7. Tárló Időszak: 1849. augusztus 01.-1849.augusztus 31. Talán a legszebb, legeredményesebb időszak az alakulat életében. Az 1849. augusztus 3-i csatában mutatott bátorságáért az alakulat 33 katonája részesül a III. osztályú vitézségi éremben. Ezzel a honvédségi csapatok közül, a szabadságharc során az egyéni vitézségi érmekből a legtöbbet ez a zászlóalj szerezte. Kecskemét is kiállítja. (Kecskemétiek a szabadságharcban. A jegyzeteket írta és szerkesztette Székelyné Kőrösi Ilona, 2002.) Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története III. Írta: Gracza György. Honvédzászló-tartó őrmester. A szabadságharc zalai honvédei 1848-49. (Zalai Gyűjtemény 33., Zalaegerszeg, 1992) A 7., 47., 56., zászlóaljak története. Emlékek, Sorsok, Katonatörténetek sorozat - Veress D. Csaba: Aschermann Ferenc ezredes (Kiadta a Veszprémi Hagyományőrző Egyesület, 2000.) Kedves Gyula: Szabolcs a hazáért, A 48. honvédzászlóalj története (Heraldika kiadó, 2002) Makai Ágnes: Hű vitézségért (Osiris Kiadó, Budapest, 2001) A Szabadságharc Csatái szerkesztette: Pollák Dénes Tizenkét hónap Dékány Rafael a 25. honvédzászlóaljról (Kecskemétiek a szabadságharcban. A jegyzeteket írta és szerkesztette: Székelyné Kőrösi Ilona, 2004.)

1. Kecskemét is kiállítja. (Kecskemétiek a szabadságharcban 1. Kecskemét is kiállítja. (Kecskemétiek a szabadságharcban. A jegyzeteket írta és szerkesztette: Székelyné Kőrösi Ilona, 2002.) Kecskemét is kiállítja. Tartalmazza a 71. „Pesti” honvédzászlóalj, a 70. „Veszprémi” honvédzászlóalj testvér alakulatának kivonatos történetét. (Kecskemétiek a szabadságharcban. A jegyzeteket írta és szerkesztette: Székelyné Kőrösi Ilona, 2002.) Az alakulat első parancsnoka Guyon Richárd vezérőrnagy volt. Utolsó parancsnoka pedig Aijer Mihály alezredes aki Veszprém megye szülötte (Pápai). A 70-es honvédzászlóalj 4 százada és a 71–es honvédzászlóalj 4 százada egy hét lövegből álló tarack üteggel megerősítve, Janik János ezredes parancsnoksága alatt alkotta az augusztus 3-i kitörés ötös oszlopát.

2. Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története III 2. Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története III. Írta: Gracza György. Nyitva a 158-159. oldalon. Harc a Conco patak hídjáért 1849. augusztus 3-án.

Sáára Iván, Vörös Benő, Vargha Lajos, Matkovics János századosok. A Komáromi Lapok 68. 1849. október elsején hétfőn megjelent számában a következő értesítés jelent meg: „A katonai érdemjel 3-dik osztályával feldíszesítetnek továbbá utólagosan következendő, több csatában magukat kitüntetett egyének:A 70-ik zaljtól. Kun Geiza alezredes. Sáára Iván, Vörös Benő, Vargha Lajos, Matkovics János századosok. Cseresnyés Sándor főhadnagy. Fekete József, Tóth István, Bezerédi Gyula, Mészely Leander hadnagyok. Beitzi Pál őrmester. Rozenberki János, Mészáros Mihál, Berecz Imre, Pintér János, Takács József, Nagy István, Bessenyő János, Hollander Gábor, Balázs György tizedesek. Szalai Mihál, Csuti János, Sághí Ferencz, Szőke Mihály, Csehi István, Kovács Imre, Czeró József, Tepli Izsák, Miklós József közhonvédek. Danczinger János, Kancz József századosok. Bodnár Ferencz, Csernyi László főhadnagyok. E négy utobbi más zászlóaljakhoz áttéteknek.„

3. Honvédzászló-tartó őrmester. A csapatzászló a katonai becsület, a haza védelmének feltétlen elkötelezettségét megtestesítő és egyben az alakulati összetartozás jelképe. Talán egyetlen olyan más hadizászló sem volt a magyar történelemben, ami ezt ennyire egyértelműen megtestesítette volna, mint a honvédlobogó. „A” típusú csapatzászlót kapott a 6-os 1848. augusztus 4-én Szegeden, a 70-es 1849 januárjában Komáromban. Az „A” típusú honvéd csapatzászló mintájául az első honvédzászlóalj zászlaja szolgált. A zászlót vállon átvetett bőrhevederen őrmesteri rangú altiszt hordozta. A hevedert - bár nem volt kötelező - többnyire nemzeti színű posztóval, selyemmel borították be, esetleg hímzéssel díszítették. A zászlónak a csatarendben az arcvonal közepén, rohamnál a rohamoszlop élén, védelemben a zászlóalj-négyszög belsejében, a vezénylő parancsnok mellett volt a helye.

4. A szabadságharc zalai honvédei 1848-49. (Zalai Gyűjtemény 33 4. A szabadságharc zalai honvédei 1848-49. (Zalai Gyűjtemény 33., Zalaegerszeg, 1992) A szabadságharc zalai honvédei 1848-49. (Zalai Gyűjtemény 33., Zalaegerszeg, 1992) A 7., 47., 56., zászlóaljak története. A 7. honvédzászlóaljban szolgáltak a GEORGIKON honvédnek állt hallgatói. Az 56. zászlóalj az augusztus 3-i kitörés során az első oszlop tartalékát képezte.

5. Emlékek, Sorsok, Katonatörténetek sorozat Veress D 5. Emlékek, Sorsok, Katonatörténetek sorozat Veress D. Csaba: Aschermann Ferenc ezredes (kiadta a Veszprémi Hagyományőrző Egyesület, 2000). Német anyanyelvű családba született. Tanulmányait a kézdivásárhelyi katonai iskolában végezte. 1842-ben belépett a császári hadsereg 2. (Ernő Ágost) huszárezredébe, ahol 1848 tavaszán hadnagyi rendfokozatban szolgált. Batthyány Lajos kormányának megalakulása után alakulatát a magyar hadügyminisztérium alá rendelték és a délvidéki hadszíntérre vezényelték. A harcokban tanúsított magatartása alapján augusztusban főhadnaggyá léptették elő, majd októbertől századosi rangban a bánsági hadtest vezérkarának segédtisztje lett. Részt vett annak a tervnek a kidolgozásában, amely alapján Kiss Ernő tábornok november és december folyamán támadást indított a temesközi szerb felkelőtáborok felszámolására. 1849. januárjában őrnaggyá léptették elő és a bánsági hadtest nagyobbik részével, Damjanich vezérőrnagy vezetése alatt, a Tisza középső szakaszához rendelték. A március 5-i szolnoki összecsapás során mutatott bátorságáért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. A tavaszi hadjárat alatt a Damjanich parancsnoksága alatt álló III. hadtest segédtisztjeként vett részt. Áprilistól alezredesi rangban a hadügyminisztériumhoz vezényelték. Június 26-án ezredessé léptették elő és parancsnoki beosztásban Klapka tábornok komáromi vár- és seregparancsnok helyettese lett. A július 2-i és a július 11-i komáromi csatákban ismét kiváló parancsnoki képességekről tett bizonyságot. Az 1849. augusztus 3-i kitöréskor az első oszlop csapatait vezeti:

Első oszlop /A-támadó ék Rakavszky Samu alezredes vezetése alatt: 25. „Pesti” honvédzászlóalj – parancsnok: Kermpotich Aurél őrnagy 48. „Szabolcsi” honvédzászlóalj –parancsnok: Mikecz Tamás őrnagy 114. honvédzászlóalj (39. Dom Miguel sorgyalogezred 1. zászlóalja) – parancsnok: Nedbál Ignác őrnagy Első oszlop /B – Támogató erő Brunszvik Antal őrnagy vezetése alatt: 56. „Zalai”honvédzászlóalj - Rezsnyi Imre őrnagy 108. honvédzászlóalj (2. Sándor sorgyalogezred 3. zászlóalja) - megbízott parancsnok: Boróczy János százados - Brunszvik őrnagy helyettesítésére.) Lovasság: 6. Württemberg-huszárezred 2. osztálya Prihoda János őrnagy parancsnoksága alatt Tüzérség: VI. hatfontos gyalogüteg (Mezey-féle üteg) – parancsnok: Kováts Károly hadnagy, X. lovas üteg – parancsnok: Mihalovics József százados A vár feladása után komáromi kapitulánsként mentesült a felelősségre vonás alól. 1867-ig Erdélyben mérnökként dolgozott, majd a Kiegyezés után ezredesként belépett az újjászervezett honvédséghez. 1871-től a szegedi honvédkerület parancsnoka volt. 1888-ban ezredesként vonul nyugdíjba de címzetes vezérőrnagyként nyugdíjazták. Élete utolsó éveit Veszprém töltötte.

6. Kedves Gyula: Szabolcs a hazáért, A 48 6. Kedves Gyula: Szabolcs a hazáért, A 48. honvédzászlóalj története (Heraldika kiadó, 2002) Az 1848-49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc hadtörténetéről és az egyes seregtestek történetéről eddig viszonylag kevés munka jelent meg. Ezt a hiányt pótolja a 48. honvédzászlóalj történetének feldolgozása, amely alakulat azért is érdekes, mert rajta keresztül bepillanthatunk az önkéntesekből alakult seregtestek életébe. A kötetet gazdag képanyag és okmánytár gazdagítja. (részlet a kötet ajánlójából) A 48. honvédzászlóalj az első oszlopban kitörő erőkhöz tartozott 1849. augusztus 3-án. Ezt az oszlopot Aschermann Ferenc ezredes, a komáromi várparancsnok vezette.

7. Makai Ágnes: Hű vitézségért (Osiris Kiadó, Budapest, 2001) A "nemzet elismerésének zálogai", amelyeket a hősök egyenesen a nemzet kezéből kaptak, a szabadságharc fennmaradt kitüntetései, ha mindet összegyűjtenénk is, ma egy nagyobbacska múzeumi tárlóban elférnének. Szabadságharcunk ezen ereklyéi az elmúlt másfél évszázad alatt számbelileg is megfogyatkoztak, másfelől a nemzeti köztudatból is eltűntek, feledésbe merültek. Különösen szembeötlő ez azzal összehasonlítva, ahogyan sok más nép történelmi köztudata múltjának kiemelkedő jelentőségű jelképeit – köztük nevezetes korszakainak érdem- és rendjeleit – ma is becsben tartja. A kitüntetések ügyét nyomon követve a leírásokból a honszeretet mellett, azzal jól megférve, a szereplők egészséges emberi becsvágya, elismerésre való törekvése, olykor hiúsága is előtűnik. Ez a jelenség kétségtelenül emberközelibbé teszi szobrokká, emlékművekké magasztosult, 150 évvel ezelőtt élt s harcolt elődeinket. (Részlet a könyv ajánlójából) A könyv a tárlóban nyitott állapotban szerepel.

8. A Szabadságharc Csatái Szerkesztette: Pollák Dénes Belső borítón: Magyarország térképe 1848-49, elején 1sztl. táblán színes képpel: A tápióbicskei csata, 11 kihajtható melléklettel (korabeli kéziratok) és 5 sztl. táblán színes képpel illusztrált, kottákkal, ábrákkal, térképekkel. Szerkesztette, az ismertető összefoglalásokat és a jegyzeteket írta: Elek István, címlap és díszítő rajzok: Szecskó Tamás munkája, az arcképeket Tedesco Anna, a metszeteket és térképeket Bokros Ferenc rajzolta, a könyv anyagát válogatta Pollák Dénes, a könyv elején a színes műnyomat Than Mór vízfestményéről készült. "Gracza György művéből kiemeltük a szabadságharc nevezetesebb csatáinak leírását. Az így rendelkezésünkre álló anyagot időrendbe vettük, s a szabadságharc fejlődéstörténeti sajátosságának megfelelően három részre tagoltuk. Mivel célkitűzésünk az volt, hogy a rendelkezésünkre álló szerény keretek között is lehetőleg összefüggő képet adjunk az 1848-49-i magyar szabadságharc katonai és politikai történetéről, az egyes csataleírás-ciklusok elé Gracza György munkája alapján, de a lényeges elemek sűrítésére törekedve ismertető összefoglalásokat készítettünk. S hogy az egész művet megfelelően beágyazzuk a kor hangulatába, Gracza rövidített előadásában bevezetésként képet adunk a márciusi nagy napokról." 1954. augusztus A Kiadó

9. Tizenkét hónap Dékány Rafael a 25 9.Tizenkét hónap Dékány Rafael a 25. honvédzászlóaljról (Kecskemétiek a szabadságharcban a jegyzeteket írta és szerkesztette Székelyné Kőrösi Ilona, 2004.) Dékány Rafael írása olvasható annak a tizenkét hónapnak az eseményeiről, amely alatt a fél országot bejárta és ott volt a szabadságharc fontos színterein, s amely idő alatt mindvégig hű maradt a sokat szenvedett, Magyarország Védasszonyát ábrázoló zászlóhoz, amelyre felesküdött. Dékány Rafael Kossuth kecskeméti toborzó beszédét követően lett a szabadságharc katonája, de nem a Dunántúlra induló népfelkelők tömegéhez csatlakozott, mint azokban a napokban a legtöbb önkéntes a városból és környékéről. Szeptember második felében – már nem először – Kecskemétnek is hozzá kellett járulnia az újonnan létrehozandó honvéd zászlóaljak létszámának feltöltéséhez. Dékány Rafael az első azon a listán, amely az innen Pestre küldött újoncok névjegyzékét tartalmazza. 1848. október 4-én tettek esküt Pesten és október 6-án kezdődött meg a Vácra rendelt honvédek kiképzése. 1849. október 4-én, a komáromi kapituláció idején tették le a fegyvert, és a Pestre visszaszállított volt honvédek 1849. október 6-án indulhattak vissza szülőföldjük felé. Erről a kerek egy esztendőről szól Dékány Rafael munkája, amelyből 1886-87-ben cikksorozatot is megjelentetett a Kecskeméti Lapok című helyi újságban. Dékány Rafael és a Duna-Tisza közéről besorozottak az akkor létrehozott 25. honvéd zászlóaljba kerültek, ezen belül a kecskemétiek és a félegyháziak az 5. századba. Mint sorozatunk előző köteteiben, ezúttal is fontosnak tartottuk az alakulatba tartozott honvédek névsorainak felkutatását és közlését, egyrészt a pontos dokumentálás miatt, másrészt azért, mert sokak számára így talán még inkább emberközelbe kerülnek a szabadságharc hónapjai és azok a személyek, akiknek élete elválaszthatatlan szűkebb hazánk történetétől. Jónéhányuk nevét ma is viselik késői utódaik. (részlet a könyv ajánlójából) A 25. zászlóalj az Első oszlopban kitörő egységekhez tartozott.