Elmélettörténet Monetarizmus
A monetarizmus főbb tételei A keynesizmus visszaszorulásának háttere A tételek A magánszektor stabil A piacmegtisztulás paradigmája Homogenitási posztulátum A munkanélküliség természetes rátája
Friedman: a monetáris és hitelpolitika közötti különbség A stabilizációs politika ellen A költségvetési politika hatástalansága A monetáris politika határai
Tiszta költségvetési politika G = T + ΔB + ΔM tiszta költségvetési politika: M = 0 Adókulcsváltozásával a kereslet nem növelhető, mert T változását B ellenkező változása követi Kötvénykibocsátás a magánszektortól vonja el a hitelt a növekvő kamatlábon keresztül: növekvő hitelkereslet vagy növekvő tranzakciós pénzkereslet
Tiszta költségvetési politika Neokeynesiánusok: spekulációs pénzkeresletet von el (erősen kamatrugalmas) Monetaristák: hosszú távon nem érvényesül a keresletnövelő hatás A növekvő kötvényállományt csak növekvő kamatláb mellett hajlandóak a portfolióban tartani
A kötvényállomány növekedésének ábrázolása az IS/LM görbék rendszerében a vagyonhatáson keresztül
Tiszta monetáris politika Összkereslet: MV V lassan, de változik, döntően reáltényezők függvénye Friedman: a pénzkereslet a reálvagyontól függ, amit jól kifejez a reálpénz függése permanens jövedelemtől Megnő a pénzmennyiség, megnő a vásárlóereje, felborul a vagyonmérleg egyensúlya
Tiszta monetáris politika A portfolió kiigazításon keresztül válik a megnövekedett pénzmennyiség nominális keresletté válik = transzmissziós mechanizmus A nem anticipált infláció hatása Friedman által javasolt monetáris politika: állandó ütemű pénzkibocsátás
A monetarizmus jellemzői A magánszektor stabilitása A mennyiségi pénzelmélet A stock változók domináns szerepe a flow változókkal szemben
A mennyiségi pénzelmélet Don Patinkinnél Az értékelmélet és az árelmélet neoklasszikus dichotómiájának feloldása a reálegyenleg-hatáson keresztül A reálegyenleg-hatás stabilizáló hatása Csökkenő árukeresletet csökkenő árszínvonal követi, a pénzvagyon vásárlóereje, azaz a reálegyenleg nő Az életciklus-hipotézist feltételezve nő a fogyasztás
A mennyiségi pénzelmélet Don Patinkinnél Tranzakciós és óvatossági pénztartalékként is kisebb nominális összegre van szükség, a felszabaduló pénz a piacra áramlik Az adósságlevelek kereslete nő, kínálata –a reálpénz-mennyiség növekedése folytán – csökken, ezért a kamatláb csökken Az alkalmazkodás időszaka alatt átmenetileg van túlkínálat az áruk piacán
A mennyiségi pénzelmélet Don Patinkinnél Infláció körülményei között az árszínvonal nem csökken, a reálegyenleg-hatás az árszínvonal felzárkózásával valósul meg (a pénzmennyiség növekedését még jó ideig kereslet és árszínvonal növekedés követi) Az átmeneti időszakában az árszínvonal változás a reálegyenleg-hatáson keresztül az árarányokra is hat A pénzvagyon növekedése növeli magasabb és csökkenti az alacsonyabb rendű javak keresletét
A mennyiségi pénzelmélet Don Patinkinnél Friedman: Patinkin eltúlozza a reálegyenleg-hatás jelentőségét A pénz hosszú távú semlegesség feltétele: A megnövekedett pénzmennyiség arányosan oszoljon el a gazdasági élet szereplői között Ha a vállalkozókhoz jut nagyobb arányban, a bérből élők kényszer-megtakarítása nő, a beruházások is A hitelezők és adósok helyzete átrendeződhet, ami kihat a kereslet szerkezetére
A mennyiségi pénzelmélet Don Patinkinnél A reálegyenleg-hatás kedvezőtlen hatásai: Elégtelen kereslet és árcsökkentés hatására az adósságteher nő, ha a hitelezők költekezési hajlama kisebb, mint az adósoké, az összkereslet csökken Az árcsökkentések után további árcsökkentést várnak, a reálegyenleg-hatás stabilizálása elmarad Ha ezek a hatások kerülnek túlsúlyba, szükséges a gazdaságpolitikai beavatkozás, amire ragadós árak és bérek mellett van esély