Az együttműködés és a tudomány iskolája: Iskolák a tudománytörténetben és az oktatásban Pléh Csaba Előadás az MTÜ zárórendezvényén, MTA, november 30

Vázlat A tudós mint magányos harcos Mások szerepe a tudomány igazolásában: Boyle-tól Popperig A csoportok konstruktív szerepe: a lélektan példája. Szerepmegosztás és modern tudomány Tudományos iskolák és sikerük: A korai lélektan családfái A Nagy Tudomány és a teamek A csoportok az iskolában: Együttműködő tanulás Versengés és együttműködés viszonya az emberképben

Két kutatói kép

Hősies egyén Egy egyén minden tud Konzervatívok ellen Kumulatív vagy hirtelen de egyéni Együttműködő csapat Megosztott tudás Társadalomba ágyazva Feladatmegosztás s verseny csapatokkal

Mások szerepe a tudományos igazolásban: A pozitív program Shapin Konszenzuális érvényesítés Az úriemberek tanúbizonysága

Milyen is a tanú a kísérleteknél? The showing of experimental phenomena in public spaces to a relevant public of gentlemen witnesses was an obligatory move in that setting for the construction of reliable knowledge Boyle frequently named his experimental witnesses, and in no case does that named number exceed three. The notion of participation followed from a distinction,customary but not absolute, between spectating and witnessing. The Royal Society expected those in attendance to validate experimental knowledge as participants,by giving witness to matters of fact, rather than to play the role of passive spectators to the doings of others Shapin, 1988

Mások szerepe a tudományos igazolásban: A negatív program Az ellenérdekeltek cáfoló szerepe Interiorizált cáfolat: A falszifikációs tudomány eszmény Karl Popper

Én azonban csak akkor tekintek valamely rendszert tapasztalatinak, ha tapasztalatilag ellenőrizhető. Ezzel voltaképpen azt javaslom, hogy ne a verifikálhatóságot, hanem a falszifikálhatóságot tegyük a demarkáció kritériumává. Más szóval nem azt fogom egy tudományos rendszertől megkövetelni, hogy egyszer s mindenkorra pozitív értelemben kiválasztható legyen, hanem azt, hogy logikai formája tegye lehetővé a negatív kiválasztást tapasztalati ellenőrzések segítségével.: egy tapasztalati-tudományos rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tapasztalat megcáfolja. K. Popper: A tudományos kutatás logikája (Európa, 1997) old.

A csoportok konstruktív szerepe: a lélektan példája. Szerepmegosztás és modern tudomány Megfigyelő és beszámoló azonos A megfigyelő külön válik, de saját bejárata van Nincs is belső élet Mégis van, de nincs saját bejárat

Wundt laboratóriumi a szerepmegosztásokkal

Tudományos iskolák és sikerük: A korai lélektan családfái

A különböző nyelvű publikációk

Mindez ma is megy

A Nagy Tudomány és a teamek A kísérleti fizika diadalmenete Az űrkutatás A humán genóm : Sokrétű munkamegosztás Új hierarchia kérdések Megjelenik a kis tudományokban is: társszerzők és mintáik

A csoportok az iskolában: Együttműködő tanulás Az iskolai tudás nem csupán egyének versenye

Versengés és együttműködés viszonya az emberképben Kezdve az emberréválástól: együttműködés és becsapás a szelekció során Az európai eszmevilág: eltérő nézőpontok összevetése

Piaget a kooperációról ( kooperációban kötelezem magam) arra is, hogy az enyémtől eltérő vélemények végtelen sorába helyezkedem bele. A kooperáció így nem statikus egyensúlyban levő rendszer, mint a kényszer uralma. Ez egy mozgó egyensúly. A kötelezettségeim, melyek a kényszerrel szemben vannak, kínosak lehetnek, de tudom, hova vezetnek. Amilyen elkötelezettségekre a kooperáció puszta ténye által vállalkozom, azokról nem tudom, hova vezetnek. Ezek formálisak, és nem materiálisak. Így a kooperáció biztosítja a tény és eszmény megkülönböztetését, ami olyan fontos az értelem számára. A kooperáció arra kényszerít, hogy szünet nélkül figyelembe vegyük a tényállás mellett a felismert és rendszerezett igazságokat, egy olyan helyzetet, ami a vélemények és nézőpontok nagyobb egyezéséből áll.

Összefoglalva A tudás teremtése társas vállalkozás Ennek jelentősége megvan a bizonyosságban és a kritikában is A 21. századra mindenütt központivá válik Mindez összefügg az ember sajátosan versengő és együttműködő természetével