Newton

Newton Woolsthorpe-ben egy falucskában született idősebb Isaac Newton és Hannah Ayscough gyermekeként Január 4-én. Koraszülött volt, nem számítottak rá, hogy életben marad. Apja, aki írástudatlan, jómódú kisbirtokos volt, Newton születése előtt három hónappal meghalt. Mikor a kis Isaac kétéves volt, anyja, Hannah feleségül ment a környékbeli jómódú lelkipásztorhoz, Barnabas Smith-hez. Miután Hannah férjével elköltözött, a kisfiú nagyanyja gondjaira lett bízva. Barnabas Smith az 1653-as esztendőben meghalt, minek hatására anyja hazaköltözött fiához. Nemsokára Newton lett anyja jobb keze, ezáltal megnőtt a fiú önbizalma. Tizenkét éves volt, amikor beiratkozott a szülőföldjétől 10 mérföldre lévő Grantham város gimnáziumába, ahol a város gyógyszerészénél, William Clarke-nál lakott. Az iskolában csak latint és ógörögöt tanult. Abban az időben a matematikának nem sok időt szenteltek. A fiatal fiú érdeklődése egyre jobban lelankadt, mely a jegyein is meglátszott. Egy nap egy fiúval összetűzésbe került, ez verekedésbe fajult, de Newton számára a verekedés nem volt elég, lelki fájdalmakat is akart okozni a megvert fiúnak, ezért lett az osztály legjobb tanulója

Newton

Newton tehát igen szófogadatlan ifjúvá serkent, akit nem igazán érdekelt semmi más a kutatásain kívül. Szerencséjére tehetségére két ember is felfigyelt. Az egyikük John Stokes, a granthami gimnázium igazgatója, a másik pedig anyai nagybátyja, William Ayscough. Kettejüknek sikerült meggyőzniük Newton anyját, hogy engedje vissza fiát Grantham-be, ahol Stokes majd felkészíti a felvételijére. Newton így visszaköltözött a patikus házába, ahol volt ideje bújni a könyveket. A gyógyszerész mostohalánya szerint ekkoriban szövődött Isaac és közte valamiféle romantikus viszony. Mivel a lány jóval fiatalabb volt Newtonnál, elképzelhető, hogy a lány csak az ábrándjairól beszélt. Az azonban tény, hogy ez volt az egyetlen szituáció, amikor Newton neve romantikus viszonyba kerüljön elő egy lánnyal kapcsolatban. Majd tizennyolc évesen kitűnő bizonyítvánnyal végzett.

1661-ben beiratkozott a cambridge-i Trinity Kollégiumba, ahová nagybátyja, William Ayscough járt. A legtöbb kezdő diák két évvel fiatalabb volt nála, és jóval tehetősebb. Ezen indokból Newtont ösztöndíjasként vették fel, ami azt jelentette, hogy instruktora mellett inaskodnia kellett. Szerencséjére instruktora csak öt hetet töltött egy évben Cambridge-ben, így bőven maradt ideje gondolataiba merülni. Ebben az időben az iskola Arisztotelész tanításait követte, Newton azonban szívesebben olvasta modernebb gondolkodók – mint Descartes – és modernebb csillagászok – mint Galilei, Kopernikusz és Kepler – műveit. Nem sokkal lediplomázása után (1665) az egyetem a nagy pestisjárvány elleni védekezésül bezárt. Newton az elkövetkezendő két évben otthon foglalkozott kalkulussal, optikával és a gravitációval.

Az idősebb Newton

Érdekesség! Newton mindig vonakodott közzétenni tudományos eredményeit, s bár 1669-ig elvégzett munkáinak nagy részében már megfogalmazta gondolatait, ezek sokáig nem kerültek nyilvánosságra. Első publikált felfedezése egy úttörő jelentőségű munka volt a fény természetéről. Egy precíz kísérletsorozat révén Newton felfedezte, hogy a közönséges fehér fény a szivárvány összes színének a keveréke. Részletesen elemezte továbbá a fénytörés és fényvisszaverődés törvényszerűségeit. Ezek alapján 1668-ban megtervezte s el is készítette az első tükrös távcsövet, a teleszkópnak azt a típusát, amelyet a fontosabb csillagvizsgálók nagy része ma is használ. Ezeket a felfedezéseket, számos egyéb, általa elvégzett optikai kísérlet eredményeivel együtt, Newton huszonkilenc éves korában terjesztette a Brit Királyi Társaság elé.

Newton távcsöve

Társadalmi szerepvállalásai Newton egy rövid időre politikai szerepet is vállalt. Az egyetem képviselőjeként 1688-ban beválasztották az ún.hosszú parlamentbe. Emiatt ekkor Londonba költözött, de a parlamenti életet és környezetet rövid idő után számára elfogadhatatlannak érezte, s ezért visszaköltözött Cambridge-be. Azután, hogy egy tűzben kéziratainak egy része megsemmisült, elméje egy rövid időre átmenetileg megzavarodott. Miután meggyógyult, 1696-ban az állami pénzverde főfelügyelője, majd 1699-ben igazgatója lett. Ezen állásában is maradandót alkotott a pénzhamisítás elleni harcban azzal, hogy bevezette a nemesfém pénzek oldalán a recézést, s ezáltal kimutathatóvá vált az érmék súlycsonkítása, a körbenyírás. A Royal Societének 1672-től tagja, majd 1703-tól elnöke volt. A királynő 1705-ben ütötte lovaggá. Newton 1727-ben halt meg, a Westminster Abbeyben temették el – ő volt az első tudós, akinek megadatott ez a tisztesség.

Vége