Asszimiláció akkomodáció Játék és utánzás Asszimiláció akkomodáció

Alapvető tevékenységformák: játék, tanulás, munka Ebbe, csak valamelyikébe minden tevékenység besorolható. Mi különbözteti meg őket? Életkor? A felnőtt ember is játszik Értékteremtés? Megkérdőjelezhető

Miért, mi okból játszik az ember? I. Biológiai értelmezések - pihenés - fölösleges energia - biogenetika (letűnt civilizációk ismétlése) - felnőtt viselkedés begyakorlása - a veszedelmes ösztönöktől való megtisztulás (kathartikus jelleg) Sajnos nem feltétlenül gyengít káros tendenciákat. II. Pszichoanalitikus értelmezések - Elhárított, elfojtott vágyak áttételes teljesülése. (pótcselekvés) - Játékterápiában elaborációra is használják.

- Pavlov: a váratlan helyzetekben való eligazodás próbálkozásai. - üresjárat: nincs funkciója - Pavlov: a váratlan helyzetekben való eligazodás próbálkozásai. (explorációs játék) Végülis nem sikerült egységes, minden játékra érvényes elméletet gyártani, ezért Millar paradox tevékenységnek nevezi. Legpontosabban talán mégis Ch.Bühler írta le, de nem a lényegét, hanem csak a jelenségét rögzítette. funkciós fikciós játék konstrukciós

Egységes magyarázó elvet Piagat-nál találunk Egységes magyarázó elvet Piagat-nál találunk. Szerinte a fejlődés egy állandó kiegyensúlyozódási folyamat. Ennek egyik dimenziójának két pólusa: Asszimiláció: elsajátítom, beépítem az új jelenséget (a belső sémát kiterjesztem). Tevékenységemben a belső séma a vonatkoztatási keret. Akkomodáció: Én idomulok, a külső mintához való igazodás új belső sémák születésének kezdete. A két funkció több szinten is egyensúlyba kerül és az egyensúlyt nevezik értelmes problémamegoldó viselkedésnek. Akkomodációs túlsúly  utánzás Asszimilációs túlsúly  játék (legtisztább a fikciós)

A fejlődési szakaszok elnevezései ismertek A fejlődési szakaszok elnevezései ismertek. Most az első lépést vizsgáljuk röviden: a cselekvéstől a képzetekig. Az első cselekvések valójában differenciálatlanok. Nem különül el benne az asszimiláció vagy akkomodáció. Feltétlen reflexek, ismétlődéseiket a cirkuláris reakció elve magyarázza. (Sírás a szülészeten) 1 megfigyelés

Pszendo utánzás: I. szakasz külső inger – reflex II Pszendo utánzás: I. szakasz külső inger – reflex II. követi a külső mintát és abba is hagyja. (átterjedés) Csak azt „utánozza” amit ő már tud, de még kívülről jön.. III. szabad próbálkozásait a másik (anya) ismétli ez újbóli megjelenéshez vezet. (utánozza az őt utánozót)

És így tovább míg végül saját belső sémái egyre differenciáltabbak lesznek. Elkülönül egymástól az asszimiláció és akkomodáció. A belső sémák kapcsolódásai, egymásra vonatkozásai, kölcsönös asszimilációi létrehozzák az első csomópontokat a képzeteket. Ezek kettős értelmezése eredményezte az egyik legélesebb vitát Piaget és Wallon között. Az interiorizált cselekvési vázlat egyik aspektusa, hogy képszerű, érzékletes és azt az oldalát Wallon értelmezi (társas, kommunikálható, stb.) Piage viszont a cselekvés változtató, átalakító, másoló, stb. azaz műveleti mozzanatait taglalja (az értelmi műveletek alapja) Így egymást kiegészítik.

Végül is mintegy kétéves kortól kezdve lehetséges a belső integrálódás, ami a szimbólumok, előfeltétele. A kezdeti integrációs kategóriák előfogalmak, melyek perceptuális alapon léteznek, szerveződnek. Ezek átmeneti, képlékeny „kísérleti” kategóriák, állandó elméletileg igazolt koncepció nélkül (belátás, vagy megérzés útján, nem bizonyítva)

Piaget a játék és utánzás értelmezését tehát a megismerés fejlődésének a rendszerében foglalta össze.

Mindaddig, amíg a séma kiterjeszthető asszimiláció, azaz játék Mindaddig, amíg a séma kiterjeszthető asszimiláció, azaz játék. Fejlődése : Érzékszervi mozgásos szinten; funkcionális örömszerzés, gyakorló játék. Ez végig megmarad.

Preoperatív szinten: A szimbólumképzés révén a cselekvési séma bármire ráhúzható, bármit szimbolizálhat, és ez egy „kényszerű”, de jó játék; a fikciós játék A műveleti szakaszban, a stabilabb belső szabályozás révén ez a „kényszer” megszűnik, de a „lehetőség” megmarad.

Műveleti szinten: A műveletek szabályaihoz igazított tevékenységek; a szabályjátékok, általánosabban, konstrukciós játékok. Részben szabályokhoz igazodunk, de ezeket a szabályokat mi magunk is alakíthatjuk, tehát ilyen „játékokban” fejleszthetjük a belső szabályzást.

A felnőttkori játékot az asszimilációs túlsúly élvezete motiválja és ezáltal fejlődnek a sémák. A sémák „szabad” kölcsönhatása is asszimilációs, azaz függetlenedhet a külső mintától, tehát hipotetikus. A saját kezdeményezésre keletkezett „új” séma kipróbálása tehát, mint alkotás, játékélménnyel jár.