Abu Ámir al- Manszúr (939–1002) állt. Utódja fia, Sancho lett, és III. (Nagy) Sancho Garcés néven a Pamplonai/Navarrai Királyság legjelentősebb uralkodójává vált.

III. (Nagy) Sancho (992 körül–1035) Ő volt a Pamplonai Királyság (a 12. sz. közepétől Navarrai Királyság) legjelentősebb királya (1000–1035), a maga korában az Ibériai-félsziget leghatalmasabb keresztény uralkodója, aki magát az ibérek királyának nevezte. III. Sancho uralkodása kezdetén, 1002-ben, kasztíliai grófsággal és Navarrával szövetségben leverte, a mór Córdobai kalifátus vezetőjének Al- Hajib Al-Manszúr-nak a seregeit. A Al-Hajib Al- Manszúr halálával felbomlott az emirátus, majd az egymás ellen forduló mórokon keresztül Sancho megszerezte az uralmat Sobrarbe és Ribagorza ősi frank grófságok és felesége származása révén Kasztília felett ben bevonult Leónba, a királyság fővárosába, ahol császárrá koronáztatta magát, igaz még ebben az évben önként ki is vonult. Végrendeletében négy királyságra osztotta birodalmát, ezeket négy fiára hagyta.