A regényműfaj nagy alkotói
Stendhal: Vörös és fekete Egy ember sorsán át a társadalom egészét ábrázolja Vidéki polgárok, egyháziak, párizsi arisztokrácia Az emberi képmutatás formái: Julien Sorel ráun a hazudozásra Balzac: Goriot apó Egyetlen panzióban jeleníti meg a társadalmi rétegek képviselőit Az emeleteken felfelé haladva egyre szegényebbek bérelnek szobát Az ember választási kényszere: bűnöző legyen Rastignac, vagy ne
Tolsztoj: Háború és béke Napóleon és Kutuzov két civilizációt testesít meg A Nyugat individualista önzése rossz irányba viszi a világot Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Raszkolnyikov a Nyugat híve A szabadság a „férgek” elpusztítására is felhatalmaz Ha nincs Isten, mindent szabad
Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában Most is benne állunk a múltunkban Egyre vaskosabban rétegződik alánk Öregedve szinte már gólyalábakon egyensúlyozunk Thomas Mann: A varázshegy Európa két útja a húszas évekből jósolva: Világösszpontosítás katolikus-zsidó-kommunista kozmopolitizmusssal Naivan reménykedő, megengedő liberalizmus
García Márquez: Száz év magány Latin-Amerika felszínre bukkanása az elfeledettségből Egzotikuma általánosan igaz jelenségeket takar Körben jár a világ, mint a kocsikerék, csak a tengelye kopik Umberto Eco: A rózsa neve Az ember detektív, az élet jeleit kell értelmeznie jól-rosszul Mi valóságos és mi általunk kivetített abból, amit igaznak vélünk Lehet, hogy „puszta neveket markolunk”, elménk csak képzeleg
Jókai Mór: Az arany ember Egyetlen sorsba vetítve a korszellem Gazdagodás, kapitalizmus, verseny Sikerek boldogság nélkül Kivonulás, visszafordulás kellene Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Nem lehetséges a visszafordulás, csak az őrültek próbálkoznak vele Pedig rosszabb lett a világ, a felkapaszkodók és a lesüllyedők hamissága
Móricz Zsigmond: Úri muri Lehet kísérletezni éden-szigetek teremtésével Saját ösztöneink, gyarlóságaink ellen azonban nincs orvosság Szakhmáry Zoltán magát pusztítja el Ottlik Géza: Iskola a határon A vesztesek túlélnek, a győztesek eltűnnek Nem alkalmazkodni és nem lázadozni, hanem külön világot teremteni
Kertész Imre: Sorstalanság A gyerek a legképtelenebb viszonyokat is képes természetesnek elfogadni Aki a lágerben nő fel, azt a világot fogadja el „természetesnek” Esterházy Péter: Javított kiadás Az istenített apáról kiderül, hogy ügynök volt A múlt nem tűnik el, az utódok sorsát is befolyásolja
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere A budapesti galambok, gerlék nézőpontjából szemléli a jelent Szürreális, mert ezek emberként viselkednek Ezek az emberek azonban állatiak Závada Pál: Jadviga párnája Szerelmi háromszög ürügyén Sokféle nézőpont párhuzamosan érvényes Mindenkinek igaza van, amint az ő szemével látjuk a dolgokat