Új társadalomtörténeti interdiszciplína: a gyermekkor története

Az előzmények Új, multidiszciplináris szemléletmód érvényesülése a történettudományban: az „Annales” c. francia folyóirat (1929) köré szerveződő történészek képviselik először. Gazdasági, társadalom- és kultúrtörténeti orientáció. Új tudományágak születése: a hétköznapi élet története, mikrohistória, mentalitástörténet, pszichohistória, családtörténet, gyermekkortörténet stb. Alapművek jelennek meg, melyek az új gondolkodásmód (paradigma) kialakulását segítették:

Alapművek Egy „elveszett” könyv: Norbert Elias: A civilizáció folyamata (1939). (Magyarul: Gondolat, Bp., 1987) Bemutatja a történeti folyamatot, amely az emberi szükségletek ösztönszerű kielégítésétől a szükségletek feletti racionális-társadalmi kontrollhoz vezet. 2. Egy „vasárnapi történész” hevesen vitatott könyve: Philippe Aričs: „L’Enfant et la vie familiale sous l’Ancien Régime” (1960) (Magyarul: a Gyermek, család, halál c. kötetben. Gondolat, Bp., 1987.)

Ariès legfontosabb tézisei 1. A középkori társadalmak embere nem rendelkezett egyértelűen körülírható gyermekkor-fogalommal. A gyermekkor mint elkülönített életszakasz fogalma a 17-18. században alakult ki. 2. Ettől kezdve a gyermek korábbi korlátlan szabadsága megszűnt. A család és az iskola egyre hevesebben törekedett a gyermek nevelés útján való formálására.

Ariès: követői Edward Shorter (1975) még tovább megy: A gyöngédség és a szeretetteljes kötődés a gyermekhez csak a mai s normális szülő gyermek kapcsolat jellemzője. Korábban (egészen a 20. századig) hagyományosan hétköznapi jelenség volt az anyai szeretet hiánya. A szeretteljes gondoskodás hiánya kiugróan magas gyermekhalandóságot eredményezett a középkorban.

Történészek, akik korrigálták vagy teljesen elvetették Ariès téziseit: Barbara Hanawalt (1980): A családon belüli viselkedést mindig a biológiai szükségletek határozzák meg. Linda Pollock (1983): A gyöngédség és a szeretet az anya és gyermeke között öröktől fogva létező, genetikusan meghatározott jelenség.

Történészek, akik korrigálták vagy teljesen elvetették Ariès téziseit: Shulamith Shahar (1990): A középkori anya-gyermek kapcsolat sokkal összetettebb volt, mint azt Ariès feltételezte. Emmanuel Le Roy Ladurie (1994): Egy 14. század elején létezett dél-francia falu, Montaillou hétköznapi életének aprólékos vizsgálata alapján állítja, hogy az erős emocionális kötődés anya és gyermeke között a középkorban is létezett. Mathias Beer (1990): A szülők a középkorban is érdeklődtek gyermekeik fejlődése iránt. Ezt igazolják azok az 1400 és 1500 között Nürnberg térségében írott magánlevelek, amelyek a családon belüli érzelmi kötődésről árulkodnak.

A gyermekkor evolúciós elmélete: Lloyd deMause (1974) amerikai pszichológus„pszihogenetikus” modelljében szándéka szerint kritizálja Ariès elméletét. De Mause szerint Aires téved, amikor azt feltételezi, hogy a középkori gyerekek parttalan szabadságban éltek. A kitevés és a gyerekgyilkosság jellemezte e korszak gyermekellenességét. „A gyermekkor története rémálom, amelyből most kezdünk felébredni. Minél inkább visszamegyünk a történelmi korokban, annál több jelét találjuk a gyerekek elhanyagolásának, ... és annál nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerekeket megölték, kitették, kínozták, vagy szexuálisan bántalmazták.” (de Mause, 1977, 12. ) A gyerekkor története tehát a szülők és a gyerekek fokozatos közeledésének a története.

De Mause evolúciós elmélete Három alapvető viszonyulási forma létezett a történelem során a felnőttek és a gyermekek között: 1. Projektív (kivetítő) kapcsolat (projective reaction): Félelmek, szorongások kivetítése a gyerekre („az ördögi gyermek”). 2. Fordított kapcsolat (reversal reaction): A gyerek mint a szülők be nem váltott reményeinek, ki nem elégített érzelmi szükségleteinek „pótszere”. 3. Empatikus kapcsolat (emphatic reaction): A gyermekkor felfedezése. A szülők megkísérlik beleélni magukat a gyerek lelki állapotaiba.

A gyerekkor evolúciós elmélete:

1. Gyermekgyilkosság (az antikvitástól kb. Kr. u. 4. századig): A gyerekség „mitikus” felfogása. Gyermekgyilkosság A szülő gyermekét okolja minden bajáért, minden áron meg akar tőle szabadulni. Vagy: szakrális gyermekáldozat a közösség megmentéséért. (Pl. Karthágóban Kr. e. 210-ben az istenek engesztelésére 200 nemesi születésű gyereket áldoztak fel.)

2. Kitevés (4-13. század): Példa: a leányanyák sorsukra hagyják, vagy kolostor elé helyezik gyermeküket.

Kitevés (folytatás) „Eltávolítás” mint burkolt kitevés: a csecsemőket szoptatós dajkára bízzák, később gazdag családokhoz küldik őket szolgálni. Görög (5. sz.), itáliai (15. sz.) és angol (16. sz.) csecsemő szoros pólyában

(A gyermekek kiszolgálják a felnőtteket) 3. Ambivalencia (14-17. sz.) A szülő már feladatának érzi, hogy gyermekét testileg-lelkileg formálja. Ugyanakkor a távolságtartás és a kötődés váltakozó attitűdjei jellemzik a gyermekhez fűződő kapcsolatát. Erzsébet-korabeli angol család étkezés közben (16-17. sz.) (A gyermekek kiszolgálják a felnőtteket)

4. Intrúzió (behatolás, birtokbavétel) (18. sz.): A szülők közelebb férkőznek gyermekeik lelkéhez, hogy hatalmukba kerítsék („fojtogató szeretet”). A „nevelés évszázada”: egyre hevesebb nevelői törekvések. A helyes testtartásra szoktatás egyik eszköze. (Német rajz a 19. századból.) A gyerek testi és lelki formálásának igénye!

5. Szocializáció (19-20. sz. közepe) Legfontosabb a társadalomba való beillesztés, a normáknak való megfelelés. Oskar Pletsch: Nevelőintézet (Ironikus hangvétel, felnőtt állampolgárok nevelése)

A szülők belehelyezkednek gyermekük lelki állapotába. 6. Támogatás, empátia (1950-) Gyermekközpontú nevelés. A gyermekek tudják, mire van szükségük fejlődésük egy-egy szakaszában. A szülők belehelyezkednek gyermekük lelki állapotába. Mary Cassatt: Az anyai csók (1896) (Empatikus, szeretetteljes viszony)

Újabb szakaszok 7. Változó gyerekkor (kb. 1960-tól) Fogyasztó gyerekek: A gyerek mint a konzum-, szabadidő- és szórakoztatóipar céltáblája. 8. Elveszett gyerekkor (kb. 1980-tól) A gyerekkor krízise: A gyerekkor eltűnése, a család összeomlása, a médiák pusztító hatása. (Hansmann, 1995, 126. p.)

Ellenérvek de Mause-zal szemben Klaus Arnold (1980): Értelmetlen hit a nem létező fejlődésben. Kifejezi a megérthetetlen megragadására irányuló naiv törekvést, amely „használati utasítást” keres egy egyre inkább áttekinthetetlenné váló időszakban. Az ellenvetések érthetők, de Mause durván leegyszerűsíti a gyerekség történetének összetett folyamatát. Fejlődésmodellje mégis nagy mértékben elősegítette a gyerekkor történetére vonatkozó elméletek kialakítását.