„Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges hirdetni reggel szeretetedet, h ű ségedet minden éjjel tízhúrú hangszeren és lanton, zeng ő hárfán! Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok. Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid!” Zsolt 92: 2- 6
Nyári reggel Pecznyík Pál verse
Szép nyári reggel van, hull a napsugárözön, Gyémánt harmatcseppek ragyognak fán, füvön.
Áhítattal állok virágillat-árban, a természet csodás, fényes templomában.
Forr, pezseg az élet, amerre csak nézek, nyílnak a virágok, pompáznak a rétek.
Susog a lomb-erd ő, szell ő orgonája, madarak éneke, karban felel rája.
Fehér fodros felh ő k vonulnak a légben, távolból harangok mély hangja zeng éppen.
E csodás templomban milyen szép is lenne, ha folyton imádság, ének szólna benne.
De gépek zajától, remeg a leveg ő, hiányzik a sok nyáj, mez ő kön delel ő.
Atyám, áldom Neved, hódoló imában, a természet csodás, fényes templomában!
„Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dics ő ítsenek az egész földön!” Zsolt 57: 7-11