Tenyésztési program

Tenyésztési program elemei Tenyésztési cél meghatározása Tenyésztés-szervezés Alkalmazott tenyésztési eljárások Termelés ellenőrzés Egyedi azonosítási és nyilvántartási rendszer Adatgyűjtés és törzskönyvezés Értékmérő tulajdonságok gyűjtése „A” Törzskönyv „B” Törzskönyv Küllemi bírálat Tejhasznú kecskék küllemi bírálata Kettőshasznosítású kecskék küllemi bírálata Tenyészértékbecslés Alkalmazott szelekciós módszerek

Tenyésztési cél meghatározása A termékek előállítása. Gondosan kell mérlegelni a rendelkezésre álló, illetve beszerezhető kecskeállomány adottságait, genetikai potenciálját, a környezeti lehetőségeket és az egyes termékek piaci helyzetét. Az anyakecskék tartásának, termeltetésének körülményei. A kecsketej és a gidahús iránti piaci igény az EU-ban elég sajátos. A kecskegyapjú (moher és kasmír) rövid és hosszú távú ellentmondásos piaci helyzete, valamint az ebben rejlő nagy kockázat, nem indokolja jelenleg a gyapjútermelő fajták behozatalát, illetve az ilyen irányú nemesítést

Tenyésztés-szervezés I. A kecsketenyésztési program/ok és a termékelőállítás sikeressége: megtörténik a specializáció, különválik a tenyészállat előállítás és az árutermelés. A különválás fontos még gazdaságossági szempontból is, mert teljesen más eszközrendszert, illetve tenyésztési és tartási technológiát igényel a törzs-, és az árutermelő tenyészet. A törzstenyészetek, árutermelő szaporító tenyészetek egy meghatározott program szerint egymásra épüljenek.

Tenyésztés-szervezés II. A meghatározott program alapja egy adott régióban egy, esetleg két fajtára alapozott szakosodott termelés, szigorúan előírt termeléstechnológia mellett. Mindez csak akkor lehet sikeres, ha a program megvalósítása Szövetség által szervezetten, állam által támogatott módon, egységes elvek alapján, az adott régióhoz kapcsolódó tenyészkörzethez kapcsolódóan - amely a helyi sajátosságokat figyelembe veszi - valósul meg.

Alkalmazott tenyésztési eljárások A tenyésztési eljárásokon belül megkülönböztetünk: fajtatiszta tenyésztést: amikor az anyákat ugyanazon fajtába tartozó kossal fedeztetjük, illetve termékenyítjük. keresztezési eljárásokat: amikor az anyákat eltérő fajtájú kosokkal fedeztetjük, illetve termékenyítjük.

Fajtatiszta tenyésztés típusai: Rokontenyésztés Beltenyésztés Vonaltenyésztés A kecsketenyésztésben elsősorban a vonaltenyésztés alkalmazása javasolható, mivel egy anya után csak relatíve kisszámú utód nyerhető, ezzel szemben egy bak után lényegesen több utóddal lehet számolni termékenyítési módtól függően.

A keresztezés I. a fajták közötti átlagos termelési különbség, Keresztezési eljárások választásának szempontjai: a fajták közötti átlagos termelési különbség, a heterózis hatás nagysága, a rekombinációs veszteség nagysága.

A keresztezés II. fajtaátalakító keresztezés, nemesítő keresztezés, A kecsketenyésztésben a következő keresztezési eljárások alkalmazása célszerű: fajtaátalakító keresztezés, nemesítő keresztezés, közvetlen végtermék-előállító keresztezés, közvetett végtermék-előállító keresztezés, rotációs keresztezés, szintetikus fajta-előállító keresztezés .

Termelés ellenőrzés I. Egyedi azonosítási és nyilvántartási rendszer: ENAR Alapvető fontosságú a minden kétséget kizáró egyedi megjelölés a kecsketenyésztésben és tartásban a tenyésztőmunka és az árutermelés szempontjából egyaránt. Ennek alkalmazása EU. előírás is, és a piacra jutás feltétele is. Erre a célra az ENAR-rendszer - tízjegyű számjegy mind két fülbe behelyezése, illetve a fül krotáliákra való felírása vonalkóddal együtt, sorszám szerinti elosztásban - alkalmas.

Termelés ellenőrzés II. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A tejtermelésre utaló legfontosabb értékmérő tulajdonság : laktációs tejtermelés (tej és tejzsír, valamint fehérje kg), amely a havonkénti (30 naponkénti) próbafejésekkel jól becsülhető. gépi fejhetőség (a tőgy és a tőgybimbók alakulása), amelyet a küllemi bírálat során kell elbírálni, illetve az első 3 perc alatt kifejt tejmennyiség alapján.

Termelés ellenőrzés III. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A hústermelésre utaló értékmérő tulajdonságok egyedire vonatkozóan : Hízlalás (vizsgálat STV, ITV hús) alatti napi súlygyarapodás (g/nap), és a húsformák (pont), amelyet a húsfajták küllemi bírálata során – a későbbiek folyamán kerül kidolgozásra. A hús ITV alkalmával mért vágási %, életnapra jutó csontos hús termelés (g/nap), hús-csont (kg/kg) és hús-faggyú (kg/kg) arány, valamint az a vágás utáni S/EUROP minősítés (pont).

Termelés ellenőrzés IV. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A hústermelésre utaló értékmérő tulajdonságok csoportra vonatkozóan: tenyésztésbe-vételi idő (nap), ellésenkénti ollószám (db/ellés), az ollónevelő képesség az ellésenkénti választott ollók súlya (kg/nap).

Termelés ellenőrzés V. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A gyapjútermeléssel kapcsolatos legfontosabb értékmérő tulajdonságok vizsgálata jelenleg nem történik. Egyéb értékmérő tulajdonságok : szervezeti szilárdság és konstitúció megítélése reprodukcióval összefüggő tulajdonságok szaporaság, báránynevelő és termékenyítő képesség. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése

Törzskönyvezés I. Magyar parlagi (őshonos) kecske A jelenlegi kecskeállomány heterogén fenotípusában és teljesítményében, korrekt teljesítmény adatok nem állnak rendelkezésre, ezért indokolt két egymással összefüggő „A” és „B” törzskönyv bevezetése. A törzskönyvbe 5 éven át minden olyan egyed besorolható, amely sem fenotípusában, sem származását tekintve más fajtához nem tartozik. A törzskönyvbe színváltozatra való tekintet nélkül, életkortól függetlenül származásuk alapján sorolhatók be az egyedek. A törzskönyvön belül három színváltozatot kell megkülönböztetni: egyszínű fehér, tarka, és szürke. Csak azon egyedek törzskönyvezhetők, amelyek az egyedi nyilvántartási rendszerben szerepelnek, egyedei azonosításuk megtörtént és tulajdonosuk kéri a törzskönyvi besorolást

Törzskönyvezés II. Külföldi fajták Napjainkban Magyarországon megtalálható külföldi kecskefajták kisebb-nagyobb mértékben keveredtek egymással, ezért ebben az esetben is indokolt két egymással összefüggő „A” és „B” törzskönyv bevezetése. A törzskönyvbe 5 éven át minden olyan egyed besorolható, amely fenotípusában és származását tekintve (min. 50 %-ban) az adott fajtához tartozik. Törzskönyvből kizáró ok az adott fajtától lényegesen eltérő színezet. Csak azon egyedek törzskönyvezhetők, amelyek az egyedi nyilvántartási rendszerben szerepelnek, egyedei azonosításuk megtörtént és tulajdonosuk kéri a törzskönyvi besorolást

„A” Törzskönyv Az „A” törzskönyvben rögzíteni Az „A” törzskönyvbe az az egyed kerülhet, amely: származása (pedigréje) legalább négy ősi sorig ismert, génaránya az adott fajtára vonatkozóan 93,75 %, nyilvántartása megtörtént, tulajdonosa kéri a törzskönyvezését. Az „A” törzskönyvben rögzíteni kell: tulajdonos adatait: tenyésztő adatait, fajta kódját, fajta változat kódját, nagyszülőkig bezáróan ősei fülszámát, születés dátumát, hányas ellésből származik, választási súlyát, küllemi bírálati pontszámot, a hasznosítási iránynak megfelelő értékmérő tulajdonságokat.

A „B” törzskönyvbe az az egyed kerülhet, amely: származása (pedigréje) legalább egy ősi sorig mindkét szülőre ismert, génaránya az adott külföldi fajtára vonatkozóan 75 %, magyar parlagi esetében 50 %, mutatja az adott fajtára jellemző fenotípust, nyilvántartása megtörtént, tulajdonosa kéri a törzskönyvezését. A „B” törzskönyvben rögzíteni kell: tulajdonos adatait, tenyésztő adatait, fajta kódját, fajta változat kódját, legalább egyik nagyszülőig bezáróan ősei fülszámát, születés dátumát, hányas ellésből származik, választási súlyát, küllemi bírálati pontszámot, a hasznosítási iránynak megfelelő értékmérő tulajdonságokat .

A tenyészértékbecslés célja A tenyészcéllal összhangban javító hatású tenyészbakok előállítása, így ez törzstenyészetekhez kötött. A tenyészcélnak a piac igényeit, illetve a termelés gazdaságosságát kell szolgálnia. A tenyészértékbecslés lépései: az ősök és oldalági rokonok, az egyed és az utódok termelése alapján.

Az ősök termelési adatai előzetes tájékoztatást nyújtanak az egyed várható termeléséről. Az oldalági rokonok - juhoknál féltestvérek - termelésének ismerete jelentősen pontosíthatja az egyed tenyészértékének megállapítását. Ennek megvalósítása baknevelő anyák kiválasztásával és azok a tenyésztési célnak megfelelő javító hatású (korábbi tenyészértékbecslésen átesett) kosok célpárosításával valósul meg.

Baknevelő anyák kiválasztásának minimum kritériumai Fajta megnevezése Laktációs tej* (l) Tejzsír (%) Tej- fehérje (kg) Átlagos ellésenkénti ollószám** (db) Küllemi bírálati pontszám*** (pont) Fajtastan- dardtól eltérő genotípus Őshonos1 500 3,8 3,5 19 17,5 1,66 85 nem Saanen2 1000 3,4 3,2 34 32 Alpesi2 800 27,2 25,6 Toggenburgi2 Anglo-núbiai2 650 4,4 28,6 24,7 Búr3 2 90 * első három laktáció átlaga alapján 1 kettőshasznosítású ** első három ellés alapján 2 tejhasznosítású *** fél éves korban 3 egyhasznú hús

A tenyészbak-jelölteknél, mivel a bakok javító-rontó hatása széles körben érvényesül a sajátteljesítmény-vizsgálatot (STV-t) el kell végezni. Az STV-ben hasznosítási típustól függetlenül fajtánként egyszerre minimálisan 10-10 tenyészbak-jelöltnek kell résztvennie.

Tej és kettőshasznosítású STV kritériumai csak „A” törzskönyvvel rendelkező baknevelő anya és javító hatású bak célpárosításból igazolt származású és azonos termékenyítési ciklusból származó gidák vehetnek részt, kizáró ok a gida a fajta standardtól eltérő küllemet mutat, minimum 12 gidának kell részt venni benne, a választásnak 6-8 hetes kor között kell megtörténnie, a szoktatási idő maximum 10 nap lehet, az STV időtartama 40 nap.

Tej és kettőshasznosítású STV-ben vizsgált és mért tulajdonságok beállítási kor (nap) és súly (kg*), STV végi súly (kg*), STV alatti átlagos napi súlygyarapodás (g/nap), küllemi bírálat 7 hónapos korban, ondóminősítés 10 hónapos korban 3 különböző alkalommal. * a testsúlyt 0,1 kg-os pontossággal kell megmérni.

Értékelés: az STV-on részt vett egyedek átlagteljesítményét figyelembe véve történik. Csak azok a tenyészbak-jelöltek kerülhetnek ivadék teljesítmény vizsgálatra amelyek átlag fölötti teljesítményt mutattak a küllemi bírálat és az STV alatti napi átlagos súlygyarapodás alapján. A szelekció független szelekciós szintek alapján történik. A nem megfelelő ondóminőség függetlenül az STV alatt nyújtott teljesítménytől kizáró ok.

Ivadékteljesítmény-vizsgálat (ITV) A bakok örökítő képességéről ad pontos képet. Az egyedről csak idősebb – tejtermelés esetén a leányivadékok laktációjának első 100 napját értékelve – leghamarabb 31-33 hónapos korban nyerhetünk ilyen irányú információt. Ez bakok esetében azért különösen kedvezőtlen, mivel a bak sperma mélyhűthetősége még nem megoldott és így az anyák termékenyítése az ITV-n átesett bakokkal csak életük során lehetséges.

ITV végrehajtása Az ivadékvizsgálatot üzemi körülmények között, vagy ivadékvizsgálati központban (törzs és szaporító tenyészetek) kell végrehajtani, megfelelő számú (a tulajdonság h2-étől függően) utód tesztelésével. A központos vizsgálat : - a környezeti hatásokat jobban kiszűri, - jelentős költséggel jár, - különböző tenyészetek kosai összehasonlíthatóvá válnak. A nemzetközi gyakorlatban azonban az üzemi (farm) vizsgálatok szélesebb körben terjedtek el, mert ezek kevésbé költségesek

Tej és kettőshasznosítású ITV kritériumai csak az STV-n átesett és átlagosnál jobb teljesítményt elért és azonos termékenyítési ciklusból származó tenyészbak-jelöltek vehetnek részt, egyszerre minimum 6 tenyészbak-jelöltnek kell részt venni benne, egy-egy tenyészbak-jelölttel összesen minimum 35 anyát kell termékenyíteni (üzemi ITV esetén minimum 3 üzemben), az ITV akkor értékelhető, ha tenyészbak-jelöltenként 12-12 nőivarú egyed értékelhető, az a nőivarú utód értékelhető, amely 12-14 hónapos kór között leellett, egészséges, és az első laktáció első 100 napján túljutott.

Tej és kettőshasznosítású ITV-ben vizsgált és mért tulajdonságok első elléskori kor (nap), született ollók száma az első elléskor (db), az első 100 nap alatt termelt tej (kg), az első 100 nap alatt termelt tejzsír (kg), az első 100 nap alatt termelt tejfehérje (kg), küllemi bírálat 7 hónapos korban.

Köszönöm a figyelmet!