Illem, etikett, protokoll kialakulásának története „A társasági formák, udvariassági és illemszabályok nem pusztán a királyi udvarokból kikopott cafrangok, hanem a nyugodt, feszültségmentes, jól szabályozott együttélés magatartásmintái is. Tekintettel vagyok a másikra, hogy ő is tekintettel legyen rám.” / Sille István /
Meghatározások Illem Az illem a viselkedés legősibb, legemberibb, legőszintébb szokásait – talán csak erős kifejezéssel – szabályait jelenti. Az illem követelményeit a társadalmi viszonyok formálják. Az illem gyökere a jog egy részének, az erkölcsnek, a protokollnak és az etikettnek.
Etikett Az etikett a francia udvarban, Versailles-ban keletezett, az abszolutizmus (17. század) virágkorában. Az etikettet úgy is említhetjük, mint a túlfinomult, túlszabályozott, viselkedésformák együttesét. Ma a szó a középkort, a fényes udvartatásokat, az előkelőtársadalmi osztályok viselkedési ceremóniáit idézi.
Protokoll A protokoll kifejezés a bizánci görög nyelvből származik. Mai értelemben a diplomáciai érintkezés formáira vonatkozó szabályok összessége. A hivatalos közéleti és diplomáciai rendezvényeken és szertartásokon követett eljárási, magatartási, rangsorolási, levelezési és etikett szabályok összessége. Megkülönböztetünk diplomáciai protokollt és hétköznapi protokollt.
AZ ILLEMSZABÁLYOK FEJLŐDÉSE Az időszámítás előtti korokból ugyan kevés illemtani vonatkozású munka maradt fenn, ám ezek is meggyőzően bizonyítják az illemszabályoknak a joggal és az erkölccsel való szoros összefonódását; például Manu törvényei az i.e. 2-3. évezred Indiájából. A törvényeken és az erkölcsi szabályokon túl minden klasszikus társadalomnak megvolt a maga illemkódexe is. Theognisz (i.e. 6-5. század) tanítványa számára étkezési illemtant írt, s ennek előírásai gyakorlatilag ma is érvényesnek tekinthetők. Arisztotelész (i.e. 384-322) bölcs mondása nem véletlenül vált szállóigévé, hiszen mindmáig minden illemtan alapja: „Az ember (természeténél fogva) társas lény.„ Míg a görögök a diplomáciai küldetésben járóknak sérthetetlenséget biztosítanak és tisztelettel veszik körül őket, addig nem nagyon járultak hozzá az idegenekkel való érintkezés külső formáinak fejlesztéséhez.
Kelet-Római Birodalom idején Különösen a bizánci császárság idején vált szokássá, hogy a hivatalos rendezvényekről feljegyzéseket készítsenek, mert e papirusztekercsek tartalmát később megtanácskozták, elemezték. A császárnak való jelentéstétel rendjét az udvari protokoll szigorúan előírta, és dokumentálta. VII. Konstantin Ceremóniakönyve (912.) a követfogadásokon és kinevezéseken túl mindenre kiterjedő leírást tartalmaz a bizánci udvar szertartásrendjéről a császár felkelésétől, fürdésétől az étkezésen és a kilovagláson át a gyászszertartásokig.
Középkor A korai középkorban mindinkább elterjedő nemzetközi protokollban a követségek fogadása és a velük való bánásmód igen szigorú formaságokhoz volt kötve. Az fejedelmek iránti abszolút tiszteletadást megkövetelték az uralkodók. A követségek leginkább a háború és a béke kérdéseinek megbeszélése miatt érkeztek, a fogadó fél pedig fegyveresekkel vette őket körül, hogy a fogadó ország népe ne bántalmazhassa a delegációt innen ered a mai diplomácia egyik szertartása: a díszegységek kivezénylése.
Vallás A Vatikán is kidolgozta az egyházi szertartások rendjét, amely komoly hatással volt a világi életre. Ezek közé tartozott a társadalmi rangsor, a térdelés intézménye, a leülés lehetősége, a kézcsók, a megszólítás stb. A lovagkor épp ezen keretek szétfeszítésével alkotja meg a világi elvárásokat, eszményeket, amelynek főbb értékei: az udvariasság, a nemes lelkűség, a nők tisztelete és védelme, a mértéktartás erénye, és a becsület. Innen származik a kesztyű nélküli kézfogás, mivel páncélkesztyűben ez nem volt egyszerű. Hazánkban az államalapítás óta megtalálhatók az alapvető elvárások, a legmagasabb szintet Mátyás király reneszánsz udvarában érték el.
A spanyol etikett A központosított európai hatalmak kialakulásával az etikett is megerősödik, és hatásköre bővül. Spanyolországban a XVI. században olyan szigorú etikett szabályozza az udvari viselkedést, hogy egyes szabályok megszegéséért halálbüntetéssel lakol az illetlen. A spanyol etikett külsőségekhez mereven ragaszkodó fény- és pompakeveréke a burgundi udvari ceremóniákból fejlődött ki és II. Fülöp uralkodása (1556-1598.) idején érte el csúcspontját. A spanyol etikett szertartásainak alapja a királyi személyiség felsőbbrendűsége. Egy jellemzés szerint: „Az uralkodó személye körüli szolgálat szigorú szabályozása, az előírások pontos megtartása, a mérhetetlen luxus az öltözékek és ékszerek, szőnyegek és baldachinok áradata a térdhajtások, meghajlások és megszólítási formák merev, áthághatatlan szabályai nemcsak a király személyének dicsőítését, hanem egyben a nép félrevezetését és megfélemlítését is jelentették."
A francia etikett A francia etikett az illemtan és a protokoll fejlődésének komikus fejezete. Abban a királyi udvarban, ahol a jó modorhoz kötelezően hozzátartozott a raccsolás, a társaságbeli kellékekhez az időnként a parókába mélyesztendő tetűszurkáló pálcika, és ahol XIV. Lajos király még ujjaival nyúlt a tálba, mert az evőeszközök mai használata csak a 17. században kezdődött. „egy bolond százat csinál” alapon a francia etikett világának majmolása. A bálok, fogadások, vadászatok és fényes ebédek állandó tartozékai voltak a francia abszolutizmus udvari életének. A király a ceremóniák legapróbb részleteit is legtöbbször maga dolgozta ki; magánélete és hivatalos ténykedése reggeltől estig, mint sok felvonásos színpadi mű zajlott le. Protokollja igen bonyolult volt.
Bécs/Németalföld/Orosz udvar Az udvari etikett Bécsben és német földön és az orosz cári udvarban is elterjedt. A 18. századtól a királyi udvarok, nagyúri szalonok erőltetett társasági szabályait felváltották a közfelfogásnak jobban megfelelő illemszabályok. A 18. század végén a rendi világ alkonyán jelenik meg minden idők legsikeresebb viselkedési tanácsadókönyve Adolf Freiherr von Knigge munkája, amely „Umgang mit Menschen" címmel. „Az emberek közötti érintkezésről" magyarul is többször megjelent. A 20. század a polgári illemtan időszaka. A korábbi bonyolult illemszabályok egyszerűsödtek, a legújabb kor forradalmi változásai átalakították a viselkedési szabályokat. Eltűntek azok az írott vagy íratlan szabályok, amelyek az alárendelt osztályok viselkedését írták elő egyenjogúság. Kifejlődött a társadalmi demokrácia megfelelő illemszabályai. A rendszerváltást követően ismét előtérbe kerültek az európai, hagyományos értékek, a politika és a diplomácia protokollja még közelebb került a nemzetközi gyakorlathoz. Az illem szokásai világszerte együtt járnak a társadalom fejlődésével, a kultúra és a civilizáció haladásával.