Domoszlai Orsolya verse URAM Domoszlai Orsolya verse
Apró örömök vonzó sóhaja, Drága árukat kínáló paletta. Vágyó tekinteted buta óhaja, Két kezeddel ebben kutatva.
Féltve őrizvén gazdagságod, Mástól megvont királyságod. Ünnepi tánc konok vígságod, Velődig hatoló végtelen kínod.
Bűnöd a bűnre lassan halmozva Megtelik szíved szomorú mivolta. Üresen újra, s újra gondolva, Nem leled életed fájón akarva.
Eszetlen véges dolgaid vágyálma, Rajtad is kifogott, húzva – rángatva. Kétségektől telten kérdőn ordítva, Hol van az Isten, keresed hiába.
Szemed behunyva sír gonosz lelked, A csábító vágy eltörte a rendet. Fájdalmad mikor szétfeszíti életed, Meglátod akkor fekete mélységed.
Felfedezve a mocskod és szennyed, Fájó hangon Neki elremegheted. Bocsásd meg Uram szörnyű vétkem, Hogy én soha sem Rád tekintettem.
Irgalma és kegyelme olyan végtelen, Odahajtod szíved, hol otthon terem. Szabadító Úr, Jézus a neve, Kínhalált szenvedett, s bűnödet elvette.
Eltölti szívedet a végtelen szeretet, Mit ember ezen a földön remélhet. Új életed fogan a Mennyben, Atyád két kezét érzed életedben.
Áldott és magasztos örök Isten, Ne hagyj el soha, maradj énvelem. Dicső nevedért a szolgád lettem, Bocsásd meg, hogy Nélküled éltem.
VÉGE