K A O T I K U S H E T E R O G E N I T Á S É S M I T I K U S T I S Z T A S Á G R E I S E N B Ü C H L E R S Á N D O R R Ö V I D F I L M J E I B E N

Boldog világvége, Reisenbüchler Sándor rövidfilmjei alapvetően kétféle, az adott koncepciónak, „üzenet”-nek leginkább megfelelő vizuális stílusvilágot építettek fel. Barbárok ideje, Békéltető expedíció, A Nap és a Hold elrablása, 1968.

Reisenbüchler filmjeiben a korszak valóságos, gyakran sokkírozó eseményeire, dermesztő jelenségeire, a civilizációs miliő fenyegető prognózisaira hívja fel a figyelmet. Ennek eszközei a nézőt intellektuálisan és érzelmileg is mozgósítani kívánó, radikálisan baloldali indíttatású eisensteini montázsépítkezés és a percepció határán lévő, villámgyorsan pergő képárammal operáló Huszárik- Tóth-féle montázsasszociációk. Boldog világvége, A fény pillanata, Barbárok ideje,

Filmjei építőkövei talált újságfotókból, korabeli fényképekből, illusztrált magazinokból, művészeti albumok kivágott reprodukcióiból összeválogatott és aprólékosan megkomponált kollázsok. Rajtuk a hatvannyolcas lázadások forradalmárai, az őket leigázó tankok, a harmadik világ elgyötört arcai, le- mészárolt tetemei, az orosz ikonográfia szentképei vagy éppen a Walt Disney- esztétika által fémjelzett tömegkultúra émelyítő giccsképei villannak fel, gyakran a percepció határán a másodperc törtrészére. A fény pillanata, Az 1812-es év, Barbárok ideje,

Az Egy portré századunkból, a Barbárok ideje, Az 1812-es év, az Ecotopia, a Boldog világvége, A fény pillanata non-narratív kísérleti animációk. Tükrözik a Filmfőiskolán 1965-ben a Herskó-osztályban végzett rendezőnek a hatvanas évekre jellemző cselekvő, a világot filmekkel megváltani akaró filmkészítői attitűdjét. E vizualitás a zenei ellenpontozás révén a klasszikus szimfóniák esetében végzetes drámaisággal, a mulatós zenék vagy ostoba táncdal-slágerek felcsendülésekor pedig keserű iróniával párosul. A fény pillanata, Az 1812-es év, 1972.

A Nap és a Hold elrablása, a Pánik, a Gépmadár-avatás, a Békéltető expedíció a Mars bolygóra, az Isten veled, kis sziget!, az Allegro Vivace, a Zöld intelmek minden napra az előző filmekkel megegyező szerzői indíttatással, a rendezőnek a történelem ciklikusságába vetett reményteliségével, a természetes környezet, az emberiség iránt érzett felelősségtudatával és szinte propaganda-értékű technikai civilizációellenességével készültek. Képi világukban viszont a filmes montázs- és a fotókollázs-szerkesztés ellenében a képzőművészeti ihletettség dominál. Békéltető expedíció …, A Nap és a Hold…, Isten veled…, 1987.

A filmek a jelképekből építkező kelet-európai folklórt, illetve Heinz Edelmann Sárga tengeralattjárójának vibráló pop artos szín- kavalkádját és formaritmusát idézik. Ezen túlmenően (a Zöld intelmeken kívül) mind a hat film – az előző csoportba sorolt animációkkal ellen-tétben – egy-egy történetet mond el (A Nap és a Hold elrablására és az Isten veled, kis sziget!-re maga a rendező is úgy hivatkozik, mint modern mesefilmekre). A képek a Reisenbüchler Sándor által rendezett Zöld intelmek minden napra (1992) című film más-más alkotó által jegyzett epizódjaiból vannak. Orosz István: Zöld intelmek/ Ember Sikur Mihály: Zöld intelmek/Zerge Keresztes Dóra: Zöld intelmek/Virág

A jellegzetes, mágikus-mitologikus folklór szimbólumokat felvonultató alkotások (A Nap és a Hold elrablása, az Isten veled, kis sziget!), a Jules Vernét adaptáló két burleszk (a Gépmadáravatás és a Békéltető expedíció) vagy a sci-fi képregényekből, a katasztrófa- filmek King Kong-i monstrumának populáris mitológiájából építkező Pánik mind-mind absztraháló, mítoszteremtő igénnyel készült filmek. Békéltető expedíció!, Pánik, Vázlat az Isten veled, kis sziget! c. filmhez, 1987.

Ehhez az igényességhez gondosan meg- tervezett formavilág társul, ilyen A Nap és a Hold elrablásában a Háborút, a világ- ban uralkodó Rosszat jelképező fekete szörnyeteg, az Isten veled, kis sziget! hatalmas, virágzó, lüktető életfája, vagy a sziget édeni természetéhez tartozó organikusan hullámzó vonalak és a vízi erőmű indusztriálisan szögletes egyeneseinek kontrasztja. Isten veled, kis sziget!, 1987.

Ez a grafikai tervezettség az archaikus vizuális és narratív motívumokon túl a képi szerkesz- tésben és a dramaturgiában is tetten érhető: míg az előző csoportba sorolt filmek a fel- gyorsult huszadik, huszonegyedik századi világ eklektikus sokeleműségének stíluskavalkádját a legkülönfélébb újságfotók és fényképrészletek vizuális dömpingjével teremtették meg, addig Reisenbüchler ezekben a filmekben letisztult, egységesen stilizált formavilágokat hozott létre. Képek az Allegro vivace c. filmből a Film-Színház-Muzsika c. folyóirat árpilis 28-i számában. A fény pillanata, 2002.

Reisenbüchler filmjei szinte tálcán kínálják, hogy képi kompozícióik alapján miként rendszerezzük őket. Egyfelől az adott korszak, a jelen vagy a nem is olyan távoli jövő természeti és tárgyi világának kaotikus heterogenitását jelenítik meg, másfelől ugyanennek a világ- nak egy letisztultabb, mitikus, balladisztikus változatát ábrázol - ják. Mondandójukat tekintve azonban mindegyik film szinte monomániásan ugyanarról szól: az emberiséget fenyegető univer- zális problémákról, a fogyasztói társadalmak felelőtlen önpusztítá- sáról, a természetet gátlástalanul leigázó technika következményei- ről, a globalizációból eredő ökológiai katasztrófák miatti aggodalom sugárzik belőlük. Isten veled, kis sziget!, Boldog világvége, 1999.