A vetítés megy magától, csak hallgassátok!
Magyarország feldarabolása 1920 június 4-én történt December 5-én, a megemlékezés ünnepén szavalta el ezt a költeményt a Kassa mellettí Sepsiből Takács Gabriella tanuló. A verset 2004 december 8-án írták! A vers eredeti hangját halljátok. Sajnos a szavaló lány képét nem tudtam feltenni. A képeket az elvett területekről tettem fel, ráismertek majd.
Ne féljetek! Nem megyünk haza. Minket már régen nem hív a Haza, Mely álmainknak bölcsője, sírja volt; Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt. Ne féljetek! Nem megyünk haza. KolozsvárKolozsvárKolozsvárKolozsvár
Ott a házaknak már nincsen ablaka, Mely múltba néz s jövőbe lát; Nincs, ki megfújná a trombitát. Ne féljetek! Nem megyünk haza. Komárom
Ne féljetek! Nem megyünk haza. - Az már régen a másság temploma. S te is csak szolga, rab vagy ott. - Bár zsebedben útlevél ragyog. Ne féljetek! Nem megyünk haza. Pozsony
Irígység népe, te cédra, te buta! A mi kincsünk nem lopott kacat. Lelkünkben hordjuk: Hit és Akarat! Ne féljetek! Nem megyünk haza. Kassa
Hazugság népe, te gyáva, te ostoba! Ahol mi élünk, az mind Magyar sziget. Koromsötétben virrasztó tüzek. Ne féljetek! Nem megyünk haza.
Vagyunk és maradunk mint kivert kutya. Sorsunk már rég nem sorsotok. Arulók, latrok, új gazdagok! Ne féljetek! Nem megyünk haza. Csíksomlyó
Hol terstvér testvérnek farkasa. Ki hajnalig háromszor megtagad, Légy átkozott, légy gazdagabb! Ne féljetek! Többé nem megyünk haza! Zsolna