„Az EU keretköltségvetése” és élelmiszergazdasága előtt álló közös kihívások Éder Tamás

Mint cseppben a tenger Az EU legnagyobb hagyományokkal rendelkező közös politikája a KAP, jól példázza az Unió tagországai együttműködésének pozitívumait és negatívumait egyaránt: - az országok gazdaságpolitikai együttműködésének jó példája - alapvető célját, az EU polgárainak megfelelő mennyiségű, elérhető árú, jó minőségű és biztonságos élelmiszerrel való ellátását elérte DE - a közös költségvetés legnagyobb kiadási tétele (az ágazat a társadalmon belüli jövedelemátcsoportosítás nyertese) - a „túlszabályozásból” fakadó adminisztrációs terhei jelentősek - a támogatások adminisztratív és nem arányos felosztása miatt a verseny az egyes élelmiszergazdasági ágazatok között éppúgy torzul, mint az egyes tagországok között - a támogatási rendszer a nemzetközi versenyképességet is torzítja

…eközben a tengeren túl… Az élelmiszer ismét izgalmas, mondhatni stratégiai kérdéssé vált - a fejlődő világ étvágya és földéhsége folyamatosan növekszik - újabb „zöldforradalom” kezdetének vagyunk szemtanúi - az élelmiszer előállítás hatékonysága érdemben növekszik (hektárra, munkaerőre, vagy felhasznált energiaegységre vetítve egyaránt) - az élelmiszer ismét „jó üzlet” – nem kell tartani a tejtavak és vajhegyek kialakulásától - a koncentráció a termékpálya minden szintjén felgyorsulni látszik A XXI. század élelmiszergazdasága lényegesen különbözni fog az előző évszázaditól

A „keretköltségvetésben” meghatározott prioritások iránytűként szolgálnak az élelmiszergazdaság vizein hajózók számára is - az EU versenyképességének erősítése alapvető feladat az élelmiszergazdaságban is (a „skanzen” jövőkép nem fogadható el, mivel nem fenntartható) - a bürokrácia csökkentése, a túlzott, egyoldalú szabályozás leépítése elkerülhetetlen (nem vonatkozik az élelmiszerbiztonsági szabályozásra) - a fair piaci verseny erősítését kell ösztönözni a támogatási rendszer átalakításával is (támogatottsági különbségek csökkentése) - a nemzetközi versenyben való siker érdekében az ágazatban a horizontális és vertikális együttműködések (integrációk) szerepét kell erősíteni a támogatási eszközök segítségével is - a munkahelyteremtés az ágazatban nem lehet „önmagáért való” - az ágazati kutatásokra fordított forrásokat drasztikusan növelni kell, különben csak „követő” pozíció jut az EU élelmiszergazdaságának

Az EU „keretköltségvetésének” és a csatlakozó ágazatpolitikai koncepcióknak a célokat és az alkalmazott eszközöket úgy kell meghatározniuk, hogy azok a társadalom szereplői, így az élelmiszergazdasági vállalkozások számára segítséget nyújtsanak a globális kihívásoknak való megfeleléshez és nem úgy, hogy megóvják őket ezen kihívásoktól!

Köszönöm a figyelmet!