A szomatikus marker feltevés Berecz Tímea

A következtetés és a döntés - a következtetés célja a döntés - gyakran felcserélve használhatók - általában azt sugallják: arról a helyzetről, mely döntést igényel különböző cselekvési lehetőségekről mindezen lehetőségek következményeiről

Racionalitás a munkában Magasan intellektuális felfogás hétköznapi felfogásnak is megfelel ki kell zárnunk az érzelmeket nem szabad megrontania a szenvedélynek kikövetkeztethetjük, hogy mi a jó és a rossz

A szomatikus marker feltevés Mielőtt a probléma megoldásával foglalkoznánk valami fontos dolog történik: amikor eszünkbe jut az adott válasszal összefüggő rossz kimenetel, akkor bármilyen rövid ideig is, kellemetlen érzés támad a gyomrunkban. Ez a szomatikus marker.

Mit érnek el a szomatikus markerek? Figyelmet negatív kimenetelre irányítják, valamint egy automatikus vészjel funkciójára Röviden: a szomatikus markerek a másodlagos érzelmek által generált érzések sajátos esetei. Tanulás révén összekapcsoltuk bizonyos scenáriók előre jelezhető jövőbeni kimenetelével.

Honnan származnak a szomatikus markerek? Egy olyan idegrendszeri gépezettel születünk, mely ahhoz szükséges, hogy bizonyos ingerosztályokra szomatikus állapotokat hozzon létre válaszként. Arra irányul, hogy a személyes és a társas viselkedésekre vonatkozó jelzéseket dolgozza fel, és beletartozik az a diszpozíció, hogy nagyszámú társas helyzetet kapcsoljon össze adaptív szomatikus válaszokkal. Valószínűleg a nevelés és a szocializáció során alakult ki agyunkban. Vagyis másodlagos érzelmeken alapulnak.

A szomatikus markerek idegrendszeri hálózata Prefrontális lebeny: jelzéseket kap Prefrontális kéreg: kategorizálja azokat a helyzeteket amelyekben a szervezet részt vesz Az egész prefrontális terület a személyes relevancia szempontjából együttjárások kategorizációjára rendeltetett.

A „mintha” mechanizmus A „mintha” mechanizmusok a fejlődés eredményei. Valószínű, hogy ahogy csecsemőkorunkban és gyermekkorunkban társadalmilag „hangoltak”, legtöbb döntési folyamatunkat a büntetéssel és a jutalommal kapcsolatos szomatikus állapotok formálták. Ahogy azonban élünk csökken a szükséglet arra, hogy minden döntési mozzanatnál testi állapotokra támaszkodjunk és a gazdaságos automatizmusok egy tovább szintje alakul ki. A döntési stratégiák részben a testi állapotok „szimbólumaira” kezdenek támaszkodni.

Nyílt és rejtett szomatikus markerek Több cselekvési útja van: az egyik a tudaton keresztül, a másik a tudaton kívül. Függetlenül attól, hogy a testi állapotok valóságosak vagy „mintha jellegűek-e”, a megfelelő idegrendszeri mintázat tudatosítható és érzést eredményezhet. Ugyanakkor, bár számos fontos döntésünkben részt vesznek az érzések, nagyszámú hétköznapi döntésünk úgy látszik érzések nélkül is végbemehet. Egész egyszerűen előfordulhat, hogy egy jelző értékű testi állapot vagy annak kivonata aktiválódott, de nem került a figyelem középpontjába.

Az intuíció A tudatos szinten a szomatikus állapotok a válaszok kimenetelét pozitívként vagy negatívként jelölik meg, s egy adott válaszlehetőség szándékos kerülésére vagy követésére vezetnek. Ugyanakkor rejtetten kell, hogy működjenek, vagyis a tudaton kívül. A negatív kimenettel kapcsolatos nyílt képzelet létrejön, legátolja az agy közepén elhelyezkedő szabályozó idegrendszeri hálózatokat, csökken a negatív döntés esélye. Növeli a megfelelő döntés valószínűségét. Ez a rejtett mechanizmus az alapja az intuíciónak, amelynek segítségével megoldunk egy problémát anélkül, hogy gondolkodnánk.

Kísérletek Bőrvezetési válasz Kockázatvállalás: hazardírozási kísérlet