Óvodáskorú gyermekek szóaktiválásának funkcionális vizsgálata Neuberger Tilda ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola

Az anyanyelv-elsajátítás A gyermek szókincse az észlelés–megértés működése során kezd kialakulni, időben megelőzve a produkciót. Kritikus periódus: 6-7 éves kor, „első biológiai sorompó” Az iskolába lépés előtt álló óvodások szókincsének vizsgálata pedagógiai szempontból is fontos (  nyelvi hátrány).

A spontán beszéd néhány jellemzője 6-7 éves korban A gyermek képes bonyolult tartalmak, összefüggések kifejezésére a megfelelő nyelvi szerkezetekkel. Valamennyi szófaj és alaktani jelenség megjelenik. A szókincs aktív része folyamatosan gazdagodik. Megjelennek a hezitálások. A beszédtempó lényegesen lassúbb, mint néhány évvel idősebb társaiknál. A lányok általában szívesebben beszélnek.

A mentális lexikon „Agyi szótár” Területei: aktív, passzív, aktivált A szóasszociációk: Szabad szóasszociáció Mentális szavak AKTÍV PASSZÍV AKTIVÁLT

Kérdés A szabad szóaktiválások és a beszédszándéknak megfelelő szóelőhívások milyen működésekre utalnak a mentális lexikonban? Hipotézis A gyermekek szóaktivációs stratégiái különbözők az adott funkciótól függően, de a szóasszociációs eredményeik és a spontán beszédbeli teljesítményük között összefüggéseket találhatunk.

Kísérleti személyek, anyag és módszer 10 óvodás gyermek: 6-7 éves 5 fiú, 5 lány Szabad szóasszociáció: Mennyiségi és minőségi elemzés Spontán beszéd: Az aktivált szavak mennyiségi és minőségi elemzése A közlésegységek fejlődési mutatójának meghatározása Type-token elemzés

Leíró statisztikai eredmények Teljes korpusz (10 gyermek): Szóasszociáció: 309 db szó, 19 perc Spontán beszéd: 3490 db szó, 46 perc Szavak száma (db) Beszédidő (perc) Beszédtempó (szó/perc) Szóassz. Spontán ÁTLAG 31 349 1,9 4,6 17 73 MIN. 12 93 0,4 2,2 9 41 MAX. 58 608 2,8 7 28 97

Összefüggés a spontán beszéd és a szóasszociáció percenkénti szószáma között

A közlésegységek fejlődési mutatója Adaptálás magyar nyelvre (Gerebenné−Gósy−Laczkó 1992): a 6 éves korban elvárható KFM-érték: 11 Az értékelés szerint a jelen kísérletben részt vevő gyermekek 70%-a jó beszélőnek számít. (2 fiú és 1 lány nem érte el a 11-es ponthatárt.) Átlagos pontszám: 13,5 Fiúk: 12,7 Lányok: 14,3

A KFM értékei egyénenként

Összefüggés a spontán beszéd percenkénti szószáma és a KFM-érték között

Az aktivált szavak szófajok szerinti megoszlása

Az átlagos szótagszám egyénenként a két feladatban

Az aktivált szavak szemantikai csoportjai

Az aktivált szavak szemantikai változatossága

Az aktivált szavak morfológiája

Az aktivált szavak gyakorisága a szóasszociációkban Leggyakoribb szavak: 1. virág 2. ajtó 3. szék Ismétlés: a gyermekek 40%-ánál fordult elő egyszeres ismétlés (2 fiúnál és 2 lánynál) keresési kudarcok jelölői a jó teljesítmény velejárói

Type-token elemzés Szógazdagság mérése: egy adott szöveg szóelőfordulásainak (token) és a szöveg megalkotására használt lexémák (type) számának az összevetése Példa: „én az óvodában legjobban az autópályával szeretek játszani” (F2) Token = 8 Type = 7 Token/type-érték: megmutatja, hogy átlagosan hányszor ismétlődik egy lexéma a szövegben, minimális értéke: 1

Összefüggés a token/type-érték és a KFM-érték között

Következtetések Az aktivált szavak minőségi sajátosságai eltérők a két szituációban (két különböző stratégia): Grammatikai jellegük (toldalékolás, szófaji kategóriák) a spontán beszédben, Szemantikai (fogalomköri) változatosságuk a szóasszociációban érvényesül jobban. Spontán beszédben a mentális lexikon aktiválása kevéssé tudatos  a gyermekek szívesebben mesélnek élményeikről szabadon.

Következtetések Közepes összefüggés van az asszociációs tesztben és a spontán beszédben mért percenkénti szószám között. A spontán beszédben mért percenkénti szavak száma szoros összefüggést mutat a KFM-értékkel. Minél több szót képes aktiválni egy gyermek, annál összetettebb a beszéde, és fordítva: a grammatikailag összetettebb formák több szó aktiválását igénylik.

Következtetések A gyermekek spontán beszédének morfológiai és szintaktikai komplexitása összefügg azzal, hogy beszédükben mennyi az ismételt lexémák aránya. Minél nagyobb a típusonkénti előfordulás, annál magasabb a KFM-érték, vagyis: minél bonyolultabb formákkal fejezi ki magát a gyermek, annál többször fordul(hat) elő ugyanaz a lexéma a beszédében.

Kitekintés Pedagógiai tapasztalat: ha egy gyermek keveset beszél, s közlései néhány szóból álló, egyszerű szerkezetek, akkor a mentális lexikon bővülésének lehetőségei korlátozottak, a tanulás folyamata valószínűleg nehezített Kudarcok az iskolában

Köszönöm a figyelmet!