Minek a minősége? Kérdések és felvetések - kijelentések helyett Bazsa György, a MAB elnöke Budapest, október 16.

Két kérdés egy kérdő mondatban: 1. Mi a minőség? Megfelelés a célnak. Itt: a diplomás alkamassága egy sikeres munkahelyi életpályára – nyilván a körülmények függvényében (de lehetőleg nem fogságában). 2. Minek a minősége? Hát a felsőoktatásé! Próbáljuk meg pontosabban:  Magáé a felsőoktatási rendszeré?  Vagy elsősorban a „terméké” (a diplomásé)?  Vagy a rendszer minősége révén a terméké? Cf. EU QA Fórum, München, 2007.

Nézzük a gépkocsigyártást vagy a kenyérsütést – hátha van tanulsága számunka. Itt minek a minősége? A felhasználó szerint csakis a működő gépkocsié vagy az elfogyasztott kenyéré, azaz a terméké. A fel- használót az előállítási folyamat vagy rendszer minősége (a tervrajz, a mérnök, a szakmunkás, a futószalag felépítése) konkrétan nem érdekli. Akkor mégis kit érdekelnek ezek? A folyamat irányítóit, a termék-előállító rendszer működtetőit. Mert hogy nyilvánvaló: jó minőségű termék csak jó minőségű folyamatban vagy rendszerben keletkezik. Az utóbbiak csak a termék (előre) definiált, majd visszaigazolt minősége függvényében szervezhetők és működtethetők.

Lehet-e a mi termékünk minőségére jó választ adni? Három válaszadó is szóba jön:  Mi, a FO: erről szólnak a learning outcomes, alias a kkk-k. (Ezt mérjük a záróvizsgán?)  A munkaerőpiac (alkalmazza? nem alkalmazza? megfizeti? késznek tartja? továbbképzi? Stb.).  Maga a végzett diplomás (az állásinterjútól a karrierig). Megkapjuk-e a választ?  A magunk válaszát megfogalmazhatjuk, bár rendszeresen nem tesszük: ilyen típusú önértékelés kell(ene).  A munkaerőpiac: figyelnünk és kérdeznünk kell.  A diplomás: pályakövetés kell(ene).

A gyakorlatban a válasz így nem teljes, de „valami van” I. A bemenet ex ante értékelése (minősége) 1. A szaklétesítés dokumentuma a szak kkk-ja: a) az alapképzési szak képzési célja és az elsajátítandó szakmai kompetenciák: a tudáselemek, a megszerzett ismeretek, az „added value” személyes adottságok, készségek, a szakképzettség konkrét környezetben, tevékeny- ségrendszerben történő alkalmazása; b) Sok más követelmény (idegennyelv-ismeret, informatika, kommunikáció, csapatmunka, önképzés stb.) A kkk-nak is van tartalmi, szerkezeti minősége: ezt tervezi meg a benyújtó FOI (sajnos nem a munkáltatóval és a munkavállalóval közösen), és erről ad szakértői véleményt a MAB.

2. Ezek alapján tervezhetők a képzési folyamat, a szakindítás dokumentumai (benne a tanterv, a személyi, tárgyi feltételek). Ezt is megtervezi a benyújtó FOI és ennek minőségéről is ad szakértői véleményt a MAB. Mindezt abban a felfogásban, hogy a jó tartalmú (kkk-nak megfelelő) folyamat, jó minőségű oktatókkal (módszerekkel) és jó minőségű infrastrukturális feltételekkel jó minőségű terméket, azaz jó minőségű diplomást eredményez.

Külön szólni kell az oktatók minőségéről. A MAB ex ante értékelése közvetett és összetett:  elfogadja és alapul veszi az oktatói munka FOI minősítését a beosztások követelményrendszerre alapuló előléptetések révén,  elfogadja és alapul veszi a tudományos kutatói hátteret az előzetesen értékelt PhD fokozat és a lektorált közlemények révén. Az egyes oktatók minőségének összegéből, kompe- tenciáiból, koherenciájából ítéli meg a szak képzé- sének személyi feltételeit. Ehhez követelmény- rendszert fogalmaz meg. Ez eddig a bemeneti feltételek ex ante értékelése.

II. A képzési folyamat ex post értékelése (minősége) Hogy érvényesülnek a bemeneti feltételek a rendszer működése, a képzés során? Ftv: A MAB  a felsőoktatásban folyó képzés,  tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység minőségének értékelésére, valamint  az intézményi minőségfejlesztési rendszer működésének vizsgálatára létrehozott független, országos szakértői testület. Erről szólnak a 8 évenkénti akkreditációs értékelések.

A MAB ezt az ex post értékelést újabban két elkülöní- tett fázisban és szerkezetben végzi:  párhuzamos szak-akkreditáció (értékeli főleg a képzést, alig a kutatást, és nem a gazdálkodást);  intézményakkreditáció: vezetés, szervezet, társa- dalmi funkció és egyre erősebben minőség- biztosítás (QA), minőségfejlesztés. Mindkettőnél alapelv: a minőség az intézményben dől el és nem a MAB biztosítja, csak értékeli és segíti. Ebből következően az akkreditációs rendszer:  az intézményi önértékelés (sok tíz/száz oktató, vezető több hónapos munkája)  a helyszíni látogatás (néhány fős LB több napos munkája)  végül a MAB határozat.

III. A kimenet, a „termék” értékelése (minősége)  Mi, a felsőoktatás – mondjuk ki – alig teszi. A miénk (a legtöbb európai) egy bemenetre és folyamatra koncentráló, de kimeneti szempontból gyenge academic accreditation.  A diplomás: a maga módján többnyire magának. Visszacsatolást kell kérnünk (=pályakövetés).  A munkáltató (munkaerőpiac): esetileg igen (alkalmazza, nem alkalmazza, továbbképzi, elő- lépteti, elbocsátja), szervezetten itthon nem. Van erre jó megoldás: a professional accreditation. (Pl. az American Bar Association a jogászokat, és ennek révén komoly következményekkel a képző intézményeket akkreditálja.)

Merre van itthon az előre? Az intézmények felé! Ez a metaakkreditáció: eredményekben, jó minőségű „termékben” megmutatkozó intézményi minőség- biztosítási rendszerek akkreditálása. Maga a rendszer léte, dokumentációja, sőt működése sem elég: csak az eredmény, a jó minőség hitelesíti. Bemenetet, folyamatot, kimenetet – feltételeket és eredményeket egyaránt – a felsőoktatási intézmény ismeri, biztosítja, fejleszti és értékeli a legjobban. Ez az intézményi autonómia és felelősség egészséges, lehetséges és szükséges szintézise. Végülis minek a minősége? Az eredményekkel igazolt intézményi minőségbiztosítási rendszeré. Ez még nem a jelen, de reméljük, ez a (közel?)jövő!

Köszönöm a figyelmet!