A PEDAGÓGIA ALPJAI
http://feherkatalin.hanoi.hu feher.katalin@ppk.elte.hu
TANKÖNYVEK Zrinszky László: Neveléselmélet. Pedagógus Könyvek. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 2002. Bábosik István – Mezei Gyula: Neveléstan. Telosz Kiadó, Bp., 1994. Ajánlott irodalom: Németh András: Nevelés, gyermek, iskola; Boreczky Ágnes: A gyermekkor változó színterei. Eötvös József Kiadó, Bp., 1997. Vastagh Zoltán (szerk.): A nevelés szociális alapjai. Kaposvár – Pécs, 1997.
A pedagógia tudományos jellege A nevelés történetében először a filozófusok és a teológusok műveiben olvashatunk rendszerezően kifejtett gondolatokat a nevelésről. (Pl. Platón: Állam, Törvények.) Leíró, elmélkedő, esszé-stílusban kifejtett gondolatok számtalan műben szerepelnek. (Pl. Montaigne: Esszék) A tudományos pedagógia viszonylag későn, a 18. század végén alakult ki. A 20. századi neveléstudományt a sokszínűség jellemzi.
A pedagógia tudomány, mert: Saját, egyértelmű fogalmakat alkot, elhatárolja magát a nevelésről alkotott szubjektív véleményektől Meghatározza a nevelés gyakorlata és tudományos nevelési elvek közti kapcsolatot
A pedagógia tárgya A nevelés valósága Ennek vizsgálatakor a következő összefüggésekre kell tekintettel lenni: A nevelés mindig két ember között megy végbe. A nevelő és a nevelendő személy között zajló kölcsönös folyamat.
NEVELÉSTUDOMÁNY - PEDAGÓGIA A neveléstudomány: az ember céltudatos alakításának tevékenységét tanulmányozó tudomány, mely feltárja az alakító és fejlesztő tevékenység alapvető összefüggéseit. A pedagógia: szélesebb körű fogalom. Magába foglaja a nevelés elméletét és gyakorlatát.
A PEDAGÓGIA FELOSZTÁSA Általános pedagógia Neveléstörténet Neveléselmélet Didaktika Tantárgyi módszertanok Összehasonlító pedagógia Gyógypedagógia Iskola-szervezettan Életkorok pedagógiája Nevelési színterek pedagógiája
A PEDAGÓGIA TUDOMÁNYKÖZI KAPCSOLATAI Filozófia - Nevelésfilozófia Biológia – Iskola-egészségtan Pszichológia - Neveléslélektan Szociológia - Nevelésszociológia Közgazdaságtan – Oktatás-gazdaságtan Információelmélet - Oktatástechnológia Kommunikációelmélet - Pedagógiai kommunikáció
NEVELÉSELMÉLET Vizsgálja a személyiség alakíthatóságának, fejleszthetőségének összefüggéseit, ok-okozati tényezőit, törvényszerűségeit, a nevelés folyamatában érvényesülő tényezőket, azok rendszerét, hatásmechanizmusait.
A NEVELÉS Fogalma: A nevelés olyan értékátadó, értékrendszert kialakító, fejlesztő folyamat, melynek célja, hogy az egyént életfeladatai megoldására képessé tegye. Jellemzői: csak az emberre jellemző tevékenység történeti jellegű nemzeti jellegű tudatos, tervszerű, szervezet fejlesztő hatású bipoláris (kétirányú) folyamat
A NEVELÉS SZOCIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE Társadalom = A társadalom nem egyének összessége meghatározott szerkezettel és intézményekkel rendelkező strukturált kapcsolatrendszer. Az ember társadalmiságának két alapformája: Kommunikáció = az emberek közötti érintkezés, az információ átadása. Eszköze a nyelv. Kooperáció = az emberek együttműködése közös cél megvalósítása érdekében. Együttműködés a gazdaság és a kultúra területén
FOGALMAK Kultúra = az ember által megteremtett mesterséges környezet egésze Enkulturáció = a kulturális alapok elsajátítása Szocializáció = társadalmi lénnyé válás Nevelés = társadalmi lénnyé tétel Oktatás = tervszerű tanítás Individualizáció = egyedi lénnyé válás
NEVELÉSFELFOGÁSOK Pedagógiai technicizmus: a nevelés valaminek az előállítására irányuló cselekvés. Pedagógiai naturalizmus: a gyermek természetes adottságai segítségével képes önmaga kiteljesítésére. * Irányított nevelési folyamatfelfogás Szabad nevelési folyamatfelfogás Befogadásra épülő nevelési folyamat Aktivitásra épülő nevelési folyamat
NEVELÉSI KONCEPCIÓK 1. Normatív nevelési koncepciók: egyértelműen deklarálják és fontosnak tartják a hosszabb távon fennmaradó emberi-etikai értékeket tudatosan törekszenek az elfogadott magatartási normák közvetítésére és interiorizálására a nevelés által. a direkt nevelési módszerek alkalmazása
NEVELÉSI KONCEPCIÓK 2. Értékrelativista koncepciók a gyerekeket életszerű körülmények között kell tevékenykedtetni. saját tapasztalatok alapján alakítja majd ki az egyén azokat a normákat, amelyeket magatartásában is érdemes követni. Indirekt nevelő hatásokkal segíti a gyermeki önállóság kialakulását.