Fény az alagút végén
Egy ember a kutyájával együtt halt meg. Az égbe érve, az arannyal kirakott úton mentek… Ismerős? Egy finom márványkert mellett haladtak. Felérve a tetőre, egy gyöngyből kirakott csodálatos kapuhoz értek, csak úgy csillogott a napfényben. Odaérve egy embert találtak, aki a küszöbön ült. „Bocsánat” szólt a kutya gazdája, “hol vagyunk”? “A Mennyben” – válaszolta a kapus.
“Kaphatnánk egy pohár vizet”? - kérdezte a kutya gazdája. “Természetesen” - volt a kapus válasza, “lépj be és kapsz hideg üdítőt”. “ A barátom is bejöhet”? – kérdezte tovább a látogató. “Sajnálom” válaszolta a kapus. “Állatokat nem engedhetünk be”. Az ember úgy döntött, ő is lemond a vízről, hívta a kutyáját és tovább mentek. A további út nehézkes és poros volt. Egy egyszerű, kert nélküli fa kapuhoz értek. A kapus a kapura támaszkodva egy könyvből olvasott .
“Bocsánat” – szólt a látogató. “Kaphatnánk egy kis vizet”? “Persze, szívesen, kérem jöjjenek be” válaszolta kedvesen a kapus. Bementek, a közeli kút hideg vízéből ittak, annyit amennyit csak óhajtottak. “Köszönjük, megmondaná nekünk hol vagyunk?” “A Mennyben” válaszolta a kapus. “Teljesen össze vagyok zavarodva, ui. az előbbi kapus is azt mondta, hogy az ő kapujánál van a bejárat a Mennybe” szólt a látogató.
- csodálkozott a kutya gazdája. „Ó, az aranyozott útra és a gyöngyös kapura gondol? Nem, az a pokol”. “És nem zavarja, hogy ott az önök nevére hivatkoznak”? - csodálkozott a kutya gazdája.
“Nem”, válaszolta a kapus. “Mi örvendünk, hogy ők mind elveszik azokat, akik beleegyeznek a barát elhagyásába, kint maradásába”.
Küldjétek tovább ezt az üzenetet! Megértettétek? Ha igen, Küldjétek tovább ezt az üzenetet!
mindig lesz egy „napsugaratok” az alagút végén… Soha ne feledjétek! Egy jó baráttal mindig lesz egy „napsugaratok” az alagút végén… Jó éjt!