A három fa

Egy magas hegy tetején volt három fa. Egy szép napon beszélgetni kezdtek vágyaikról, reményeikről, álmaikról.

A második fa így szólt: “Én remélem, hogy egy hatalmas hajó leszek. Szeretnék királyokat hordozni a tengeren, elvinni őket a világ ismeretlen tájaira. Szeretném, hogy minden utazó biztonságban érezze magát ezen a hajón. Ezért készen állok, hogy kivágjanak."

És végül a harmadik fa így szólt: “Én szeretnék olyan magasra nőni, hogy én legyek a legmagasabb fa az erdőben. Minden ember látna engem a hegy tetején és megcsodálva ágaimat az égről és Istenről elmélkedne, látván milyen közel vagyok hozzá. Én lennék minden idők legmagasabb fája és mindenki emlékezne rám."

Eltelt néhány év és minden fa azért imádkozott közben, hogy teljesüljön álma. Néhány favágó egy napon megjelent az erdőben. Az egyik felnézett az első fára és azt mondta: “Ez egy nagyon kemény fa, biztosan el tudom majd adni egy asztalosnak”. És elkezdte kivágni. A fa boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos egy értékes kincsesládává alakítja majd.

A második fához érve a favágó így szólt: “Ez egy nagyon szilárd fának tűnik, azt hiszem el tudom majd adni egy hajóépítőnek”. A második fa boldog volt mert tudta, elérkezett a pillanat, hogy megvsalósuljon az álma, és egy szép hajó legyen belőle.

Amikor a favágó a harmadik fához közeledett, az nagyon megijedt, mert tudta, ha kivágják, akkor álmai soha nem fognak teljesülni. A favágó azt mondta: “Még nem tudom, mit fogok ezzel a fával kezdeni, de az biztos, hogy mindenképpen kivágom.” És mindjárt ki is vágta.

Amikor az első fát az asztalosra bízták, az egy jászolt készített belőle az állatok etetésére. Egy barlangba vitték és szénával töltötték meg. Ez a dolog, valahogy nem illet bele a fa álmaiba, nem ezért imádkozott éveken át.

A második fát felvágták és készítettek belőle egy halászbárkát, amely egész nap csak halakat szállított. Álma, hogy nagy hajó lesz és királyokat fog hordozni, nem teljesült.

A harmadik fát feldarabolták, deszkát és gerendákat készítettek belőle, és egy raktárban helyezték el. A három fa csalódottan kérdezte: “Miért történt mindez így? Miért nem valósult meg kívánságunk?” Az évek elteltek és a fák megfeledkeztek álmaikról.

A férfi remélte, hogy készíthet egy fekhelyet a gyermeknek, de nem sikerült. A jászol lett a gyermek bölcsője. A fa rájött ennek a pillanatnak a fontosságára és megértette, hogy minden idők legnagyobb kincsét fogadta magába. Egy szép napon azonban, egy csillagos éjszakán, amikor mennyei zene hallatszott, egy férfi és egy nő a barlangban vett szállást. A nő szült és újszülött gyermekét az állatok etetőjébe, a jászolba fektették, amit az első fából készítettek.

Néhány év múlva, a halászhajón, amit a második fa törzséből készítettek, néhány ember utazott. Az egyik közülük fáradt volt és elaludt. Közben nagy viharba kerültek...

…a fa attól félt, hogy nem tudja megóvni utasait. Az emberek felkeltették azt, aki elaludt, és az felállva így szólt:”Béke!” A vihar azonnal elcsendesedett. És ebben a pillanatban a második fa megértette, hogy a menny és a föld Királyát hordozza.

Néhány hónap múlva, egy pénteki napon, valaki jött és elvitte a harmadik fát. A harmadik fa meg volt rémülve, mivel egy férfi vállára tették, aki végighordozta őt az utcákon miközben mindenki gúnyolta.

Amikor megálltak, vettek két gerendát és keresztbe tették. Az embert felszegezték a fára és felemelték. Otthagyták meghalni. A fa nagyon kellemetlenül érezte magát...

…de amikor eljött a vasárnap, az emberek örültek és a fa megértette, milyen közel volt Istenhez, milyen megtiszteltetés érte, hogy Jézust hordozhatta, akit az emberiség megváltásáért szegeztek rá. Az emberek mindig Istenre és Fiára, Jézus Krisztusra fognak emlékezni, valahányszor rátekintenek.

Alleluja, alleluja, alleluja ! Krisztus feltámadt!

A három fának voltak álmaik, és ezek az álmok reményük felett teljesültek.

Amikor a dolgok nem úgy mennek ahogy szeretnéd, tud, hogy Istennek terve van veled. Ha te bízol benne elhalmoz ajándékaival. Mindenhárom fának teljesült álma, de nem úgy ahogy elképzelték. Mi nem tudhatjuk Istennek mi a szándéka velünk. Tudjuk azoban, hogy útjai, nem a mi útjaink,...de az Ő útjai mindig jobbak, mint a mieink.