A vérmérséklet, mint másodlagos értékmérő tulajdonság? Szentléleki Andrea III. Ph.D. hallgató Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék Szent István Egyetem, MKK Gödöllő 2006 Forrás: Burrow, 2001

Bevezetés A korszerű, intenzív rendszerek alkalmazása a tenyésztés, a takarmányozás és az állattartás területén, megváltoztatja az állatok természetes környezetét, és nagymértékben befolyásolja fajspecifikus szociális kapcsolataikat. Az állatok megváltozott viselkedésformákkal alkalmazkodnak az új környezethez. Az alkalmazkodás, tapasztalás és tanulás azonban – a hozamok csökkenése nélkül – csak meghatározott keretek között lehet hatékony (Czakó, 1978, Györkös és mtsai, 1999, Wittmann, 2002). Állati jólétnek (animal welfare) egyre nagyobb szerepe van napjainkban az állatok tartásában. Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk az állatok jólétét, megfelelő tartástechnológia kiépítése és kíméletes emberi bánásmód alkalmazása szükséges. Az állatok viselkedésükkel és termelésükkel tükrözik az esetleges problémákat.

Vérmérséklet értelmezése A környezet ingereire (pl. emberi bánásmód, tartástechnológia) adott válaszreakció jellegét, erősségét jelenti. A temperamentum kifejezi az idegrendszer érzékenységét, és szorosan összefügg az anyagcserével (hormonális szabályozás) (Horn és mtsai, 1995). A kutatók a vérmérsékletet különböző teszthelyzetekben, az állatok emberi bánásmódra adott viselkedési válaszainak tükrében vizsgálják (Bucherauer, 1999). Megfigyelték, hogy azonos körülmények között felnevelt állatok is eltérő viselkedési reakciót mutathatnak egy adott technológiai környezetben.

Temperamentum értékelésének jelentősége Kezelhetőség és gazdaságosság szempontjából: A túlzott érzékenység (nyugtalan viselkedés) problémái: – az állatok nehezen kezelhetőek, – növeli annak kockázatát, hogy az egyed kárt tegyen a berendezésben, és veszélyessé váljon az ember számára, – növeli a költségeket, – csökkenti a hizlalási teljesítményt, – kisebb súlygyarapodás tapasztalható, azonkívül egy hosszabb szállítás során nagyobb súlyveszteséget okoz, – rontja a hús minőségét (McDonald, 2003).

Temperamentum értékelésének jelentősége A tenyésztők számára a szelíd vérmérséklet a kívánatos viselkedésforma, amely kétféle módon érhető el: – kölcsönös bizalmon alapuló, szoros állat-ember kapcsolat kialakításával, valamint – a genetikailag kevésbé temperamentumos egyedek továbbtenyésztésével. Állati jólét szempontjából: Az állat viselkedése utalhat egy általános kényelmetlen állapotra az adott környezetben, amelyet előidézhet egy-egy technológiai elem és az embertől való félelem is. Pl.: fejés alatti toporgás A szakember a rendellenes viselkedésből következtetni tud az állatok problémáira.

A temperamentum mérésének módjai Mérés módja Teszt Hivatkozás Mérés jellemzője Kötetlen Karám teszt Fordyce és mtsai, 1982 objektív Közelítési teszt Tilbrook és mtsai, 1989 Megközelíthetőségi teszt Murphey és mtsai, 1980 Menekülési idő mérése Burrow és mtsai, 1988 Menekülési távolság mérése Murphey és mtsai, 1981 Kabuga és Appiah, 1992 Nyitott térben végzett teszt Kilgour, 1975 Szelídségi teszt Le Neindre és mtsai, 1995 Viselkedési teszt Boissy és Bouissou, 1988 Boivin és mtsai, 1992

A temperamentum mérésének módjai Mérés módja Teszt Hivatkozás Mérés jellemzője Kötött Mérleg-teszt Trillat és mtsai, 2000 Kabuga és Appiah, 1992; Sato, 1981 szubjektív Nyakrögzítő teszt Fordyce és mtsai, 1982 Szorító teszt Grandin, 1993

Mérleg-teszt 1-5 pontozási rendszer (Trillat és mtsai, 2000): 30 ms alatt 1 pont: nyugodt, nem mozog, 2 pont: nyugodt, néhány esetleges mozgás, 3 pont: nyugodt, kicsit több mozgás, de nem rázza a mérleget, 4 pont: hirtelen, epizodikus mozgások, de nem rázza a mérleget, 5 pont: folyamatos hirtelen mozgások, rázza a mérleget.

Mérleg-teszt fejlesztésének vizsgálata Vizsgálat: 2004, Bonyhád, 30 magyartarka üszőborjú két bíráló (A, B), 10., 30. és 50. másodpercben Eredmények: - nincs különbség a két bíráló eredménye között egyik időpontban sem (P>0,10) - pozitív, szoros kapcsolat A és B pontozása között 30. ms-ben: rrang= 0,85 P<0,001 50. ms-ben: rrang= 0,89 P<0,001 Következtetések: - 10 ms kevés idő a bírálatra - szemegyeztető bírálatok alkalmazása

Tejelő tehenek temperamentum tesztjei Önálló kategóriák (tejtermeléshez kapcsolódnak) A fejési technológia, az állat fejés alatti viselkedése, tejtermelése, egészségügyi állapota és az emberhez való viszonya egy komplex kapcsolatrendszert alkot (Rousing és mtsai, 2004). A fejőházban, a fejés alatt szubjektíven pontozzák a tehenek viselkedését 1-3, 1-4 vagy 1-5-ig terjedő skálán (Van Vleck, 1964; Sharma és Khanna, 1980; Gupta és Mishra, 1979).

Tejelő tehenek temperamentum tesztjei 1-5 pontos rendszer (Budzynska és mtsai, 2005): 1= nagyon ideges, folyamatos és erőteljes lépések, rúgások, 2= folyamatos és erőteljes lépések, de nem rúg, 3= alkalmankénti erőteljes lábmozgások, 4= nyugodtan áll, csak kevés könnyed lábmozgatás jellemzi, 5= teljes nyugalomban áll, nincsenek lábmozgások sem.

Tesztek jellemzői A kötött tesztek előnyei: - olcsók, gyorsak és egyszerűen kivitelezhetőek egy tenyészetben. A menekülési idő mérésének módszere: - biztonságos, gyors és könnyen megvalósítható. A kötött és kötetlen tesztek közötti összefüggések: - Tőzsér és mtsai (2003b, 2004b): mérleg-teszt és a menekülési idő mérése közötti kapcsolat (húsmarhák esetén) - negatív szignifikáns korreláció (r= -0,33 − -0,75, P<0,01) - idegesebb egyed a mérlegen, gyorsabban teszi meg a kijelölt utat - Fordyce és mtsai (1982): a menekülési távolság összefüggése a karám tesztben mért sebességgel - pozitív korreláció (r= 0,34−0,75) - Burrow és mtsai, 1988

A vérmérsékletet befolyásoló tényezők − FAJTA Morris és mtsai (1994): angus és hereford fajták, - fajták közötti eltérés: az angus nyugtalanabb volt a herefordhoz képest. Stricklin és mtsai (1980): felvezető folyosóban végzett kötött tesztek alkalmazása - brit fajták közül a galloway fajta a legnyugtalanabb, a hereford pedig a legnyugodtabb. Tőzsér és mtsai (2004b): mérleg-teszt és a menekülési idő mérése magyar szürke és charolais tinókon (n= 10-10) - fajták közötti szignifikáns eltérés (mindkét módszerrel): magyar szürke tinók békésebbek, mint charolais társaik (MSZ: 1,37 pont, CH: 2 pont, U: 316,50 P<0,05; MSZ: 4,81 sec., CH: 2,71 sec., P<0,001).

A vérmérsékletet befolyásoló tényezők − IVAR Az üszők mindig nyugtalanabbak, mint hímivarú és ivartalanított társaik (Voisinet és mtsai, 1997a, Stricklin és mtsai, 1980). Tőzsér és mtsai (2003b): egyéves charolais bika- és üszőborjak (n= 18, 13) menekülési időértékeinek összehasonlítása (bika: 2,67 sec., üsző: 2,28 sec., P<0,10). Burrow és mtsai (1988): flight speed test alkalmazása a bika- és üszőborjak vérmérsékletének összevetésére. - választási korban nincs különbség a két ivar között, - 18 hónaposan az üszők temperamentumosabbak voltak, mint hímivarú társaik.

A vérmérsékletet befolyásoló tényezők − ÉLETKOR Sato (1981): az életkor előrehaladásával nyugodtabbá válnak a nőivarú egyedek. - japán fekete és shorthorn tehenek temperamentum és életkora között nagyon szoros kapcsolat: r= -0,96; P<0,01 Tőzsér és mtsai (2003a): első borjas (n= 30) és többször ellett (n= 37) holstein-fríz tehenek viselkedése a mérleg-teszt során - első borjas tehéncsoport átlagos pontszáma: 2,20±0,89, a többször ellett teheneké: 1,78±1,06 volt (P<0,001). Roy és Nagpaul (1984): javuló tendencia a tehenek viselkedésében, a 3. és 6. laktáció között.

A vérmérsékletet befolyásoló tényezők − TESTALAKULÁS Oikawa és mtsai (1989): testalakulás és temperamentum között összefüggés (japán fekete teheneken) - Genetikai korrelációk az alacsonyabb tehenek békésebbek, mint magasabb társaik. Szentléleki és mtsai (2005): nincs igazolt kapcsolat aubrac üszők (n= 54) egyes testméretei és temperamentuma között (P>0,10).

A vérmérsékletet befolyásoló tényezők − SZŐRSZÍN Egy-egy jellegzetes színű állat a viselkedését tekintve is eltér társaitól. A színezettel összefüggő viselkedésbeli eltérések: rókáknál (Keeler, 1942, 1947), patkányoknál (Schwabe, 1979), házi egereknél és lovaknál (Hemmer, 1990) is. Tőzsér és mtsai (2003a): angus bikaborjak, fekete (n= 28) és vörös (n= 23) színváltozattal összefüggő vérmérsékletbeli jelleg. - A mérleg-teszt eredményei: a vörös angus borjak nyugodtabbak (1,43 pont) a fekete bikaborjakhoz (2,57 pont) képest (U: 140,0 P<0,001).

A temperamentum öröklődhetősége Szarvasmarhák temperamentumának kialakulása: - legnagyobb szerepe: a genetikai tényezőknek, - DE környezeti tényezőknek is jelentős a hatása! (Grandin és Deesing, 1998).

A temperamentum öröklődhetősége Mérési módszerek Hivatkozás h2±SE Fajta Ivar Életkor, hónap Kötetlen tesztek Menekülési idő Burrow és mtsai. (1988) 0,54±0,16 zebu leszármazott hím- és nőivar 6 Burrow és mtsai. (1988) 0,26±0,13 zebu leszármazott 18 Menekülési távolság O’Rourke (1989) 0,40±0,15 brahman keresztezett hímivar 0,32±0,14 12 Szelídségi teszt Le Neindre és mtsai. (1995) 0,22 limousin nőivar 10-11

A temperamentum öröklődhetősége Kötött tesztek Nyakrögzítő teszt Fordyce és mtsai. (1982) 0,67±0,26 különböző húsmarha hím- és nőivar 10 vagy 22 Szorító teszt 0,25±0,20 Temperamentum pontozása O’Rourke (1989) 0,14±0,11 brahman keresztezett hím- ivar 6 0,12±0,11 12

A temperamentum és a tejtermelő képesség kapcsolata Gupta és Mishra (1979): Bos indicus származású tehenekkel végzett vizsgálatok - nagyobb pontszámot elért tehenek kevesebb tejet adtak és tejleadó képességük a legrosszabb volt, - nyugodtabb tehenek nagyobb tejhozam és a legjobb tejleadó képesség. Roy és Nagpaul (1984): különböző vérmérsékletű fajták tejtermelésének összehasonlítása - az egyik legszelídebb fajtának (Karan Fries) volt a leggyorsabb tejleadási sebessége és a legnagyobb a napi tejtermelése - szemben egy ideges fajtával (Murrah bivaly), amely a legrosszabbnak bizonyult a vizsgált tulajdonságokban.

A temperamentum és a tejtermelő képesség kapcsolata Lawstuen és mtsai (1988): Bos taurus tehenek esetében tejtermelési mutatók és temperamentum közötti korrelációk számítása - vérmérséklet fejési sebességgel való kapcsolata: r= 0,36±0,11, - vérmérséklet FCM-mel való összefüggése: r= 0,19±0,11. Khanna és Sharma (1988): nem mutatott ki kapcsolatot egy keresztezett tehéncsoport teljesítménye és a vérmérséklet között.

A temperamentum és a tejtermelő képesség kapcsolata Szentléleki és mtsai (2006a): 21 elsőborjas és 23 többször ellett tehén - Budapest, Péteri-major - 3 hónapon keresztül, 1 héttel a próbafejés előtt, reggeli fejéskor, a tőgy fejésre történő előkészítése során - 1-5 pontozási rendszer (Budzynska és mtsai, 2005) - tejmennyiség, fejési sebesség, fejés ideje egyedenként Eredmények: - a fejés előtt sem az elsőborjas, sem a többször ellett tehenek vérmérséklete nem változott a vizsgált három hónapon keresztül (EB: H= 2,437, P>0,10, TE: H= 2,050, P>0,10 ).

A temperamentum és a tejtermelő képesség kapcsolata Eredmények: - nem különböztek a tejtermelési mutatók az egyszer ellett tehenek esetében (P>0,10), ugyanakkor a többször ellett tehenek tejtermelése (F= 3,94, df1, 2= 2, 60, P<0,05) és átlagos tejfolyása (F= 2,78, df1, 2= 2, 60, P<0,10) igazolhatóan növekedett. - az első és a többlaktációs tehenek vérmérséklete nem különbözött egymástól egyik megfigyelés alkalmával sem (P>0,10), - a második és a harmadik vizsgálati napon a 2-4-szer ellett tehenek tejtermelése nagyobb volt, és percenként több tejet adtak (P<0,05). A temperamentum fejőházban történő, pontosabb értékelése céljából az 1-5-ig tartó pontozás módszerét fejleszteni szükséges.

A temperamentum és a tejtermelő képesség kapcsolata Szentléleki és mtsai (2006b): összesen 78 holstein-fríz tehén (I.-V. laktációban) - 2 eltérő napon, 1 laktáción belül - Csomád - 3 laktációs csoport: 1. I. n= 26, 2. II. n= 16, 3. III., IV., V. n= 36 - reggeli fejéskor, a tőgy fejésre történő előkészítése során és a fejés alatt - 1-5 pontozási rendszer (Budzynska és mtsai, 2005) - tejmennyiség, fejési sebesség egyedenként

A temperamentum és a tejtermelő képesség kapcsolata Eredmények: - ideges tehenek fejés előtt kevesebb tejet adtak és kisebb fejési sebességük volt Temperamentum pontszám fejés előtt n Tejmennyiség (kg) Fejési sebesség (kg/perc) 1 11 15.98±4.43a 2.28±0.71b 2 4 14.55±2.53 2.63±0.39 3 13 18.48±2.44 2.65±0.63 20 19.07±5.60 2.63±0.94 5 30 19.22±4.59a 2.93±0.77b a, b = P<0.05

A temperamentum és a hústermelő képesség kapcsolata Fell és mtsai (1999): hereford x angus és fajtatiszta hereford hízó tinók esetében - ideges állatok 85 nap alatti súlygyarapodása kisebb (1,04 kg/nap, ill. 1,46 kg/nap), ugyanakkor az elhullás aránya nagyobb volt a nyugodt egyedekhez képest. A temperamentum és a napi súlygyarapodás közötti negatív korrelációt Gauly és mtsai (2001) is megerősítették (német angus és szimentáli fajták). Voisinet és mtsai (1997b): igazolták a temperamentum hatását a sötét metszlapú húsok kialakulására és a porhanyósságra (P<0,001) (braford, red brangus és simbrah fajták esetén). - A nyugodt egyedek átlagos nyíróerő értéke 2,86 kg, az ideges állatoké pedig 3,63 kg volt.

A temperamentum és a hústermelő képesség kapcsolata Ausztrál Cooperative Research Centre (CRC): (limousin tenyésztők adatai alapján) - menekülési idő és a marhahús minősége között: r= 0,41, - menekülési idő és a nyíróerő között: r= -0,48 (McDonald, 2003). Reverter és mtsai (2003): menekülési idő és a hosszú hátizomra vonatkozó nyíróerők között közepesen szoros genetikai összefüggés (rg= -0,54) (brahman, belmont red és santa gertrudis fajták esetében)

Következtetések és javaslatok Hazánkban a temperamentum vizsgálatára vonatkozóan kevés számú tanulmány jelent meg. Ezzel szemben a külföldi országokban (pl. Ausztrália, skandináv államok) évek óta értékelik a szarvasmarhák és juhok vérmérsékletét a túlzottan ideges egyedek szelektálására. Hasonló szempontot figyelembe véve itthon is érdemes kutatni az állatok temperamentumát, az állati jólét, a kezelhetőség, a tejtermelés és a hústermelés javítása céljából. A temperamentum megítélésére többféle teszt áll rendelkezésünkre, a leggyakrabban azonban a mérleg-tesztet és a menekülési idő mérési módszerét alkalmazzák. A tesztek – véleményünk szerint – módosításra, fejlesztésre szorulnak, a vérmérséklet objektívebb és pontosabb megállapítása érdekében. A temperamentum öröklődhetőségi értéke és ismétlődhetősége lehetővé teszi az erre a tulajdonságra történő szelekciót.

Irodalomjegyzék Boberfeld, W. O. – Wohler, K. – Erhardt, G. – Gauly, M. – Urban, C. – Seufert, H. – Wagner, A. (2002): Perspektives of grassland utilisation in peripheral regions. Berichte-uber-Landwirtschaft, 80. 3. 419-445. Boissy, A. – Bouissou, M. F. (1988): Effects of early handling on heifers’ subsequent reactivity to humans and to unfamiliar situations. Applied Animal Behaviour Science, 20. 259-273. Boivin, X. – Le Neindre, P. – Chupin, J. M. (1992): Establishment of cattle-human relationships. Applied Animal Behaviour Science, 32. 325-335. Bucherauer, D. (1999): Genetics of Behaviour in Cattle. In: Fries, R.- Ruvinsky A.(ed) The Genetics of Cattle, CAB International, Wallingford, UK Burrow, H. M. (1997): Measurement of temperament and their relationship with performance traits of beef cattle. Animal Breeding Abstracts, 65, 478-495. Burrow, H. M. (2002): Improving cattle performance and meat quality by measuring temperament. CSRO Livestok Industries, 1-7. Burrow, H.M. - Corbet, N.J. (2000): Genetic and environmental factors affecting temperament of zebu and zebu-derived beef cattle grazed at pasture in the tropics. Australian Journal of Agricultural Research, 51, 155-162. Burrow, H. M. - Seifert, G. W. - Corbet, N. J. (1988): A new technique for measuring temperament in cattle. Proceedings of the Australian Society of Animal Production, 17, 154-157. Czakó, J. (1978): Gazdasági állatok viselkedése. Mezőgazda Kiadó, Bp. 13-84. Fell, L. R. - Colditz, I. G. - Walker, K. H. - Watson, D. L. (1999): Association between temperament, performance and immune function in cattle entering a commercial feedlot. Australian J. of Agricultural Research, 51. 155-162. Fisher, A. D. – Morris, C. A. – Matthews, L. R. (2000): Cattle behaviour: comparison of measures of temperament in beef cattle. Proceedings of the New Zealand Society of Animal Production, 60. 214-217. Fordyce, G. - Goddard, M. E. (1984): Maternal influence on the temperament of Bos indicus cross cows. Proceedings of the Australian Society of Animal Production, 15. 345-348. Fordyce, G. - Goddard, M. E. – Seifert, G W. (1982): The measurement of temperament in cattle and the effect of experience and genotype. Proceedings of the Australian Society of Animal Production, 14. 329-332. Fordyce, G. - Goddard, M. E. - Tyler, R. - Williams, G. - Toleman, M. A. (1985): Temperament and bruising of Bos indicus cross cattle. Australian Journal of Experimental Agriculture, 25, 283-288. Gauly, M. – Mathiak, H. – Hoffmann, K, - Kraus, M. – Erhardt, G. (2001): Estimating genetic variability in temperamental traits in German Angus and Simmental cattle. Applied Animal Behaviour Science, 74. 2. 109-119. Grandin, T. (1992): Behavioural agitation is persistent over time. Applied Animal Behaviour Science 36. 1-9. Grandin, T. (1993): Behavioural agitation during handling of cattle is persistent over time. Applied Animal Behaviour Science, 36. 1-9. Grandin, T. – Deesing, M. J. (1998): Genetics and behaviour during handling, restraint and herding. Department of Animal Science, Colorado State University, Fort Collins, Colorado. Gupta, S. C. - Mishra, R. R. (1979): Temperament and its effect on milking ability of Karan Swiss cows. Proceedings of the XX. International Dairy Congress, 130.

Irodalomjegyzék Györkös, I. – Mézes, M. – Szűcs, E. – Kovács, K. – Borka, Gy. – Gábor, Gy. – Völgyi Csík, J. (1999): Behavioural developement of Holstein Friesian cows and calves. Acta Agronomica Hungarica, 47. 1. 39-52. Hearnshaw, H. – Morris, C. A. (1984): Genetic and environmental effects on a temperament score in beef cattle. Australian J. of Agricultural Research, 35. 723-733. Hemmer, H. (1990): Domestication. The decline of environmental appreciation. Cambridge University Press. Kabuga, J. D. – Appiah, P. (1992): A note of the ease of handling and flight distance of Bos indicus, Bos taurus and their crossbreds. Animal Production, 54. 309-311. Keeler, C. E. (1942): The association of the black (non-agouti) gene with behaviour. Journal of Heredity, 33, 371-384. Keeler, C. E. (1947): Coat colour, physique and temperament. Journal of Heredity, 38, 271-279. Khanna, A. S. - Sharma, J. S. (1988): Association of dairy temperament score with performance in some Indian breeds and crossbred cattle. Indian Journal of Animal Sciences, 58, 237-242. Kilgour, R. (1975): The open field test as an assessment of the temperament of dairy cows. Animal Behaviour, 23. 615-624. Lawstuen, D. A. – Hansen, L. B. – Steuernagel, G. R. (1988): Management traits scored linearly by dairy producers. Journal of Dairy Science, 71. 788-799. Le Neindre, P. – Trillat, G. – Sapa, F. – Menissier, F. – Bonnet, J. N. – Chupin, J. M. (1995): Individual differences in docility of Limousin beef cattle. J. Anim. Sci., 72. 2249-2253. McDonald, A. (2003): Temperament – Its influence on feedlot performance and meat quality. Genetic selection to improve temperament. Key findings of the Cooperative Research Centre for cattle and beef quality. Workshop in scone, Australia. 17-19. Morris, S. T. - Parker, W. J. - Grant, D. A. (1994): Herbage intake, liveweight gain, and grazing behaviour of Friesian, Piadmontese x Friesian, and Belgian Blue x Friesian bulls. New Zealand Journal of Agricultural Research, 36, 231-236. Murphey, R. M. – Moura Duarte, F. A. – Torres Penedo, M. C. (1980): Approachability of bovine cattle in pastures: breed comparisons and a breed x treatment analysis. Behaviour Genetics, 10. 171-181. Murphey, R. M. – Moura Duarte, F. A. – Torres Penedo, M. C. (1981): Responses of cattle to humans in open spaces: breed comparisons and approach-avoidance relationships. Behaviour Genetics, 11. 37-48. Nema, R. K. – Mishra, S. – Tiwari, D. P. (1999): Dairy temperament and its influence on milking ability. Indian Journal of Animal Production and Management, 15. 1. 1-6. Oikawa, T. - Fudo, T. - Kaneji, K. (1989): Estimate of genetic parameters for temperament and body measurements of beef cattle. Japanese Journal of Zootechnical Science, 60, 894-896. O’Rourke, P. K. (1989): Validation of genetic parameters for breeding Bos indicus cross cattle int he dry tropics. Final Report on AMLRDC Project DAQ.54. Queensland.

Irodalomjegyzék Reverter, A. - Johston, D. J. - Ferguson, D. M. - Perry, D. - Goddard, M. E. - Burrow, H. M. - Oddy, V. H. - Thompson, J. M. - Bidon, B. M. (2003): Genetic and phenotypic characterisation of animal, carcass, and meat quality traits from temperate and tropically adapted beef breeds. 4. Correlations among animal, carcass, and meat quality traits. Australian J. of Agricultural Research, 54. (2.), 149-158. Ronda, R. - Gutierrez, M. (1991): Dairy temperament of Holstein and Siboney cows. Revista-de-Salud-Animal, 13, 93-96. Roy, P. K. – Nagpaul, P. K. (1984): Influence of genetic and non-genetic factors on temperament score and other traits of dairy management. Indian Journal of Animal Science, 54. 566-568. Sato, S. (1981): Factors associated with temperament of beef cattle. Jpn. J. Zootech. Sci., 52. (8.) 595-605. Schwabe, H. W. (1979): Öko-ethologische Studien zur Ausbreitungspotenz der Hausratte (Rattus rattus L.). Zoologisches Jahrbuch Systematik, 106, 124-168. Sharma, J. S. – Khanna, A. S. (1980): Note on genetic group and parity differences in dairy temperament score of crossbred cattle. Indian Journal Animal Research, 14. 127-128. Staikov, P. (1996): The effect of castration on the behaviour of male Bulgarian Simmental calves fattened in a half open shed. Zhivotnovodni-Nauki, 33, 15-20. Stefler, J. – Holló, I. – Iváncsics, J. – Dohy, J. – Boda, I. – Bodó, I. – Nagy, N. (1995): Szarvasmarha-tenyésztés. In: Horn P. szerk.: Állattenyésztés I. Szarvasmarha, juh, ló. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 87. Stricklin, W. R. - Heisler, C. E. - Wilson, L. L. (1980): Heritability of temperament in beef cattle. Journal of Animal Science, 5 (Suppl. 1), 109-110. Tilbrook, A. J. – Hemsworth, P. H. – Barnett, J. L. – Skinner, A. (1989): An investigation of the social behaviour and response to humans of young cattle. Applied Animal Behaviour Science, 23. 107-116.

Irodalomjegyzék Tőzsér, J. – Maros, K. – Szentléleki, A. – Zándoki, R. – Wittmann, M. – Balázs, F. – Bailo, A. – Alföldi, L. (2003a): Temperamentum teszt alkalmazása egy hazai angus és holstein-fríz tenyészetben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 52, (6.) 517-525. p. Tőzsér, J. – Szentléleki, A. – Maros, K. – Zándoki, R. – Domokos, Z. (2003b): Előzetes eredmények charolais bikák és üszők temperamentumáról. Acta Agraria Kaposváriensis, 7. 2. 9-17. p. Tőzsér, J. – Póti, P. – Pajor, F. – Szentléleki, A. – Maros, K. – Zándoki, R. – Nikodémusz, E. – Balázs, F. (2004a): Ismételt mérleg-teszt eredmények értékelése szarvasmarha és juh fajok esetén. Állattenyésztés és Takarmányozás, 3. Megjelenés alatt. Tőzsér, J. – Szentléleki, A. – Zándoki, R. – Maros, K. – Domokos, Z. – Sváb, L. – Kovács, T. (2004b): Charolais és magyar szürke tinók vérmérsékletének összehasonlító értékelése. Acta Agraria Debreceniensis. Megjelenés alatt. Trillat, G. - Boissy, A. - Boivin, X. - Monin, G. - Sapa, J. - Mormende, P. - Le Neindre, P. (2000): Relations entre le bien-entre des bovines et les caracteristiques de la viande (Rapport definitif-Juin). INRA, Theix, France, 1-33. Van Fleck, L. D. (1964): Variation in type appraisal scores due to sire and herd effects. Journal of Dairy Science, 47. 1249-1256. Voisinet, B. D. - Grandin, T. - O’Connor, S. F. - Tatum, J. D. - Deesign, M. J. (1997b): Bos indicus cross feedlot cattle with exitable temperaments have tougher meat and higher incidence of borderline dark cutter. Meat Science, 46.(4.), 367-377. Voisinet, B. D. - Grandin, T. - Tatum, J. D. - O’Connor, S. F. - Struthers, J. J. (1997a): Feedlot cattle with calm temperaments have higher daily gains than cattle excitable temperaments. Journal of Animal Science, 75, 892-896. Wagnon, K. A. – Loy, R. G. – Rollins, W. C. – Carroll, F. D. (1966): Social cominance in a herd of Angus, Hereford and Shorthorn cows. Animal Behaviour, 14. 474-479.