A magyar kortárs gyermekirodalom elterjedése az iskolában Készítette: S. Szabó Krisztina Tarcsay Adrienn

Témaválasztás Az olvasási kultúra a rendszerváltás óta igen sokat változott -> a felgyorsult tömegkommunikáció hatására. Terestyéni Tamás (1996): 1000 fős minta 47%-a sem az olvasást, sem az írást mint kommunikációs tevékenységet nem végzi munkája során -> a társadalom fejlődésének egyik veszélyforrása, amelynek az orvoslására az oktatás nyújthat segítséget. Egy másik felmérés szerint Magyarországon 40%-ról 60%-ra nőtt azoknak a száma, akik egyetlen könyvet sem olvasnak el évente.

Mit tehetünk az eredmények megváltoztatása érdekében? Az olvasástechnikai problémák kiküszöbölése az olvasástanulás szakaszában Az olvasás gyakorlása és megszerettetése Klasszikus és kortárs művek megismertetése a diákokkal Széleskörű olvasmánylista összeállítása, melyben minden gyermek megtalálhatja azt a művet, melynek olvasása számára örömet okoz Olvasás fontosságának hangsúlyozása (szövegértés, szókincsfejlesztés, kikapcsolódás) Rendszeres könyvtárhasználat beépítése a tanagyagba (pl. gyűjtőmunka) Fontos a tanító pozitív hozzáállása az olvasáshoz

Kutatás célja Feltérképezni különböző aspektusokból az 1-4. osztályos tanulók tanítóinak olvasás iránti attitűdjeit. Különösen abból a szempontból, hogy magyar nyelv és irodalom órákon, milyen olvasmányokat építenek be a tananyagba, és mennyire ismerik és tanítják a kortárs irodalmat. Emellett a könyvtárhasználat gyakoriságának vizsgálata.

Hipotézisek Manapság egyre kevesebbet olvasnak az emberek, elvesztették olvasási kedvüket. Az emberek általában nem ismerik a kortárs szerzőket és műveket. Az iskolák nem fordítanak kellő hangsúlyt a gyerekek kortárs irodalommal való megismertetésére. A kötelező irodalmak listájában ritkán szerepel kortárs mű, inkább a régebbi már bevált műveket adják fel a pedagógusok. A pedagógusok nem viszik a tanulókat rendszeres könyvtárlátogatásra. A pedagógusok nem tájékozódnak a könyvtári programokról. Azok a pedagógusok, akik nem könyvtárhasználók, internetes elektronikus irodalmat is ritkán használnak, illetve használtatnak diákjaikkal.

Kutatási stratégia, mintaválasztás Kvantitatív kutatás -> kikérdezés -> kérdőív (5 nyílt kérdés, 7 zárt kérdés, 1 rangsorolás) Szempontok: 1-4. osztályos tanulók tanítói Regionális különbségek (főváros, vidék) A pedagógus az általános tanterv szerint oktassa diákjait Az intézmény ne legyen gyakorló iskola A mintaválasztás hozzáférhetőség alapján történt

A KUTATÁS EREDMÉNYEI

Kik azok a kortárt magyar írók, akiket ismer, akiknek műveit szívesen olvassa? (N=17)

Konklúzió, összegzés A feszes tananyagbeosztás miatt nem jut elegendő idő a kortárs szerzők és műveik megismertetésére és a könyvtár használatának tanagyagba való beépítésére. Mivel a tanítók meg vannak elégedve az iskolai könyvtár felszereltségével, ezért a megkérdezettek háromnegyede rendszeres látogatja is diákjaival. Egyöntetű válasz született a megkérdezettek körében – az intenzitás mérő kérdésnél – miszerint a kötelező olvasmányok kiválasztásának legfontosabb szempontja, hogy az megfeleljen a mai gyermek érdeklődésének. A pedagógusok nem tartják kellő képen fontosnak a gyermekeknek szóló könyvtári programokat és a szülőket sem tájékoztatják róluk.

Felhasznált szakirodalom Andor Mihály (1999): A könyv, mint a kulturális tőke mutatója. Iskolakultúra,1999/9 Bokor Henriett (2009): A magyar olvasáskutatás eredményei, az olvasási kultúraváltozásai hazánkban 1990-től napjainkig. www.scribd.com/doc/23708625 (2011.03.16.) Gereben Ferenc (2001): Olvasáskultúránkról – szociológiai nézőpontból. In: Iskolakultúra 2001/5 Nagy Attila (2006): Az olvasás, mint kiváltság: Adatok és töprengés A Nagy Könyv akció ürügyén. In: Magyar Tudomány, 2006.9.sz. Nagy Attila(szerk.), 1999: Olvasásfejlesztés iskolában és könyvtárban. Városi Könyvtár. Sárospatak Nagy Attila (2001): Stagnálás, romlás vagy olvasásfejlesztés? In: Iskolakultúra 2001/5

Köszönjük a figyelmet!