Jean-Jacques Rousseau 1712-1778

A felvilágosodás korának klasszikusa, egyidejűleg preromantikus Egyrészt a felvilágosodás szabadság-vágyának felhangosítója, másrészt a fel-világosodás észkultusza elleni romantikus tiltakozás úttörője Jellemző rá: a kíméletlen társadalom-bírálat és a könnyes érzelmesség

Életútja: 1712. Genf, – 16 évesen „világgá megy” – „a mama”: Mme de Warens – 1742, Párizs (zenetanár), majd Velence (a követ titkára), majd ismét Franciaország – 1762: az Emile miatt menekülnie kell Fran-ciaországból; – Svájc, majd Anglia (üldöztetési kényszerképzetek) – 1770: újra Franciaország; 1777: Ermenonville (Csokonai: „... mint egy Russzó Ermenonvillében”) –1778.

Szülőháza és szobra Genfben, a Chambéry ház, ahol Madame Warrens-sal élt 1735-36-ban

Ermenonville

Sírja a párizsi Panthéonban

Művei 1750: a dijoni akadémia kérdése és Rousseau pályaműve: Javított-e az erkölcsökön a tudományok és művészetek újraéledése? Az író válasza: nem! 1754: Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól – szerinte minden baj oka a magántulajdon 1761: Júlia vagy Új Héloise 1762: Társadalmi szerződés (Contrat social) a népfelség! Emil vagy a nevelésről Életében kiadatlan: Vallomások (megjelent 1781-ben; őszinteség vagy az őszinteség fitogtatása? már-már exhibicionista magamutogatás

Rousseau jelszava: „Vissza a természethez Rousseau jelszava: „Vissza a természethez!” (l: Értekezés a tudományokról és a művészetekről, 1750) Miért? Azért, mert a kultúra olyan szükségleteket ébreszt, amelyek folytán az ember kiszolgál-tatottsága nő, szolgalelkűvé lesz, elgyöngül a teste is, lelke is (kultúrakritika, kultúrpesszi-mizmus) A művészetek erkölcsrombolók, a „buja” festmények megrontják a fiatalokat; felnőttként ezért is lesznek képmutatók, hidegek, gyanakvók, magamutogatók, gyűlölködők, egyszóval erkölcstelenek

A tudományok eredete a babona (l. pl. csillagjóslás), a becsvágy (l A tudományok eredete a babona (l. pl. csillagjóslás), a becsvágy (l. retorika), a hiú kíváncsiság A tudományok hatása veszedelmes, mert illúziókat ébreszt A történelem tanúsága szerint a szellemi élet fellendülése hanyatlást eredményez (l. Egyiptom, Hellász, Kína, Bizánc) Az iskola csupán ismereteket nyújt, de nem nevel A jó példa: Spárta

Vissza a természethez a nevelésben (L.: Emil vagy a nevelésről, 1762) Az ember a természettől fogva jó, a rosszat a társadalom táplálja belé, ezért a gyermeket távol kell tartani a civilizáció hatásától, a várostól; iskola és könyvek nélkül kell nevelni A gyermek nem kicsinyített felnőtt, aktivitásra kell szoktatni, engedni kell egyéniségét kibontakozni; ismerje meg a kétkezi munkát (Emil asztalosmesterséget tanul), az ismeretek túlhalmozása helyett érzelmileg fejlődjön

A „természeti állapotban” minden ember egyenlő és szabad Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól, 1755 A magántulajdon megjelenésével vált szükségessé a munka, ez az oka a bűnnek, a háborúnak, a nyomorúságnak. „ez az enyém” „Ne hallgassatok erre a szélhámosra; ha elfelejtitek, hogy a gyümölcs mindenkié, a föld pedig senkié sem, el vagytok veszve!”

Vissza a faluhoz, a természet szépségeihez, Vissza a természethez – az érzelmekben (Lásd: Júlia vagy Új Héloise, 1761) Vissza a faluhoz, a természet szépségeihez, a falusi emberhez, a paraszthoz Összegezve: a romlott emberi természetet újjá kell formálni új törvényekkel (Lásd: Contrat social – Társdadalmi szerződés)