Ne sírj, apám! – Don’t Cry Daddy!
Apám meg én a kisszobában, csendes esti félhomályban, béke van, ő mégis sír. Én nézem, nézem meglepetten, szégyelli, hogy észrevettem, szólna bár, de mégsem bír.
Ne sírj, apám! – Don’t Cry Daddy! Mondd hát, de ne sírj! Mondd hát, hogyha fáj!
Ne sírj, apám! – Don’t Cry Daddy! S ha már mindenképpen muszáj sírni, hát zokogok én, te nevess mint rég, apám maradj mindig mellettem, apám tedd meg ezt énnekem, s majd nézünk egy új mamát!
Ne sírj, apám! – Don’t Cry Daddy! Szörnyű ez, csak most tudom meg, hogy legbelül régóta szenved, s nem beszél, egy szót sem szól. Én nem sírok, bár úgy szeretnék, bíztatom, hisz mit tehetnék, érzem, biztos így van jól.
Ne sírj, apám! – Don’t Cry Daddy! Mondd hát, de ne sírj! Mondd hát, hogyha fáj!
Ne sírj, apám! – Don’t Cry Daddy! S ha már mindenképpen muszáj sírni, hát zokogok én, te nevess mint rég, apám maradj mindig mellettem, apám tedd meg ezt énnekem, s majd nézünk egy új mamát!
Ne sírj, apám! – Don’t Cry Daddy! Úgy kérlek, ne sírj már! Készítette: Jolka