Hogyan működik a társadalom? 10. Előadás Mi a boldogság, mi a siker, mitől függenek?

Kahneman könyv kísérlet

A boldogság eltérő fogalmai Állapot-jelző: A boldogságnak ez a fogalma arra a kérdésre ad választ, hogy egy adott pillanatban mennyire érzed kielégítőnek életedet, esetleg visszatekintve, milyen mértékben vagy elégedett életeddel. Iránytű: A boldogságnak ez a fogalma azt fejezi ki, mire törekszel életedben. A koncepció abból indul ki, hogy az embereket a legnagyobb boldogság elérésének vágya vezérli. A boldogság az ami felé törekszünk.

Miként látta a helyzetet Platón? „az ottani életet – az itáliaiak és szürakúzaiak módja szerint szakadatlan dőzsölések sorozata, amelyet méghozzá boldog életmódnak tartanak – megérkezése első perceitől kezdve ellenszenves volt neki. Semmiképpen nem volt kedvére való, úgy élni, hogy naponta kétszer töltse meg gyomrát, és éjszakánként sohase háljon egyedül… Hiszen lehetetlen, hogy földi halandó, ha ifjú korától kezdve efféle szokások között nevelkedett, valamikor is józan eszének használatához jusson, ehhez olyan csodálatos természetének kellene legyen, amilyen senkinek nincs..”

Szokratész utolsó szavai perében „Egyet azonban még kérek: ha majd fiaim felserdülnek, őrajtuk álljatok bosszút, férfiak, szakasztott úgy bántsátok őket, mint ahogy én bántottalak benneteket, ha látjátok, hogy pénzzel vagy bármi mással inkább törődnek, mint az erénnyel, vagy azt hiszik, hogy érnek valamit, pedig semmit sem érnek, korholjátok akkor őket úgy, mint benneteket én, hogy nem azzal törődnek, amivel kell, s hogy úgy vélik, érnek valamit, pedig semmirekellők. Ha ezt teszitek, igazságos dolgot szenvedek el tőletek, én is, a fiaim is. De ideje már hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni, de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent. Szókratész védőbeszéde

Epikureusok „Amikor tehát azt állítjuk, hogy az élet célja a gyönyör, nem a tivornyázók gyönyöreiről s nem az élvhajhászásban rejlő gyönyörűségekről beszélünk, ahogy egyesek tudatlanságból, tőlünk eltérőleg vagy tanításainkat félreértve tartják, hanem arról, hogy testünk mentes legyen a fájdalomtól, lelkünk pedig a zavaroktól. Hisz nem az egymást érő tivornyák és vidám felvonulások s nem az élvezethajhászás, a gyerekek és asszonyok, vagy halak és egyebek után, amiket a költséges asztal nyújt, teszik az életet kellemessé, hanem a józan gondolkodás, amely minden választásnak és elkerülésnek az okát keresi, és száműzi a hiedelmeket , amelyek miatt a legtöbb zavar éri a lelkeket.” Epikurosz levele Menoikeuszhoz

A középkor hét főbűne Falánkság (torkosság) Hiúság (gőg) Kapzsiság Lustaság (restség) Irigység Bujaság Harag

Madách – Ember tragédiája – eszkimó szín Lucifer: "Igazság az, nem élc. Okoskodásod A jóllakotté, míg itt társadé Éhes gyomornak filozófiája. Okokkal egymást meg nem győzitek, De egyetérttek rögtön, hogyha te Kiéhezél, vagy ő majd jóllakott. Igen, igen, akármint képzelődöl, Mindég az állat első bennetek, És csak midőn ezt el birád csitítni, Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen Megvesse azt, mi első lényege. - "

A boldogság-fogalom átalakulása az új korban A polgári társadalom előtti boldogság-modell: Az akkrai maharadzsa esete a halállal Az átmenet koncepciója: Kohn esete az Úrral. A polgári társadalom boldogság-fogalma: Boldogság = „Gyönyör – fájdalom” Boldogság = fogyasztás Mindenki számára hozzáférhetővé tenni a „boldogság-javakat” Egyre kifinomultabbá tenni a a megvásárolható dolgokat, és szükségleteket,

Jeremy Bentham (1748-1832) „A természet két legfőbb uralkodó, a fájdalom és az öröm kormányzata alá helyzete az embert. Egyedül ezek mutatják meg, hogy mit fogunk tenni. A helyes és helytelen mércéje egyfelől az okok és hatások láncolata másfelől, az ő trónjukhoz van kötve. Ezek irányítanak minket mindabban, amit teszünk, gondolunk: és minden erőfeszítésünk alávetettségünk megszüntetésére csupán bizonyítani és megerősíteni fogja ezt az alávetettséget. Szavakban az ember tehet úgy mintha kivonná magát hatalmuk alól, de valójában mindvégig alattvalójuk marad.”

Bentham iránytűje „ahogy a Földön a gravitáció uralkodik, úgy kormányozza az emberiséget a két legnagyobb úr: az élvezet és a fájdalom.” Aki ezt a logikát követi az egész életében nem is tesz mást, mint „öröm-cédulákat” gyűjtöget, és igyekszik elkerülni a „fájdalom-cédulákat”

A világ GDP/fő trendje régiónként 1000 1500 1700 1800 1900 1950 1975 2000 Nyugat- Európa (USA) 450 400 774 894 1024 3120 4321 4594 9288 11534 16172 17921 26146 Kelet- Európa 462 516 566 1240 2020 4985 5461 Ázsia (-Japán) 572 575 571 610 635 1231 2936 Latin- Amerika 416 437 529 1210 2554 4531 5795 Afrika 425 540 852 1365 1368

GDP/fő 24.000 Nyugat Európa 20.000 16.000 Kelet Európa 12.000 Ázsia 8.000 Afrika 4.000 2.000 Időszámítás kezdete 500 1000 1500 1750 1900 2000

A jólét terjedése

A szükséglet-elméletek, mint boldogság-elméletek Maslow „szükséglet-lépcsője”: fizikai-fiziológiai szükségletek biztonság, folyamatosság szükséglete, a közösséghez-tartozás szükséglete, a közösség elismerésének szükséglete, az önmegvalósítási szükségletek A boldogság = egyre feljebb lépkedni a szükségletek lépcsőin.

A Maslow féle hierarchia Az önmegvalósítás szükséglete Herzberg-féle motivációs tényezők Az elismerés szükséglete A közösség szükséglete Herzberg-féle higiéniai tényezők A biztonság szükséglete A fizikai/fiziológiai szükségletek

A boldogság-kutatás első szakasza: a gyönyörközpontok Az elektromos stimulációs állatkísérletekben két meghökkentő eredmény tárult fel: 1. Egyrészt kiderült, hogy a „gyönyörközpontok” ingerlése rendkívül erőteljes kielégülést okoz. A patkányok minden más igényükről (víz és élelem) elfelejtkezve nyomogatták a pedálokat. 2. Másrészt, a stimulálás nem vezetett telítődéshez, vagyis az állatok gyakorlatilag folyamatosan izgatták magukat.

A boldogság-kutatás második szakasza: a genetikai összefüggések Az emberi személyiségnek két alapvető összetevője van: nyitottság/befelé fordulás és a stabilitás/neurotikusság. A boldogság a bennünket érő élményekkel való gazdálkodástól függ. Két tényező befolyásolja ezt a „gazdálkodást: A pozitív élményekkel való „gazdálkodás” a nyitottsággal/befelé fordultsággal függ össze A negatív élményekkel való „gazdálkodás” a stabilitás/neurotikussággal függ össze A neurotikus ember ugyannyi élményből több negatívat, míg a nyitott ugyanannyiból több pozitív élményt él át. A legszerencsésebbek tehát akik stabil, és nyitott személyiséget örökölnek.

A boldogság-kutatás harmadik szakasza: a társadalmi programozás hatása E. Berne: Script elmélet (sors-program) A család programoz arra, mi a fontos, mire törekedj, és azt hogyan érd el. A kis közösség programoz arra, miként éld az életed, mi az ami neked „jár”, és mi az ami nem „jár”. A társadalom felkínál (vagy nem kínál fel) lehetőségeket, és ezzel is alapvetően programoz, mire törekedj, és azt milyen eséllyel érheted el.

„Ki vagy mi” a programozó? A meghatározódás szintje: Sok minden meghatározódik a gének által Sok mindent a környezet határoz meg. A valóságban a kettő együtt meghatározó, és elválaszthatatlanok. (kicsit úgy, mint a téglalap területe) A meghatározódás jellege: 1. Dinamikus: nem egy gén, hanem a gén-hálózat együtt, 2. Visszacsatolt: a gén befolyásolja a környezetet, a környezet befolyásolja a genetikai adottságot, 3. Komplex: a gének és a társadalmi környezet kölcsönhatása átfedik egymást és összefonódnak. 4. Folyamatos: a fogantatástól, a felnövekedésig („fetal-programming” és később is),

A kulturális programozás típusai és szakaszai A fogamzás előtti – részben genetikai részben társadalmi - programozás, Méhen belüli (fetal programming) programozás, Első 1-2 év (család), 3-6 év kis közösség (rokonság, szomszédok) Iskolai évek (kortársi csoport), Felnőtt évek (munkahely, társadalom, stb.)

A boldogság társadalmi és személyiségi összetevői A „társadalmi” boldogság-koncepció: van egy a társadalom által felkínált, lehetővé tett, elérhetővé formált és/vagy kívánatossá alakított boldogság-kép. Ez koronként változik. Középkor: boldogság majd a túlvilágon, modern kor Boldogság = fogyasztás .. A személyiséghez kötődő boldogság-koncepció: van a Haidt féle öt összetevő, és azokkal kapcsolatos beállítódáshoz illeszkedően különféle társadalmi állapotok léteznek, amelyek között, a különböző beállítódású emberek másként és másként érzik magukat. Ami az egyiket boldoggá teszi (pl. a változás), az a másikat boldogtalanná teszi. Ebből következően nincs mindenkire érvényes boldogság. Vannak boldogságok és mindenkinek meg kell keresnie a magáét. Nem kell sajnálnia a másikat, hogy neki nincs az, ami nekem, vagy nem kell irigyelnie a másikat, ha annak van olyan ami nekem nincs, de nem is akarnék.

A boldogság-kutatás eredményei: Mi tesz/tehet boldoggá? Intelligencia = nem emeli szignifikánsan a boldogság-szintet. (Az intelligencia = növekvő elvárás + érdeklődés a világ dolgai iránt) Életkor = a fiatalok és az idősebbek boldogabbak (a középkorúaknál éles a vágyak és a realitás ellentéte) Házasság és család = miközben csökken ezek szerepe, minden felmérés azt mutatja erőteljesen és pozitívan befolyásolja a boldogságot, Vallás = boldogabbak a vallásos emberek Hosszú távú és mindent meghatározó életcél (pl. a tudomány vagy a művészet): ugyanúgy működik mint a vallás, boldoggá tehet

A boldogság alakulása az életkor előrehaladásával A boldogság mértéke Középkor Időskor Ifjúkor

Magyar „boldogság-mérők” (1) Scitovszky Tibor (A örömtelen gazdaság) Konfort-érzet: általános kielégültség (amikor minden pillanatnyi igényed ki van elégítve – mintegy „telítődtél”.) Örömérzet: az un. aktivációs szinte felé való közeledéssel kapcsolatos (amikor konfort-érzeted sérül, de látod, közeledsz hozzá) Ha valaki állandóan a konfort-érzetét maximálja, minden igényét azonnal kielégíti, éppen az öröm-érzet lehetőségét ássa alá. Következtetés: nem lehet egyszerre maximálisan jó közérzetünk, és örömökben gazdag életünk.

Scitovszky Tibor (Egy büszke magyar) „Felnőtt életem során – anyagi értelemben – soha még csak meg sem közelítettem azt az életszínvonalat, amit annak idején szüleim háza biztosított, de aminek alig voltam tudatában, és egyáltalán nem törődtem vele. Csak most visszagondolva látom igazán át, hogy a pénzen megvásárolhat, akár luxusszintű konfort milyen csekély szerepet játszik a jólétben, ha ezen a valódi jó létet értjük, azt, hogy az ember érdekesnek találja életét, és kielégülést talál benne. A legtöbb gondolkodó ember előbb vagy utóbb valószínűleg eljut ehhez a felismeréshez, és nem csap nagy hűhót körülötte. Bennem nyilván azért vált ez tudatossá éppen Párizsban, mert egyszerre tapasztaltam elkölthető jövedelmem drasztikus csökkenését, és az élet teljességének növekvő élvezetét”.

Magyar „boldogság-mérők” (2) Csíkszentmihályi Mihály (Flow-elmélet) A flow – angol kifejezés, lebegést, áramlást jelent – érzést akkor éli át az ember, amikor erejét megfeszítve, képességeit mozgósítva, figyelmét a célra összepontosítva létrehoz, megalkot vagy egyszerűen elér valamit, amit fontosnak tart. A flow állapotot - a legmagasabb szintű boldogság érzetet – átélhetjük verset írva, tudományos felismeréshez jutva, gólt rúgva, elromlott gépet megjavítva, vagy a kertet rendezve, esetleg pusztán egy jó ebédet megfőzve.

Easterlin paradoxon Az Easterlin-paradoxon az elmúlt évtizedek sok felmérésében igazolódott tapasztalatra utal. A GDP emelkedésével a 20. század során a magukat boldognak tekintő emberek aránya fokozatosan nőtt. Minél magasabb egy személy jövedelme, a kérdésre, „összességében elégedettnek érzi-e magát”, annál inkább válaszol igenlően, és általánosan, minél a magasabb egy társadalom GDP/fő-je, annál nagyobb a magukat boldognak tekintő emberek aránya. Ám, még az 1970-es években, K. Easterlin arra figyelt fel, hogy egy bizonyos küszöbérték - nagyjából 15 ezer USD/fő – felett a boldogság-növekedés trendje megtörik. Vagyis, hiába lettek gazdagabbak az emberek, és a társadalmak „boldogság” aránya nem nőtt tovább. Az Easterlin paradoxon tehát arra utal: a gazdagság bizonyos szintje felett a jövedelem növekedése nem növeli automatikusan a boldogságot, aki tehát boldog szeretne lenni, más módszerek után kell néznie.

Scitowsky paradoxon A Esterlin paradoxon eredetileg az elégedettség és a jólét kapcsolatára utalt. A kérdés, amit Scitowsky Tibor – a magyar származású - nemzetközi hírű „boldogság-kutató”, már korábban felvetett: vajon a jólét, azonos-e a jó léttel? A sokat idézett kutatásainak lényege (Az örömtelen gazdaság elmélete.) - a valódi jó lét kevéssé függ az anyagi fogyasztás mennyiségétől. Önéletrajzi írásában – valószínű nem tudatosan – már előre válaszolt az ilyenkor szokásos felvetésekre: vajon a szerző akkor is ezt mondaná, ha szegényebb lenne. „Felnőtt életem során – írta életrajzi írásában - anyagi értelemben, soha még csak meg sem közelítettem azt az életszínvonalat, amit annak idején szüleim háza biztosított, de aminek alig voltam tudatában, és egyáltalán nem törődtem vele. Csak most visszagondolva látom igazán át, hogy a pénzen megvásárolható, akár luxusszintű komfort, milyen csekély szerepet játszik a jólétben, ha ezen a valódi jó létet értjük, azt, hogy az ember érdekesnek találja életét, és kielégülést talál benne. A legtöbb gondolkodó ember előbb vagy utóbb valószínűleg eljut ehhez a felismeréshez, és nem csap nagy hűhót körülötte. Bennem nyilván azért vált ez tudatossá éppen Párizsban, mert egyszerre tapasztaltam elkölthető jövedelmem drasztikus csökkenését, és az élet teljességének növekvő élvezetét”.

Csíkszentmihályi paradoxon Scitowsky kutatásai már utaltak arra, hogy a boldogságot inkább szolgálja a fogyasztás visszafogottsága, mint a telhetetlenség. Lényegében ezt igazolták egy másik – és szintén magyar származású, és szintén világhírű - „boldogság-kutató”, Csíkszentmihályi Mihály, még évtizedekkel ezelőtt végrehajtott kutatásai. Ő azt vizsgálta, mit csináltak, milyen tevékenységet folytattak az emberek akkor, amikor egész életükre emlékezetes örömet éltek át. Az átlagember ezt a kutatást feleslegesnek ítélhette volna, hiszen várakozását pontosan kifejezte az „édes semmittevés”, és gyakran érezzük megnyomorítónak a munkát, Csíkszentmihályi kutatásai ennek éppen az ellenkezőjét mutatták. Ma már világhírű flow-elmélete meggyőzően bizonyította: valódi boldogságot - az un. flow állapotot - az emberek egy nehéz, összpontosítást és kreativitást igénylő feladat végrehajtása közben éreznek. A semmittevés unalma az őrületbe kerget, míg egész életedre emlékezetes boldogságot élhetsz át, amikor valamilyen – szakmádhoz, hivatásodhoz, képességeidhez illeszkedő - embert próbáló, kreativitásodat megmozgató, erőfeszítéseket igénylő, és értelmesnek érzett feladatot kell végrehajtanod. Ez az, amiről mesélni fogsz majd gyermekeidnek, ezzel dicsekszel el barátaidnak és erre fogsz emlékezni életed végéig.

Sandel paradoxon A Sandel paradoxon egy korábban mindenki számára nyilvánvaló tény - a monetarizációhoz fűződő illúziók - „megbicsaklására”” utal. Az elmúlt évszázad általános tapasztalata, hogy a gazdaság monetarizációjával – a piacon pénzért megvásárolható a termékek és szolgáltatások részarányának növekedésével – párhuzamosan folyamatosan nőtt az átlagember elégedettsége. Ez az elégedettség-növekedés döntően abból a megtapasztalt tényből fakadt, hogy mindent, ami eszedbe jutott a piacon azonnal megvásárolhattál, és vágyadat kielégíthetted. A múlt század 80-es éveitől azonban a monetarizáció és az elégedettség korábban szorosnak tűnő kapcsolata megszakadt. Sőt, a folyamat egyszer csak mintha visszafordult volna: a pénzért megvásárolható elégedettség és boldogság rendre kisebb és alacsonyabb lett, mint a korábban visszaszorult „szívesség-cserén” alapuló szolgáltatásoké.

Klinenberg paradoxon A két magyar boldogság-kutató úttörő nyomán mind kiterjedtebb vizsgálatok indultak a boldogsággal kapcsolatban, és egyre újabb paradoxonok tárultak fel. Így került a figyelem homlokterébe a Klinenberg paradoxon (E. Klinenberg: Going Solo 2012. The Penguin Press). Először az emberi történelemben az emberek nagy és egyre növekvő része városi lényként telepedik le, és egyedülállóként éli az életét. A „szingli” életmód általánossá vált az elmúlt évtizedek során szinte minden gazdaságilag fejlett társadalomban. A Klinenberg paradoxon lényege: miközben minden szociológiai felmérés azt mutatja, hogy a házasságban – tartós párkapcsolatban - élő emberek boldogabbak, hosszabb ideig élnek, életükkel elégedettebbek, mint a magányosok, mégis egyre több ember választja a szingli életformát. Hasonlóképpen minden vizsgálat igazolja: a tartós társas kapcsolat olcsóbbá, könnyebbé, kellemesebbé, főként pedig boldogabbá teszi az életet, növeli az életminőséget, mégis szinte megállíthatatlan az egyedülálló létet és a magányt választó emberek arányának növekedése.

Gladwell paradoxon M. Gladwell – neves írónak - a TED-en levő prezentációja (www.TED.org: A spagetti szósz és a boldogság) egy érdekes szempontra hívja fel a figyelmet. A boldogság-elméletek – Platóntól kezdve Marxig és tovább - abból az egyébként nem bizonyított alapfeltevésből indulnak ki, hogy létezik egy, minden ember számára iránymutatóként használható boldogság-modell. Vagyis, miközben az értelmiségi elit kissé lekezeli az „egyszerű” emberek fogyasztáson alapuló boldogság-képét, úgy véli, hogy van olyan boldogság-modell, amely mindenkit kielégítene. Gladwell prezentációja szemléletesen mutatja be, hogy nincs egyetlen legjobb, kávé, vagy spagetti szósz, hanem vannak – az emberek viszonylag nagy csoportjai által elfogadott – legjobb kávék, legjobb spagetti szószok. Ennek a felismerésnek az általánosításaként állítható: nincs mindenki számára egyedül üdvözítő boldogság-modell! Sokféle olyan boldogság lehet, amelyet emberek kisebb-nagyobb csoportjai követhetnek, és azt megfelelő iránytűnek tekinthetik a maguk számára. Ne keressük tehát, mert nincs, egyetlen biztos boldogság, hanem sokféle boldogság van, és a feladat az, hogy keressük a nekünk leginkább „testhez állót”.

Schwartz paradoxon A Sandel és Galdwell paradoxonok hátterében – mint azt sokan megmutatták – az a tény húzódik meg, hogy a választék növekedése sokáig a fogyasztó – és az „ember” – elégedettségének növekedését eredményezte. Pusztán azáltal, hogy az nem egyetlen, még csak nem is néhány, hanem nagyon sok nadrág és ing, lakás és autó, karrier és életmód közül választhatsz, számottevően növeli elégedettségedet. Ennek nyomán az üzlet gyakorlatilag áttekinthetetlen mértékben szélesítette a polgár előtt álló választékot. Ám, mint erre B. Schwartz (B. Schwartz: Paradox of choice) kutatásai rámutattak, a választék növekedésével egyszer csak megtorpant az elégedettség növekedésének trendje. Sőt, a választék szélesülése egy ponton túl egy ellentétes trendet hívott életre: a szélesebb választék csökkenteni kezdte az elégedettséget. Mintha a kognitív disszonancia jelensége, amely eddig bizonyos választék-mennyiség esetén, önmeggyőzés alapján a boldogság növekedését váltott ki, mostantól kezdve éppen ellenkező hatást idézett elő. Hiába nőtt tovább - szinte minden elképzelhető egyedi igényt kielégítően - a lehetséges választék, ez inkább elégedetlenséget szült.

Diener paradoxon Pszichológusok egy csoportja – E. Diener, D. Wirtz és S. Oishi - egy évtizede azt vizsgálta, miként ítélnek az emberek életükről: vajon „integrálják-e” az életük során őket ért jó és rossz élményeket és így alakul ki valamilyen „összérték”, vagy visszaemlékezve, kiválasztják életük meghatározó – boldog vagy szomorú – élményét, és annak alapján minősítenek? Megalkották Jen - egy hölgy - alternatív életeit, aki hol 30, hol meg 60 évig élt, hol vidám, hol szomorú sorsa volt, hol hirtelen ért véget autóbalesetben, hol a balesetet megelőzően, még 5 évet élt a korábbinál rosszabb körülmények között. A megkérdezetteknek, elolvasva az alternatív sorosok valamelyikét, két kérdésre kellett választ adni: mennyire látták irigylésre méltónak Jen életét és ítéljék meg, mennyi boldogságot élt meg összesen Jen életében? A kutatók meghökkentek: az emberek nem láttak különbséget a 30 vagy a 60 évet élt Jen(ek) boldogsága között, viszont felhőtlen életének 5 kevésbé kellemes évvel történő meghosszabbítása jelentősen csökkentette életének az „értékét”! Mintha életünk végső „végső értéket”, nem annak „élmény-integrálja”, hanem meghatározó kimagasló élménye, illetve utolsó éveinek emlékei határoznák meg. Mintha visszatekintve hosszú életünkre „törlődnének” az évtizedek hétköznapi örömei és szenvedései, és csak néhány meghatározó élmény emléke maradna meg.

Kahneman paradoxon Kahneman – Nobel díjas közgazdász-pszichológus nemrég megjelent könyvében - A gyors és lassú gondolkodás HVG könyvek – arról ír, hogy az emberben tulajdonképpen két „Én” létezik: az emlékező Én és a tapasztaló Én. Ez a két ÉN eltérő módon alkot véleményt, és értékelésünkben hol ennek, hol annak a hatása bukkan elő. Az emlékező ÉN a Diener paradoxon szerint ítél, a tapasztaló Én viszont inkább a „megfőtt béka” szindróma befolyása alatt áll. Eszerint az ember képes arra, hogy fokozatosan, szinte önmaga számára is észrevétlenül, hozzászokjon korábban elviselhetetlennek képzelt kellemetlenségekhez és elképzelhetetlen tűnő szerencsétlenséghez. Erre utalnak a súlyos betegséget vagy traumát átélt személyek életérzésének alakulásával kapcsolatos felmérések. Ezek arra utalnak, bizonyos idő elteltével ezek a betegek fokozatosan hozzászoknak életükhöz, és „boldogság-szintjük”, ha nem is tért vissza eredeti szintre, de megközelíti azt. S ami érdekes, ez a hatás ugyanakkor fordítottan is érvényesül: a Lottó ötös nyertesek boldogsága egy jelentő emelkedést követően hamarosan visszaesik a korábbi szintre!

Következtetések „Az, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben – nyilatkozta évtizedekkel ezelőtt S. Jobs – nem érdekel engem. Az, hogy úgy aludjak el minden este, hogy aznap valamit alkottam, ez fontos számomra!” Életelve nemcsak figyelemre méltó, de akár követhető is. Ha boldog akarsz lenni, vagy tanácsot adsz gyermekeidnek, néhány nagyon egyszerű – és nem is olyan költséges - életelv megteszi: Keress és válassz magadnak egy hűséges társat. Ne engedj a sokféle csábításnak, tarts ki mellette. Formáld őt, de légy kész, hogy te is változz, és igyekezz hozzáilleszkedni, Találj egy olyan hivatást, szakmát, amelyet te magad élvezel, és amely kielégít. Így minden perc, amit a munkával töltesz jutalom számodra, és nem kell állandóan az órára figyelni, mikor mehetsz végre haza, és folyamatosan méricskélni, vajon a jövedelem, amit kapsz, kárpótol-e a munkahelyi inzultusokért. Keress magadnak olyan hobbit és elfoglaltságot, amelyet gyakorolva örömet érzel, töltsd azzal az idődet és nézz kevesebb TV-t. Válassz magadnak olyan barátokat, akik téged saját értékeid alapján, személyiséged miatt szeretnek, megbecsülnek, magasra értékelnek és töltsd velük a szabadidődet, Ne akarj olyan életet élni, amit tőled valakik – akár szüleid akár a barátok – elvárnak. Ne próbáld minden áron másvalakinek az életét élni, ne kövesd mások szórakozását, mások fogyasztási szokásait. Tartsd emlékezetedben Hillél mondását: „Halálos ágyadon nem azért teszel szemrehányást magadnak, hogy nem lettél Mózes, hanem azért, hogy nem lettél Önmagad.”

Az új fogyasztói kultúra kialakulása A „szükségem van rá”-t felülírja az „akarom”. (Galbraith) „Régen ha az emberek elégedetlenek voltak templomba mentek, vagy forradalmat csináltak. Ma vásárolnak”. (A. Miller (Az alku) A hedonista mókuskerék: Ne mondj nemet élvezeteidnek, engedj utat vágyaidnak, ajándékozd meg magad minél több örömmel. Csak semmi visszafogottság. Ha valami vagy valaki nem elégít ki, azonnal szabadulj meg tőle.

A boldogság trendje a 20. században

A boldogság trendje

A boldogság trendjei

A boldogság trendjei Minél gazdagabb (nagyobb GDP-jű) egy ország, annál több a magát boldognak tekintő ember, Minél nagyobb a jövedelme az átlagpolgárnak, annál inkább hajlamos boldognak tekinteni magát. Meghatározott GDP és egyéni jövedelemszint felett a boldogság „telítésbe” megy. Az anyagi javak növekedése nem növeli a boldogságot, sőt új aggodalmak, és új szempontok merülnek fel. A 21. század trendje: A „határboldogság” nullához tart. Az öröm és a boldogság szétválik, és egyre inkább életprogram-függővé válik.

A boldogság-trend 1900-tól kezdve – a GDP növekedésével arányosan - folyamatosan emelkedik az önmagát boldognak tekintő emberek aránya. Átlagban a nagyobb GDP/fő-val jellemezhető társadalmakban több a magát boldognak tekintő ember 1960-70-tól kezdve a boldogság-trend megtört. Az addig egyenletesen emelkedő görbe telítésbe ment. Az okok: Megszokás Összehasonlítás Pénzzel nem megszerezhető javak fontossá válnak, Aggodalom (hogy elveszítem azt, amit megszereztem)

A fridzsider szocializmus „Helyeseljük, ha valaki becsületes munkával keresett pénzét megtakarítja, és televíziót, hűtőszekrényt, motorkerékpárt, autót vagy bármi egyebet vesz magának, utazik, vagy családi házat épít. De nem helyeseljük, ha valakinek az életszemlélete annyira eltorzul, hogy nem a becsülettel végzett munka emberi öröme, az annak révén elnyert tisztesség adja élete értelmét, hanem fődolog lesz számára a szerzés, a hörcsögként való gyűjtés.” Kádár János, az MSZMP főtitkára (1968?)

“ …Annyira meg vagyok rendülve, hogy nem is tudom, mit mondjak “ …Annyira meg vagyok rendülve, hogy nem is tudom, mit mondjak. Azért jöttem utánad, mert azt hittem, valami nincs rendben. Azt hittem nem sikerült végrehajtanod azt, amiért idejöttél, és most szégyellsz hazajönni sikertelenül. Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy ezzel kerülök szembe. Végtelenül sajnálom Edward. Súlyosan csalódtam. Azt hittem, nagy dolgokra vagy képes. Szinte elviselhetetlen arra gondolni, milyen siralmas módon pazarolod el itt a tehetségedet, fiatalságodat és a lehetőségeidet. Nem bánkódj, öregem - mondta Edward. - Nem vagyok elveszett ember. Éppen ellenkezőleg. El sem tudod képzelni, milyen lelkesedéssel nézek a jövőbe, milyen gazdagnak és jelentősnek érzem az életet. Gondolj rám néha, ha már Isabel férje leszel. Házat építek a koráll-szigetemen és ott élek majd, gondozom a fáimat - továbbra is úgy szedem ki a gyümölcsöt a héjából, ahogy ezt időtlen idők óta teszik - mindenfélét termesztek a kertemben és halászok. Elég dolgom lesz, hogy ne legyek tétlen és nem lesz annyi, hogy elhülyítsen. Ott lesznek a könyveim, Éva, remélem a gyerekek, s mindenekfölött a tenger és az ég végtelen változatossága, a hajnal üdesége, a napnyugta szépsége, az éjszaka gazdag fensége. Kertet teremtek ott, ahol tegnap még vadon volt. Valamit alkotok tehát. Az évek észrevétlenül múlnak, s ha megöregszem, remélem boldog, egyszerű és békés életre nézek majd vissza. A magam szerény módján én is szépségben töltöm napjaimat. Azt hiszed, oly kevés az, ha valaki elégedett? Hisz kevés haszna van az embernek, ha megnyeri a világot, és elveszíti a lelkét. Azt hiszem én megtaláltam a saját üdvösségemet.”[1] Somerset Maugham : Eső: Eduard Bernard bukása. Fabula 1965. 94-95 old.

Új jelenségek a 80-as évektől Sudden wealth syndrome: „Affluence + influenza = affluenza (ritkán halálos, de kellemetlen, rossz közérzetet okozó, és az életet megkeserítő ‘betegség’.” Gumicukor teszt Paradox of choice: A választék állandó növekedése, ahelyett, hogy az elégedettséget növelné, frusztrációt okoz.

A gumicukor teszt A Stanford-i egyetem kutatói még a 70-es években elemezték az un. delayed gratification jelenséget. Az eredmények a „gumicukor teszt” néven váltak ismertté. A pszichológusok azt vizsgálták, mit választanak a négy-öt éves, érzelmeiknek még nehezen parancsolni tudó gyermekek: az azonnali kielégülést, vagy a későbbi nagyobb jutalmat. A kísérletben az óvó-néni egy csomó gumicukrot tett eléjük, majd azt mondta: most kimegyek 10 percre, a cukrot megehetitek, amíg kint vagyok, de ha nem vesztek belőle, ha visszajövők megduplázom és az lesz a tiétek. A kísérlet arra az - első pillantásra nem túl sokat mondó - eredményre vezetett: voltak, akik ellent tudtak állni, és voltak, akik nem a kísértésnek. Az igazi meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor évek múlva egy követéses vizsgálat keretében azt nézték meg, mi lett a kísérlet alanyaiból. Az eredmények azt mutatták, akik képesek voltak elhalasztani szükségletük azonnali kielégítését, azok az életben sikeresebbek, önállóbbak, stabilabb személyiségűek lettek, akik viszont nem tudtak parancsolni önmaguknak, azok kudarckerülők, és kevésbé sikeresek lettek.

A „csökkenő határboldogság” törvénye A „csökkenő határboldogság törvénye arra utal, hogy a vagyon, a jövedelem és a fogyasztás emelkedésével nem feltétlenül nő arányosan a boldogság-érzet. A csökkenő határboldogság” jelensége az adaptációs szint elméletéből (is) fakad. Ennek lényege: az emberek boldogság-érzetét nemcsak az befolyásolja amit elértek, hanem az is, amire számítottak, hogy elérik, vagyis a várakozásuk.

A boldogság érzet meghatározója: az összehasonlítás A vizsgálatban azt a kérdést tették fel az embereknek, mit választanának: Azt, hogy nekik legyen 100 ezer Ft-juk, és az átlagnak 80 ezer, vagy Nekik legyen 150 ezer és az átlagnak 200 ezer. Az emberek kétharmada a második alternatívát választotta. Azt, hogy mit értünk el, nem önmagában szemléljük. Ahhoz mérjük, amit mások elértek. Amerikai vicc: „Gazdag ember az, aki 100 dollárral többet keres, mint a felesége nővérének a férje”.

A 21. század trend-fordító hatásai: a választék szélesülése Leltári elem (SKU - stock keeping unit) a kereskedelemben megkapható és a boltok polcain fellelhető egymástól megkülönböztethető termékek jelölésére szolgáló mutató. Mértékének történelmi trendje: Időszámításunk: 1000 Honfoglalás: 2 ezer 1800: 10 ezer 1900: 100 ezer 1950: 5 millió 2000: 1 milliárd A választék áttekinthetetlen szélesülése „lenullázza” a fogyasztás előidézte „boldogság-növekedést”

A 21.-re ható tényezők: az egyenlőtlenség

Az egyenlőtlenség mértéke Ország-csoport Vagyon/fő Részesedése a világ vagyonából Részesedése a népességből Magas-jövedelmű OECD 113.675 $/fő 64% 15% Magas-jövedelmű Nem OECD 91. 748 $/fő 3% 1% Közepes jövedelmű 21.442 $/fő 9% 11% Közép/alacsony jövedelmű 12.436 $/fő 16% 33% Alacsony jövedelmű 5.485 $/fő 8% 40% Világ 26.421 $/fő 100% „State of the World 2008” 9. oldal

2000 USD alatt – 4 milliárd ember A globális fogyasztási piramis – 2005-ban 20.000 USD felett – 600 millió ember 2000-20.000 USD között – 2 milliárd ember 2000 USD alatt – 4 milliárd ember

A 21. század trend-fordító hatásai (1) 1. A gazdasági növekedést korlátozza a környezet szennyezéseket „újra-feldolgozó” képessége (globális felmelegedés) 2. A gazdasági növekedést korlátozza az erőforrások szűkössége 3. Az egyenlőtlenség kialakult mértéke egyre nehezebben fenntartható politikailag (országok között, és országokon belül) 4. A „határ-boldogság” a 0-hoz tart (hiába a fogyasztás növekedése, nem leszünk boldogabbak)

A 21. század trendfordító hatásai (2) 1. Egyre nő a depressziósok, az addiktivok, és kövérek aránya, az életmód előidézte stresszek miatt, 2. Egyre nő – bár a választott élet-stratégiáktól is függően – a szabadidő értéke (A szabadidő értéke = a szabadidőben elérhető örömök (érdekesség – unalom – kötelezettségek) – a munkában megszerezhető örömöm (a fizetés fogyasztás-generáló értéke + érdekesség – unalom – kényszer – kötelezettség) 3. Nő az egyéni és a közösségi fogyasztás ára (szennyezés + presztízs-fogyasztás költsége) 4. A választék szélesülése nem eredményes elégedettség javulást (a választás nehézsége és a szükséges idő miatt)

A 21.-re ható tényezők: a „választék-robbanás” Leltári elem = SKU (stock keeping unit): a kereskedelemben megkapható és a boltok polcain fellelhető egymástól megkülönböztethető termékek jelölésére szolgáló mutató. Időszámításunk idején: 2000, 1000: 4000, 1800: 10 ezer, 1900: 100 ezer, 1950: 5 millió, 2000: 1000 millió.

Új jelenségek Önkéntes egyszerűség (voluntarily simplicity) mozgalma Atipikus foglalkoztatás, A kibitzok, és kommunák új divatja LETS-ek (Local exchange and trading scheme) Non-profit szerveződések Etikai értékelés az üzletben Open source vállalkozások, és hálózatok A wikinómia új gazdaságtana

J. Adams - a jövőről „Azért kényszerülünk mi most politikával, és hadtudományokkal foglalkozni, hogy fiaink szabadon tanulmányozhassák a matematikát és a filozófiát, a különböző tudományokat, a közgazdaságtant, és a mezőgazdaságot, és ezzel lehetővé tegyék unokáinknak, hogy ők majdan festészettel, költészettel, zenével, építészettel és szobrászattal töltsék az idejüket”.

W. Rostow: A gazdasági fejlődés szakaszai Az utolsó fejezetben felveti, hova vezet a „take off”-ot követően az út? Megoldásként hivatkozik a Buddenbrook ház három nemzedékének sorsára. A legfejlettebb társadalmakat a „Buddenbrook szindróma” jellemzi majd: a felnövekvő nemzedéket nem vonzza a vagyon „csinálás”, de nem érdekli még a „hatalom” gyakorlása sem. Életét a művészetek töltik majd ki.

Galbraith – A bőség társadalma „Berendezni egy üres szobát bútorokkal, egy dolog. Folytatni azt és telezsúfolni, míg le nem szakad a padló, egészen más dolog. Ha képtelenek leszünk (mindenki számára) elegendő terméket előállítani, csak az emberiség régi, és fájdalmas szerencsétlensége folytatódik. Ám, ha szem elől tévesztjük azt, amit már megoldottunk, és nem vagyunk képesek továbblépni a következő feladathoz, az épp olyan tragikus volna. K. Galbraith. (1958): A bőség társadalma (utolsó bekezdés)

According to the surveys that we analyzed, life satisfaction in the Chinese population declined from 1990 to around 2000–2005 and then turned upward, forming a U-shaped pattern for the period as a whole (Fig. 1). Although a precise comparison over the full study period is not possible, there appears to be no increase and perhaps some overall decline in life satisfaction. A downward tilt along with the U-shape is evident in the WVS, the series with the longest time span.