A képzőművészet-terápia elmélete II A képzőművészet-terápia elmélete II. A gyermekterápiák elméletéről (játék és rajz)

Játék szerepe a gyermekek életében Evolúciós megfigyelés: minél fejletlenebb idegrendszerrel születnek egy faj gyermekei, annál többet játszanak gyermekkorukban  fontos szerep az idegrendszer érésében, fejlődésében A gyermekeknek játéktérre van szükségük! + ésszerű korlátokra és gyökerekre (érzelmi biztonságra) is…

A játék jelentősége A játéktevékenység, a világ felfedezésének vágya a gyermek természetes, biológiailag programozott igénye. A játék nem haszontalan, hanem a világ felfedezésének eszköze. Hogy ezt ki tudja bontakoztatni, ahhoz optimális stimulációra van szükség. Optimális stimuláció: az elhanyagolás és a túlzott elvárás között. (A fű nem nő gyorsabban, ha húzzák…) A játék feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban érezze magát. A teljesítménynyomás is bizalmatlanságot szül, nemcsak az elhanyagolás vagy a bántalmazás. Egészséges énképéhez szüksége van önmaga hatékonyságának megtapasztalására  homloklebeny, fiatal felnőtt korig érik…

Korunk gyermekei Sokan nem tudnak játszani Fokozott teljesítmény elvárások, társadalmi versenyszellem Stress, idegesség, fantáziatevékenység beszűkülése Legrosszabb esetben a gyermek önálló aktivitásának csökkenéséhez és nyugtalan passzivitáshoz vezet.

Vizuális önkifejezés Egyfajta játékként is felfogható A személyes hatékonyság megélésének fontos közege – otthoni körülmények között is. Terápiásan: Megközelíteni a kimondhatatlant és kimondhatóvá tenni Különösen, ha a nyelv előtti időszakban történt eseményekről van szó  szimbolizációs folyamatokat indíthat el A nyelv által hozzáférhetetlen esemény: trauma  megjelenítése Az alkotó megélheti, hogy saját életének alakítója lehet.

A gyermek-pszichoterápia A felnőtt világ sokat korlátoz – főleg a gyermek testi épsége érdekében, sok spontán, felfedező és mozgásos aktivitást legátolnak. A terápia új helyzetet teremt: „használhat (majdnem) bármilyen eszközt”, viselkedését nem kritizálják olyan mértékben, mint egyébként  a saját szükségletek szabadon előtérbe kerülhetnek és vizsgálhatja őket. A terápiás közegben az én öngyógyító mechanizmusai előbb-utóbb felszínre hozzák a konfliktust, mely ilyen módon körüljárható lesz.  megértés, segítés

Játék- és rajzterápia A játék és rajz: királyi út a gyermeki tudattalanhoz Mikrokozmosz teremtődik, metaforikus reprezentációs közeg A gyermeki érzelem- és gondolatvilág nehezen hozható egy felnőtt számára élmény közelbe. A narratívákból néha nehéz kiokoskodni, mi is történt valójában. A játék és rajz a terápia közegében történik, a terapeuta minden mozzanatot végigkísér, a megértés és empátia így könnyebbé válik.

Gyermekterápiák specifikumai A gyermeknek nincs betegségbelátása. Bár tüneteitől szenved. Nem a gyermek kéri a terápiát, hanem a szülő viszi… Válogatás nélkül elmondja ötleteit, ezeket nem (mindig) társítja a meglevő anyaghoz, álomhoz, játékhoz. Magunknak kell kitalálnunk játékának és mondanivalójának értelmét  nagyobb a veszélye a projekcióknak. Hiányzik az önmegfigyelés, önreflexió. A terapeuta aktívabb kell legyen, minden apró részletre figyel, a gyermek szemléleti szintjéhez alkalmazkodva ad visszajelzést. Ugyanakkor a saját szintjén is feldolgozza a megfigyelt anyagot.

A terápiás szerződés A gyermek a világban kiszolgáltatott, a terápiás közegben ez csak fokozódik  feltétlenül tájékoztatni kell, hogy mi fog történni a terápiában: terápiás szerződés Nem jó: Ha a terapeuta semmit sem mond, csak megfigyeli a gyermeket Ezentúl hetente találkozni fogunk és azt csinálhatsz, amit akarsz. Tudod miért jöttél hozzám? Szüleid elmesélték, hogy dühkitöréseid vannak. Te mit gondolsz erről? Inkább: A szüleidet már egy kissé megismertem, a problémáidról is hallottam. Szüleid szeretnék, ha segítenék nektek. Minden érdekel, ami veled történik, az a dolgom, hogy megfigyeljem a játékodat, rajzodat és EGYÜTT rájöjjünk arra, miben kell változás. Együtt fogjuk megbeszélni, meddig kell hozzám járnod. A szerződés megkötése nem mindig sikerül az első ülésen. Főleg a latecia korúaknál: nemcsak a betegségbelátás hiányzik, hanem bizalmatlanok is.

A szülő szerepe a gyerekterápiában A szülő a kezdeményező (a „megbízó”), de a gyermek érdekeit kell képviselni A szülő általában ambivalens, a terapeuta kritikájától tart A gyermekkel azonosul, és attól tart, hogy a terapeuta megrója őt, kiderülnek a „hibái” A szülő-gyermek viszony tudattalan szintjei fontosak a terápia szempontjából Felmérni, van-e konfliktus a szülők között, és ebben a gyermek milyen szerepet játszik  családterápia?, szülő pszichoterápiája? A gyermek érdekeit szem előtt tartva  a terapeuta ne rendelje alá magát a szülőnek Saját szülővel való viszony tisztázott legyen

A terápia bevezető szakasza Meleg, baráti, elfogadó, permisszív légkör A gyermek érzelmeit folyamatosan tükröző, saját probléma megoldását respektáló Non-direktivitás, a t. hagyja a folyamatot saját ritmusában haladni A gyermek tudjon róla, hogy „mire megy ki a játék”. (Változnia kell, de ennek ő is aktív résztvevője, neki is kontrolja van felette.) Az első üléseken szükségszerű a félelem és bizalmatlanság a terapeutától: A legoldottabb gyermek viselkedésében is van némi megtorpanás Kész arra, hogy ellenkezzen, de egy érdeklődő, megértésre kész személyt talál Az első ülés lefolyása azt tükrözi, hogy hogyan tud a gyermek egy új helyzetben egyensúlyba kerülni.

Korlátozás és agresszió a gyerekterápiában I. Ésszerű és igen következetes korlátok  a gyermek biztonságban érzi magát, hisz nem neki kell megszabni, hogy hol a határ. Főleg magatartás zavarok esetén nagyon fontos. Jól átgondolt legyen, soha ne a t. aktuális „hangulata” határozza meg. A terápiás helységet eleve úgy kell berendezni, hogy viszonylag keveset kelljen tiltani.

Korlátozás és agresszió a gyerekterápiában II. Korlátozni kell: (a realitás tényezőit, pénzügyi tényezőket és a társas együttélés szabályait figyelembe véve) Ha a játékon kívül egyebet rongál Ha saját és a terapeuta fizikai épségét veszélyezteti, a terapeutát fizikailag bántja Ha a teremben az ülésen túl akar maradni Ha játékot el akarja vinni, vagy az ablakon kivinni Szakaszai: A gyermek vágyának észlelése Világosan korlátozni (verbális  fizikai) Egyéb csatornák felé terelni A korlátozás a direkt fizikai destrukciót tiltja, a szimbolikusat nem  újfajta hatékonyság, a fejlődés élménye az önszabályozás terén, szinte önmagában gyógyító Mi történjen, ha nem hatásos a korlátozás?

Játékrongálás, destrukció a terápiában Gyakran azzal a személlyel kapcsolatos agresszió, akit a tárgy szimbolizál Fontos, hogy ne moralizáljunk, de a destrukciót persze nem szabad bátorítani sem. Beszélje ki érzéseit a dologgal kapcsolatban. A bűntudat szinte mindig megjelenik. A játék javításának vágya = a kapcsolat javításának vágya

Viszontáttétel Fölé-alárendeltségi érzések, pl. „csak egy gyermek”, pedig a gyermekek elhárító mechanizmusai sokkal merevebbek, stb. A gyermek gyakran ágálásra késztet pl. a gonosz boszorkányt játszatja el a terapeutával… A „fölényes gyermek”: saját generációs probléma aktiválódása, ha a gyermek is hozza ezt a problémát. Máskor a gyermek mindenhatónak képzeli a terapeutát.

Hogyan hat a gyermekterápia? Vajon mitől javulnak a tünetek? Mitől lesz jobban a gyermek? A terápiától? Spontán fejlődés következik be? A terápia célja valójában a megzavart fejlődési folyamat helyreállítása.

Az értelmezés problémái a gyermekterápiában Játékát, rajzát nem szükséges értelmezni, az játék „értelme” a terapeutának fontos. A kezelés célja valójában a hibás magatartás rendezése. Segítség a konfliktusok rendezésében a gyermek és a családtagok (környezet) között. A terapeuta saját maga számára értelmez. Kivárja az érzelmek megjelenését a terápiában, a kapott anyagot az anamnézissel kiegészíti. És azután segíti a feszültség lereagálását rajzban vagy játékban, rezonál, empatizál azokkal  korrekciós élmény.