KŐHALOM ERDEI TISZTÁSON Csorba Simon, Mihalik Zsuzsa OPNI-Valentin Ház 2004.

MÓDSZERISMERTETÉS

DUM SPIRO, SPERO

Legyek az utcán, futóként vagy front-helyzetben találkozzak ismeretlen ismerősökkel, akik az utcán küzdenek, részegen akár, vagy narkósan belőve, a remény éltessen minket! Legyek tanúja epilepsziás rohamoknak az utcán és szembesüljek a tájékozatlan emberek zavarával, az elesettek láttán, a reményt nem adhatjuk fel! Legyek alamizsnaosztogató akár, aki nehezen türtőzteti szánalmát a hajléktalanok és a koldusok közelében, mindig az utcán hever a remény, csak le kell hajolni érte! Legyek elmeosztályokon vagy hajléktalan szállón működő önképzőkörök lelkes szervezője, mindenkor az utca frontján küzdök és remélek! Legyek túravezető, aki az erdei tisztásra fut társaival, hogy a KŐHALOMRA követ rakjon, együtt a többiekkel, mindig az utca embere maradok és remélem, hogy minden jóra fordul! Legyek festőművész, futó, vagy terapeuta, aki időt áldoz a csodára, a reményre és az életre, csakis a gondviselés erejéből meritek!

Szaturnusz kövei

Ebből az aspektusból nézve a KŐRAKÁS más értelmet nyer? Igen, jelképesen fejezi ki, hogy a futás által meg lehet szabadulni emésztési zavarainktól, köveinktől, epés ömlengéseinktől és alkalmat lehet adni bárkinek a helyes önkifejezés elsajátítására! Még arra is magyarázatot ad a kövületek külső –LÁTÓ hegyi – látványa, amire eddig nem volt helyes válasz: Miért nem vesz részt a személyzet a KŐRAKÁS építésében? Azt lehet belemagyarázni a hárításba, hogy nekik nincs mit megemészteni, nekik nincsenek elfojtott indulataik, nekik nincsenek epe- és veseköveik, nekik jó az emésztésük és nincs szükségük jelképes rítusokra. Lusták is lehetnek, mint újabban én, mert megtanították nekem a betegek, hogy a lustaság nem bűn! Lehet, hogy nincs idejük a testedzésre, mint nekem, mert annyira lefoglal a családom és a munkám! A betegeket saját betegségük foglalja le, de mivel a betegségükből élnek, hagyják magukat gyógyítani és irányítani, hiszen nincsen esélyük a teljes gyógyulásra, az a munkájuk, hogy betegek! Ez annyira stresszes állapot, hogy megzakkan mindenki mellettük, ez van a pakliban!

HA KEDD VAN, AKKOR FUTÁS ….

Útközben alaposan megizzadtunk mindketten, erőtlenségünk azért nem zavaró, mert megszületett a terv, eljött a rendszeres edzések ideje, ki a szabadba, futás! Ez a gondolat engem arra sarkalt, hogy edzés után elmenjek szaunázni és úszni a “Széchényibe”. Találtam egy C. S. LEWIS kötetet útközben: CSODÁK címmel és Andris ma is belefirkálja a porba: “A csoda van” – szlogent. A hegyeket mozgató hitről van szó és a mai nap valamiért csodálatos. Ugyan akkor szomorú is, mert kolléganőm, Mihalik Zsuzsa nem tud részt venni ezen a konferencián testben, csak lélekben és áttételesen a CD elkészítésében való közreműködésével. A Valentin Ház munkaközösségéből is távozott és az OPNI Központi Foglalkoztatójában dolgozik ezentúl. Szomorúságunkat elűzi a közös munka és az emlékek felidézése. Továbbá nekem azt a jóérzést biztosítja, hogy lássam mások fejlődését és munkakedvünk töretlen. Amint kinyitom újonnan vásárolt kis CSODA kötetemet, az ötödik oldal tetején ezt olvasom Arisztotelész tollából:”Nem tudja megoldani a csomót az, aki nem is ismeri”. Kérem, ez tényleg jó bíztatás, hiszen Andris esetének ismertetése éppen arról szól, hogy Ádámmal együtt bogozták ki a gordiuszi csomójukat, a futás által, nem pedig egy kardsuhintással, mint beteg társuk, a néha Nagy Sándor tette volt világhódító körútján…

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetet mondok a Magyar Hospice Alapítványnak a konferencián való részvételem támogatásáért Andrásnak és Ádámnak alkotói közreműködésükért Mihalik Zsuszának az anyag összeállításában való segítségért Feleségemnek a képek szkenneléséért Nagy Magdolnának, az OPNI könyvtárosának a diák elkészítéséért