Hálózati architektúrák
Protokoll fogalma: A kommunikációnál használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak (protocol) nevezzük.
Hálózati architektúrák A mai modern számítógép-hálózatok tervezését struktúrális módszerrel végzik, azaz a hálózat egyes részeit rétegekbe (layer) vagy más néven szintekbe (level) szervezik, amelyik mindegyike az előzőre épül.
Hálózati kapcsolatnál az egyik gép k Hálózati kapcsolatnál az egyik gép k.-adik rétege a másik gép ugyanilyen szintű rétegével kommunikál. Ezt olyan módon teszi, hogy minden egyes réteg az alatta lévő elhelyezkedő rétegnek vezérlőinformációkat és adatokat ad át egészen a legalsó rétegig, ami már a kapcsolatot megvalósító fizikai közeghez kapcsolódik.
Általános rétegmodell
Értelmezzük a rétegződést:
Interfész: Az egymással szomszédos rétegek között interfész (interface) található. Az interfész azt definiálja, hogy az alacsonyabban levő réteg milyen elemi műveleteket és szolgálatokat nyújt a magasabban levő réteg számára A rétegek és protokollok halmazát nevezzük hálózati architektúrá-nak
Az architektúra kialakításakor meg kell tervezni az egyes rétegeket a következő elvek alapján: minden rétegnek rendelkeznie kell a kapcsolat felépítését illetve annak lebontását biztosító eljárással, döntést kell hozni az adatátvitel szabályairól: Szimplex átvitel esetén a csatornán áramló információ csak egy irányú lehet, mindig van adó és van vevõ a rendszerben, ezek szerepet nem cserélnek. Ilyen kommunikáció a szokásos rádió vagy TV adás (nem tudunk visszabeszélni...) Fél duplex átvitel esetén a csatornán az információáramlás már kétirányú, felváltva történik, úgy hogy egyszerre mindig csak az egyik irány foglalja a csatornát. Ilyen átvitel valósul meg nagyon sok rádiós kapcsolatban (pl. CB rádió) Duplex átvitel esetén egyidejû két irányban történõ átvitel valósul meg, hasonlóan az emberi beszélgetéshez, és technikai példaként a telefont említhetjük meg.
milyen legyen a rendszerben a hibavédelem, hibajelzés, hogyan oldható meg a gyors adók-lassú vevõk együttmûködése (ez a folyamat vezérlés = flow control) , A flow control (vagy 802.3x) az ethernet folyamat szabályozását végzi olyan módon, hogy a hálózati eszköz képes megmondani a közvetlen szomszédjának, hogy túl van terhelve adatokkal. Ilyen például amikor az eszköz gyorsabban kap adatokat, mint ahogyan azt fel tudná dolgozni. A flow control lehetővé teszi, hogy a túlterhelt készülék küldjön egy szünet keretet, melyben azt kéri, hogy a vezeték túl oldalán lévő készülék állítsa meg az adatküldést ideiglenesen. Ha a szünet keretet elfogadásra került, akkor a küldő készüléknek marad ideje, hogy a veremében felgyülemlett adatokat feldolgozza. ha bizonyos okok miatt az üzenetek hossza korlátozott, és ezért a küldés elõtt szét kell darabolni, felmerül a kérdés, hogy hogyan biztosítható a helyes összerakásuk, az elõbbi esetben biztosított-e az üzenetek sorrendjének a helyessége, nagyon sokszor ugyanazon a fizikai csatornán több párbeszéd zajlik. (Ez jobb vonalkihasználást eredményez. Hogyan kell ezt összekeveredés mentesen megoldani, Ha a cél és a forrás között több útvonal lehetséges, fontos a valamilyen szempontból optimális útvonal kiválasztása.
Hálózati kapcsolási technológiák: 1. Vonalkapcsolás Az állomások között összeköttetést létesít, tart fenn illetve bont a kezdeményező. A hívást bármelyik fél kezdeményezheti.
2. Üzenetkapcsolás Az állomások között nincs összeköttetés, az üzenet úgy kerül a hálóra, hogy tartalmazza – a fejrészében – a rendeltetési címet. A hálózatban lévő logikai kapcsolók a cím alapján továbbítják a rendeltetési hely felé. Minden csomópontban a továbbítás előtt az üzenet ideiglenesen tárolódik. Mivel az üzenet méretére nincs korlátozás ezért bizonyos üzenetek számára nem lesz megfelelő tárlóhely (puffer) kapacitás. Így az üzenet elveszhet.
3. Csomagkapcsolás Lényegében megegyezik az üzenetkapcsolással, csak az üzenetek hálóra kerülése előtt megadott mérető csomagra