Továbbképzés Szombathely 2009. június 30.

A súlyos sérült kórházon kívüli ellátása az Országos Mentőszolgálat Módszertani útmutatója Dr. Márton Erzsébet, Dr. Gorove László

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 2. A sérültvizsgálat első fázisa a sérült első megítélése 2. 1. A helyszín felmérése 2. 2. A sérült állapotának kezdő felmérése 2. 2. 1. Általános benyomás a betegről 2. 2. 2. A közvetlen életveszély felismerése 2. 3. Döntés a sérült vizsgálatának további vezetéséről 2.3.1. A potenciálisan életveszélyes sérüléseket feltáró gyors áttekintő vizsgálat 2.3.2. Célzott vizsgálat 2. 4. Döntés a célintézetbe történő sürgős szállításról 3. A sérültvizsgálat második fázisa a sérült részletes vizsgálata 3. 1. Az ABCD újraértékelése 3. 2. Tervezett beavatkozások 3. 3. A testtájékonkénti „tetőtől talpig” vizsgálat 4. Állapotkövető ellenőrző vizsgálat- állapotkontroll 5. A traumás keringésmegállás 6. A mentőegység jelentési kötelezettsége 7. Dokumentációs kötelezettség 8. Irodalomjegyzék

Bevezetés – a szellemiség és aktualitás H a l á l o z á s – 10% (5 - 44 év - vezető halálok) - korai halálozás – 50%-a → helyszínen 30%-a → első 24 órájában 50% (KIR) sérülés 30-50%-ban kivérzés 48%-a megelőzhető! • korai légútbiztosítással, • mellkasi sérülés • vérzések, vérzéses sokk A korai halálozás csökkentésében meghatározó az első (helyszíni) ellátás, ugyanakkor a vérzéscsillapítás lehetőségei korlátozottan alkalmazhatók.

A megelőzhető halálesetek oka → kivérzés → helyszínén nyomással (kompresszióval) nem csillapítható vérzés sürgős műtéti megoldásának érdekében a helyszínen töltött idő minimálisra csökkentése, a sérült mielőbbi – megfelelő szintű ellátását biztosító – egészségügyi intézetbe történő szállítása szükséges; ● kivérzett ● áthatoló érsérülés ● nagy erőbehatás - sérülési mechanizmus

„halálos triász” – hipotermia acidózis véralvadási zavar Sérülést követő órák „halálos triász” – hipotermia acidózis véralvadási zavar Vérző sérült ellátása – multidiszciplináris feladat Prehospitális - az oxigenizáció biztosítása, a vérzéscsillapítás, a szöveti perfúzió fenntartása a lehűlés megelőzése Később - A sérülési mechanizmus (SM) többnyire megítélhetővé teszi, hogy várhatóan sebészi vérzéscsillapításra szorul-e a sérült. Emellett a vérzés következtében kialakuló élettani válaszreakciók és klinikai jelek is segítségünkre vannak a súlyosság első megítélésében.

A vérzés súlyosságának megítélése A vérzés súlyossága az ACS/ATLS beosztás szerint I.osztály II.osztály III.osztály IV. osztály Vérvesztés (ml) < 750 750 – 1500 1500 – 2000 > 2000 Pulzus/min < 100 > 100 > 120 > 140 RR Normális Csökkent Pulzus amplitudó Beszűkült Légzésszám/min 14 – 20 20 – 30 30 – 40 > 40 Vizelet mennyiség (ml/h) > 30 5 – 15 jelentéktelen KIR (tudat állapot) Kissé nyugtalan Mérsékelten nyugtalan Nyugtalan, zavart letargikus American College of Surgeons (ACS)/Advances Trauma Life Support./ATLS/ 70 kg súlyú felnőttre vonatkoztatott értékek.

A sokk jellemző klinikai tünetei a „mikrocirkuláció 3 ablaka” az eszmélet/tudat (agyi perfúzió) szintjét jelzi az agitáció, zavartság, aluszékonyság, letargia; a perifériás perfúzió mértékének jele a hideg nyirkos bőr, megnyúlt kapilláris újratelődési idő (CRT), tachikardia; a veseperfúzió indikátora a csökkent vizeletkiválasztás (< 0,5 ml/kg/h).

A súlyos állapotú sérült életkilátásait meghatározó, a sérülés időpontjában kezdődő és a definitív műtéti ellátás megkezdéséig terjedő időintervallumot „arany órának” nevezik . A kórházon kívüli ellátásban ennek csupán töredékével gazdálkodhatunk, az ún. „platina 10 perccel”, ami arra elegendő, hogy a sérült állapotát felmérjük, a halaszthatatlan beavatkozásokat megtegyük, és mielőbb megkezdjük a szállítását a célintézetbe. Egyes esetekben 10 percet sem töltünk a helyszínen, pl. ABC instabil sérült esetében, CPR megkezdése során (ekkor a szállítás alatt folyamatosan végezzük a szükséges beavatkozásokat).

A helyszíni ellátás során elsődlegesen arra kell törekednünk, hogy a helyszíni biztonság és a baleset körülményeinek gyors felmérése után a közvetlen (ABCD) életveszélyt és a potenciálisan életveszélyes sérüléseket lehetőleg 2 percen belül felismerjük, a szükséges életmentő beavatkozásokat haladéktalanul elvégezzük, és a sérültet megfelelően rögzítve monitorizálás mellett mielőbb az ellátására alkalmas egészségügyi intézménybe (célintézet) szállítsuk.

Minden olyan beavatkozás és vizsgálat, ami a helyszíni 10 percben nem kivitelezhető (pl. intubáció, vénabiztosítás, részletes vizsgálat, végtagsínezés stb.), a szállítás alatt – megfelelő előkészítést követően - gyorsan elvégezhető. Az ezzel járó időveszteség (csupán a beavatkozás idejére állunk meg) bizonyosan kevesebb, mint amennyit a beavatkozással a helyszínen töltöttünk volna.

Ahhoz, hogy az „arany órát”, ezen belül pedig a helyszínen a „platina 10 percet” tartani tudjuk, azaz az ellátási és szállítási prioritásról hamar dönteni tudjunk, a sérültvizsgálatot és a halaszthatatlan beavatkozásokat az alábbi szempontok szerinti sorrendben kell végeznünk.

Köszönöm a figyelmet!