A csernobili katasztrófa és annak következményei

1986. április 26-án hajnalban az ukrajnai Csernobil atomerőművének negyedik blokkjában bekövetkezett az eddigi legnagyobb és legsúlyosabb reaktorbaleset. Aznap éjszaka a mérnökök egy kísérletet hajtottak végre, amely során számos biztonsági rendszabályt szegtek meg. Az operátorok hibás beavatkozásai következtében a reaktor teljesítménye ugrásszeren elérte kapacitásának százszorosát.

Az urán fütőelemek szétestek, a hasadóanyag kiszabadult a tokozatokból, és kapcsolatba került a hűtővízzel. Hatalmas gőzrobbanás (kémiai robbanás) következett be, amely szétvetette a reaktor nyomás alatt álló tartályát, a reaktorcsarnok falait. A reaktorban lévő radioaktív izotópok mennyiségének fele a szabadba került. A keletkezett tűz több napon keresztül égett, ezalatt hatalmas aktivitás szabadult ki a légkörbe, ami 400-szorosa volt a hirosimai atombomba által a légkörbe juttatott aktivitásnak.

A radioaktív anyagot a szélmező Skandinávia felé sodorta, amely száraz és nedves ülepedés révén kikerült a légkörből és így kölcsönhatásba került az elő és élettelen környezettel. Az akkori propaganda több napig próbálta elhallgatni a bekövetkezett tragédiát, de az Európa több részén mért ugrásszer radioaktivitás növekedés és a meteorológiai helyzet ismerete már nem tette lehetővé az eset eltitkolását. A baleset következtében sugárszennyezés érte az akkor még Szovjetunióhoz tartozó Ukrajna, Fehéroroszország, Oroszország, sőt Európa nagy területeit is.

A csernobili katasztrófa súlyos egészségügyi, gazdasági és társadalmi következményei jelentősen ösztönözték a baleseti kibocsátási modellek fejlődését. Az akkori számítógépek teljesítménye és kapacitása már lehetővé tette, hogy hatékonyan és gyorsan modellezzék a baleseti kibocsátás során a légkörbe kerül toxikus anyagok terjedését és átalakulásait.

Félhivatalos becslések szerint a katasztrófa közvetlen következményeinek elhárításában, így a beomlott reaktorblokk fölé emelt betonszarkofág építésében részt vettek közül 25 ezren haltak meg.

Az ENSZ 2005-ben közzétett adatai szerint négyezren haltak meg a baleset után daganatos betegségekben Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban, ezt a számot azonban több civil szervezet is megkérdőjelezte. Csak Ukrajnában hivatalosan 2,3 millióan "szenvedtek károsodást a katasztrófa következményei miatt". Az egészségügyi minisztérium adatai szerint 4400 ukránt - akik a baleset idején gyermekek vagy serdülők voltak - műtöttek meg 1986 és 2006 között egyértelműen a baleset okozta pajzsmirigyrákkal.

Egészségügyi következmények A baleset közvetlen következményeinek elhárításában részt vett tűzoltók, katonák és mások soraiból 31 ember halt meg röviddel a baleset után, ketten a robbanásban, egy ember szívrohamban, a többiek az elszenvedett sugárzás következtében. A baleset elhárításban részt vett likvidátorok közül 14-en haltak meg a következő 10 évben a sugárdózis következében. A nemzetközi szakirodalomban elfogadott becslések szerint a likvidátorok körében mintegy 2200 daganatos halálozás várható, ezek nagy része valószínűleg még nem következett be.

Orosz adatok szerint a likvidátorok körében 1992 és 1996 között megnőtt a leukémiás esetek száma, elérve az orosz átlag kétszeresét. A kitelepítettek között kétségtelenül megnőtt a pajzsmirigydaganatos megbetegedések száma, elsősorban a gyermekek körében. Az idejében felismert betegség szerencsére kezelhető és gyógyítható.

Csernobilt a történelem legnagyobb természeti katasztrófájaként értékelik világszerte, az erőmű körüli biztonsági zóna kiürítése paradox módon mégis a természet virágzásához vezetett. A természet látszólag alig érzékel valamit a sugárzásból, miközben az emberi tevékenység erősen csökkent, s csak az utóbbi időben egyre élénkebb katasztrófaturizmus jelent némi változást ezen a téren. Az itt élő állatvilág nagyobb része ritka és korábban a kihalás szélére sodródott faj.

Akárcsak az erdők, a mezők és a mocsarak, itt minden radioaktív és az is marad az elkövetkező 400 000 évben. Az állatok izmait és csontjait átjárja a cézium-137 és a stroncium-90, mégis, meglepő módon nem csupán léteznek, de erőteljesen fejlődnek. Egyes kutatók szerint az új ökorendszer az első példája az emberi beavatkozás hiányának. A zóna élővilága képes volt egyensúlyba kerülni a sugárzás ellenére is, miközben a szellemvárosok és -falvak már csupán tragikus emlékei egy technikai hiba pusztító hatásainak.