Globális gondolkodás a földi környezetről

Átfogó globális környezeti konferenciák 1972. ENSZ első környezeti konferenciája Stockholm. Nyilatkozat az emberi környezetről Nyilatkozat az irányelvekről Akcióprogramok. Szervezeti kérdések /pl. környezetvédelmi világnap jún. 5./  „Csak egy Földünk van” De a „növekedés határai” után új alternatíva kellett a „O” gazdasági növekedés „perspektívája” helyett (1980-as évek eleje).  Az ENSZ Környezet és fejlődés világbizottság: Bruntland jelentés (1987). Korlátozások és szükségletek kielégítése A fenntartható fejlődés elve: a jelen generáció igényeit úgy kell kielégíteni, hogy az ne veszélyeztesse a jövő generáció lehetőségeit.

A Bruntland-bizottság a konkrét környezeti problémákon kívül felveti még: Közös javak kezelése Óceánok Világűr Antarktisz Béke és biztonság (1988-ban 25 ezer stratégiai és 35 ezer rövid hatósugarú rakéta) Tudományos együttműködések fontossága Jogi szabályozottság felvetése A fenntartható fejlődés kérdőjelei: mit kell fenntartani? Szükségletet vagy a környezeti állapot.

2002 Johannesburgi Konferencia 1992. Rioi konferencia Nyilatkozat a környezetről és a fejlődésről (27 elv) Keretegyezmény az éghajlatváltozásról Egyezmény a biológiai sokféleségről Nyilatkozat az erdőkről Feladatok a 21. századra (fontos újdonság a GEF) 2002 Johannesburgi Konferencia Johannesburgi nyilatkozat a fenntartható fejlődésről (32 ponttal), Végrehajtási terv (153 pont). (2015-ig felére kell csökkenteni azok számát, akinek nem jut egészséges ivóvíz, illetve nap 1 $ alatti jövedelemből élnek)

Legfontosabb ágazati konferenciák

GLOBÁLIS ÉS EURÓPAI EGYEZMÉNYEK A LEVEGŐMINŐSÉG JAVÍTÁSÁRÓL 1. Az ózon egyezmény(ek) és következményeik Bécsi egyezmény - a sztratoszférikus ózon védelméről (eredetileg még csak keretegyezmény) Tartalommal a jegyzőkönyvek töltik meg (bővülő lista, szigorúbb kibocsátási határok) 1985, Montráli jegyzőkönyv 1987, londoni módosítás 1990, bécsi módosítás 1995, Peking 1999 – határértékek a fejlődők számára és 440 mill. $-os alap a célokra. (Oregon itt is példát mutatott: 1975-ben betiltotta a CFC-s spay-ket.) Jelenleg már 155 ország fogadta el. Konkrét kötelezettség a károsító anyagok kivonására. Először 5 freon- és 3 halon-vegyület, később: széntetraklorid, metilbromoform, metilbromid, HCFC-k, HBFC-k (korábban lehetőség volt már anyagi segítségre is a GEF-től is).

Az ózonréteget leginkább veszélyeztető CFC-k és HCFC-k termelésének alakulása (ezer tonna, károsítási egyenértékben) Az ózonkárosító gázok kibocsátása a nemzetközi egyezmények függvényében, illetve a bőrrákos megbetegedésben szenvedők várható száma

GLOBÁLIS ÉS EURÓPAI EGYEZMÉNYEK A LEVEGŐMINŐSÉG JAVÍTÁSÁRÓL 2.

1. Üvegházhatás a) ENSZ Éghajlat-változási keretegyezménye - 1992 Rio de Janeiro Az üvegházhatású gázok visszaszorítására - 1997-ig 169 ország + EU csatl., 37 fejlett és átalakuló gazdaságú ország vállalt elvi kötelezettséget b) 1995 Berlin Megmozdul valami: kis szigetországok, G77 (fejlődő országok), fejlett országok megosztottsága (nem vállalják fel az USA gondját), biztosítási ágazat c) 1997 Kioto - 167 ország, 38 + EU vállal konkrét kötelezettséget Jogilag kötelező célok, de igen puha vállalás (a 2008-12 közötti időszakra vállalt 5,2 %-ból már 4,6 teljesült. Viszonyítás 1990.)

A Kiotoi egyezmény (jegyzőkönyv) fontosabb elemei: Általános elvként elfogadták, hogy a kibocsátás-csökkentés bázis időpontja 1990. Az emisszós korlát hat gáz együttesére (CO2, CH4, N2O, HFC-k, PFC-k, SF6) vonatkozik, ezeket együttesen CO2 egyenértékre számolják át (global warming potential), és a vállalással rendelkező országok kibocsátási jogokat is kapnak. A rugalmasabb megvalósítást öt mechanizmus biztosítja: Időbeli rugalmasság Emissziós rugalmasság „Nyelők” kérdése Együttes megvalósítás és emisszió kereskedelem (időpontok 2000, illetve 2008) Tiszta fejlesztési mechanizmus Gondok, de életbe lépés 2005. február. (55% kellett)

(„Földanya töprengése” – Donella Meadows)

Kína (és India) előretört az üvegházgáz kibocsátási listán Hogyan tovább? Új elemek: Ma már az USA is elismeri (nem tehet mást) és kb. 40 városa „ratifikálta” a Kiotói egyezményt. („Botrány” Kalifornia szigorúbb normái miatt a gépkocsinál) Kína (és India) előretört az üvegházgáz kibocsátási listán Tovább kellene lépni. → Bali konferencia 2007. december A tíz legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó 1980-2006 (millió tonna)

Az Európai Unió nagy figyelmet fordít a klímaváltozás problémáira Az Európai Unió nagy figyelmet fordít a klímaváltozás problémáira. A Kiotói Jegyzőkönyv kötelezettségeinek végrehajtásához átlagosan 8% csökkentés vállalt 2012-ig. (A kiotói csökkentés globális átlaga 5,2%) 2007. márciusában az állam és kormányfők értekezletén további csökkentésre kötelezte el magát az EU: 2020-ig legalább 20%, 2050-ig mintegy 50% az 1990-es szinthez viszonyítva. Ezzel a határozattal az EU a világ élharcosának számítható az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén. (2008 végén újra szigorítási gondolat) A cél az, hogy a Föld felszínének átlaghőmérséklet emelkedése ne haladja meg a 2,0 Celsius fokot. (Európában átlagosan már 1,0 Celsius fok a felmelegedés az ipari forradalom óta.)

A klímaváltozás elleni harcnak két fő cselekvési területe van: a csökkentés az alkalmazkodás, ez utóbbi a megelőzést, a védekezést, a kárenyhítést és a helyreállítást is magában foglalja. A kettő kiegészíti egymást. Elsődleges feladatnak számít azonban a csökkentés. Az EU feldolgozta az alkalmazkodás módszereit, fontosabb területeit és ezek összesítésével 2007. július 3-án Brüsszelben nyilvánosságra hozta a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás Zöld Könyvét (Green Paper, Adapting to Climate Change in Europe - Options for EU Action).

A Zöld Könyv adatokkal bizonyítja, hogy Európát kedvezőtlenül érinti a klímaváltozás, ezért alkalmazkodási stratégiákra és sürgős cselekvési programokra van szükség. Indokolja ezt az a tény, hogy a csökkentések kedvező hatásai a klímára csak évtizedek múlva érezhetőek és addig a szélsőséges meteorológiai és hidrometeorológiai események (árvíz, belvíz, özönvízszerű esők, jégeső, hóakadály, korai és késői fagyok, hőséghullám, UVB sugárzás megnövekedése, erdő- és bozóttüzek, új kórokozók és kártevők megjelenése stb.) száma, intenzitása, gazdasági és társadalmi kártétele fokozódik. A Zöld Könyv áttekinti a legfontosabb szektorok potenciális problémáit: agrárgazdaság és vidékfejlesztés, ipari és szolgáltatási tevékenység, energetika, közlekedés, egészségügy, vízgazdálkodás, tengeri halászat, ökoszisztémák és biodiverzitás, természeti erőforrások, katasztrófavédelem, biztosítás.

2080-ra várható változás

Bali 2007. dec. 4-14. (vele egy időben Béke Nobel-díj az IPCC-nek és Al Gore-nak) – több mint 180 ország Ausztrál „ajándék” (példa a politikafüggésre) Bali útiterv – akcióterv Az IPCC eredményein alapul! (de kompromisszumok miatt nem vették be az IPCC adatait, csak megállapításait) és évi 4 megbeszélés a következő két évben a feladatokról. A terv: a kibocsátási csúcs a következő 10 évben lenne, amelyet követően 2050-re 50%-kal csökkenne a kibocsátás az 1990-es szinthez képest. 2008 Poznan – nem sok eredmény két ok miatt: Világválság USA várakozó állásponton az elnökváltás miatt

GLOBÁLIS ÉS EURÓPAI EGYEZMÉNYEK A LEVEGŐMINŐSÉG JAVÍTÁSÁRÓL 3. 1979 Genf: „Az országhatárokon átterjedő, nagy távolságra eljutó légszennyeződésekről” (LRTAP – „világegyezmény”? – 51 ország). Az egyezményt 2008-ig összesen 8 jegyzőkönyvvel egészítették ki (valójában konkretizálták), és folyamatos szigorítással a szabályozott anyagok kibocsátását csökkentették, illetve a szabályozott elemek körét bővítették. Fontosabbak: 1985 Helsinki: a kénkibocsátások 1988 Szófia a nitrogén-oxidokról 1991 Genf az illékony szerves vegyületek (VOC) 1994 Osló kénkibocsátások további szigorítása 1998 Aarhus főként az ólom, a kadmium és a higany 1999 Gothenburg a savasodás, az eutrofizáció és a felszínközeli ózon csökkentése. Maximálták négy anyagcsoport (kén, nitrogénoxidok, a VOC-k és az ammónia) kibocsátását

1984-ban fogadták el a programot az Európai Monitoring és Értékelési Program (EMEP) finanszírozásáról. Ennek keretében három fő komponens, a kén, a nitrogén és az illékony szerves vegyületek kibocsátási adatainak gyűjtése, a levegő és a csapadék minőségének mérése és elterjedésük légköri modellezését határozták meg. 2008-ig 51 ország és az EU ratifikálta, és összesen mintegy száz mérőállomást működtetnek keretében (a magyarországi mérőállomások helyei: a Kecskemét közeli K-puszta, Farkasfa, Nagyiván és Nyírjes). A légszennyeződési jegyzőkönyvek folyamatosan bővülő tartalma jól mutatja, hogy a technika lehetőségeinek és a jobb tudományos megismerésnek köszönhetően hatékonyan lehet fellépni a légszennyezések és következményeik csökkentése területén a gazdasági fejlődés akadályozása nélkül.

Az előbbi egyezmények súlypontja Európára koncentrálódott, azonban az 1980-as évek során Észak-Amerikában oly mértékben okozott problémát a savasodás, hogy külön program indítását indokolta.  1990-ben „Savas eső program” az Egyesült Államokban, majd Kanadában A probléma súlypontja az utóbbi 10-15 évben Észak-Amerika és Európa helyett Ázsiába tevődött át. Egy 1999-as összehasonlítás szerint Ázsiában található a Föld 15 legszennyezettebb városa. A helyzetet az súlyosbítja, hogy Ázsiában nincsenek kibocsátási egyezmények, a nemzeti ellenőrzés is csak kialakulóban van.

Az évente leülepedő kén mennyiségének csökkenése Európában a kibocsátás-csökkentési jegyzőkönyvek következményeként (Forrás: EMEP 2006) (ülepedő kén mg/m2/év) 1990 1995 2000 2004 Gothenburgi cél

Fontosabb nemzetközi szerződések a tengeri környezetről Az első átfogó egyezmény, a London Dumping Convencion 1972 Ezt egészítette ki az 1973-ban megszületett (1978-tól megújított) MARPOL Egyezmény, amely korlátozta a hajókról az olaj, a szemét, a mérgek és mérgező folyadékok tengerekbe ürítését, illetve szabványokat írt elő a hajók szerkezetéről, működéséről, valamint tiltja a légi úton szállított szennyezők szándékos tengerbe juttatását. 1982 ENSZ Tengerjogi Egyezménye Regionális megállapodások (Északi-tenger 1974, Földközi-tenger 1976, a kuvaiti régió 1978, a tágabb Karib-tenger 1983) 1995 Washingtoni Nyilatkozat és a hozzá kapcsolódó akcióprogram (GPA) a tengeri környezetnek szárazföldről származó szennyeződések elleni védelemről. Nemzetközi Bálnavadászati Egyezmény

Nemzetközi megállapodások az édesvízről Az édesvizek problémáinak bemutatása során alig vitatható, hogy a kérdéskör globális jellegű, ugyanakkor a példák arra is mutatják, hogy ezek a globálisnak tűnő jelenségek ezernyi lokális és regionális ügyből állnak össze, s egy-egy konkrét probléma megoldása általában nem átfogó elvi rendezést igényelne, hanem nagyon konkrét helyi beavatkozást.

Az első jelentősebb, a szárazföldeken található vizekre vonatkozó globális megállapodásként az 1971-ben született Ramsari Egyezmény (Irán) értékelhető – igaz elsősorban természetvédelmi célból született. 2008. augusztusban a 158 aláíró országban 1743 egyezmény alá eső védett terület volt 161,18 millió hektár területtel, ami Föld vizes élőhelyeinek kb. 12%-a A vízproblémákról az ENSZ először 1977-ben rendezett tematikus konferenciát Mar del Plata-ban (Argentína). Az itt elfogadott akcióterv, illetve és végső soron a vízhez kapcsolódó szaporodó gondok miatt, az 1980-as évtizedet Az ivóvíz és a csatornázás évtizedének nyilvánították, de ez a figyelemfelkeltésen túl nem sok konkrét eredmény hozott, a problémák csak fokozódtak.

Az ENSZ a Rio Konferenciára készülve önálló vízügyi konferenciát rendezett Dublinban (1992. január). A 113 ország részvételével megtartott tanácskozás négy alapelvet fogalmazott meg. Ezek: 1. Alapelv: Az édesvíz véges és sebezhető természeti erőforrás, amely elengedhetetlen az élet fenntartása, a fejlődés és a környezet védelme szempontjából. 2. Alapelv: A vízkészlet-gazdálkodásnak és -fejlesztésnek a különböző szintű vízhasználók, tervezők és politikai irányítók részvételén kell alapulnia. 3. Alapelv: A nők központi szerepet játszanak a víz beszerzésében, megóvásában és az azzal való gazdálkodásban. 4. Alapelv: Az egymással versengő vízhasználók szempontjából a víznek gazdasági értéke van, és a gazdasági javak kategóriájába sorolandó.

Az első globális, érdemi megállapodás az 1992-ben elfogadott Helsinki (vagy Vízügyi) Konvenció, amely „a határokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról” rendelkezik. Érdekessége ennek a megállapodásnak, hogy bár ENSZ szervezésű, de Európára vonatkozik. Fontos további lépésnek lehetne tekinteni az ENSZ Vízfolyás-konvenciójának (New York) 1997. évi megszületését, amely a nemzetközi vízfolyások nem-hajózási célú használatának jogáról szól. De miért a feltételes mód? Ennek oka, hogy bár több mint száz ország megszavazta, 2008 elejéig csak kevesebb, mint tíz ratifikálta. A Konvenció döntően a nemzetközi vízfolyások mennyiségi kérdéseire, ezen belül is a vízmegosztásra, illetve az ezekkel kapcsolatos problémák konzultatív megoldására helyezi a hangsúlyt. 2000 EU Vízügyi keretirányelv

Természetvédelmi egyezmények Hulladékokkal kapcsolatos egyezmények Londoni, MARPOL - világtenger Bázeli – veszélyes hulladékok szállítása

A NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK ELFOGADOTTSÁGA