Jobbágyi

Fekvése, megközelíthetősége Jobbágyi község a megye dél-keleti határa mellett, Hatvan felől Salgótarján irányába a 21. számú főútvonalon haladva az első település, amit Nógrádban elérünk. A község az Északi középhegység délnyugati peremén fekszik. A két nagy tájegységet, a Cserhát és a Mátra szerkezeti választóvonalát a Zagyva szeli ketté. A falu nyugati fele a Zagyva jobb partján a Cserhát, a keleti fele a Zagyva bal partján a Mátrához tartozik. A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Hatvannál kell letérni a Salgótarján felé vezető 21. számú útra, amely áthalad Jobbágyin; vonattal: a Hatvan-Somoskőújfalu vonalon vasútállomása van a falunak.

Története Jobbágyi a történelem előtti időktől lakott. A vasúti töltés építése során, a XIX. század közepén mamutcsontok sokaságára bukkantak, ezek ma a Nemzeti Múzeumban láthatók. Pattintott és csiszolt kőeszközök, bronz- és népvándorlás kori leletek is előkerültek itt, a római koriak a közeli hatvani erődből származnak. A honfoglalás időszakának több emlékét is megtalálták a régészek Jobbágyi közigazgatási területén. A község nevét a királyi várjobbágyok - iobagiones castri - latin nevéből eredeztetik. Régen a "jobbágyi" birtokviszonyt fejezett ki, jobbágyé vagy jobbágyoké értelemben volt használatos. A község első ismert birtokosa az Aba nemzetségből származó Szalánczay Miklós erdélyi vajda volt, aki a XIV. század elején élt. A település lakóinak jelentős része mezőgazdaságból tartotta fenn magát, de a XX. század elejétől az 1970-es évek végéig működött kőbánya is sok jobbágyi lakosnak adott munkát.

Címere Jobbágyi jelenlegi címerét 1994-től használja a település. Az ekevason ágaskodó szarvas motívuma nem más, mint a közösség 1800-as évek elején használt hitelesítő pecsétjének egyik változata. Jobbágyi község az 1903-ban elkészült pecsétjén is megtartotta régi jelképeit. Az ekevas a parasztság gondolatvilágában központi helyet elfoglaló földdel való összeköttetést, a földművelő népet jelenti, gyakori motívuma más falusi pecséteknek, címereknek is a földművelő szerszám. Az ágaskodó szarvas jobbágyi címere esetében a közeli erdőt és a tájat szimbolizálja. Az 1903 és 1945 között használt pecsét és a címertan alapján a pajzs felülete vörös, a szarvas és az ekevas ezüst színű.

Nevezetességek A mai templom a középkori épület felhasználásával, az 1700-as évek végén épült barokk stílusban. Az építményt középkori eredetű, 60-80 centiméter vastagságú körfal veszi körül. A falu régi, gótikus templomát 1693-ban említették a fennmaradt dokumentumok. Szárnyas oltáráról 1727-ből, kis huszártornyáról 1746-ból s 1773-ból vannak adatok. A barokk stílusú átépítés 1796-ban történt. Ekkor a hajót kelet felé bővítették, majd 1802-ben elkészült a nyugati bővítés és az új torony is. A belső tér négy csehsüveg-boltszakaszos. A templom fejújítása során, 1999-ben román és gótikus részek kerültek elő; a további feltárás még várat magára. A közelében álló plébániaház 1818-ban épült.

„Hírességek” Gubányi Károly (1867-1935) mérnök, földrajzi kutató Jász Géza (1863-1937) filozófus, író Fáy András (1786-1864) író Frivaldszky Imre (1799-1870) biológus Bérzci Károly (1821-1867) újságíró, író, korának egyik legjelesebb műfordítója Mészöly Géza (1844-1887) tájképfestő

Palócok Bár a megye területén a lakosság nem teljes mértékben tekinthető palócnak, ebben a régióban e népcsoport karakterisztikus hagyomány- és szokásrendszere, kulturális értékrendje - több tekintetben is - meghatározónak minősül. Az 1600-as évek második felétől írásos dokumentumok (számadáskönyv, jegyzőkönyv, stb..), amelyek először tesznek említést a palócokról. A palócság létének megismertetésében, hírnevének megalapozásában érdemeket szerzett Mikszáth Kálmán egész írói munkásságával, kivált az 1881-ben megjelent novelláskötetével, amelynek A jó palócok címet adta.

Palócok II. A palócok lakta mintegy másfélszáz település főként az Északi-középhegység lábainál, a Cserhát, a Mátra és a Bükk hegyes-dombos vidékén (az országhatáron belül) Borsod, Heves és mindenekelőtt Nógrád megye területén található. Manapság elsősorban tájnyelvi sajátosságok és néprajzi értékek (viselet, hagyomány, szokás) alapján különböztethető meg más magyar ajkú népcsoporttól. A palóc tájszólás specifikumát az "a" és az "á" magánhangzók kiejtési módja képzi.

Palóc kultúra A palóc kultúra sajátosságait jól mutatják a dalok, mesék, mondókák, balladák, köszöntő rigmusok, a karikázó táncok is. A palóc népdalok, mesék, mind a nógrádi summás- és bányászdalok összegyűjtésében, kiadásában nagy érdemeket szerzett Nagy Zoltán. Id. Szabó István lényegében egész életét annak szentelte, hogy fába faragja a paraszti életforma sajátosságait, a népviselet jellegzetességeit, a bányászemberek sorsát. A néphagyományok, szokások szinte teljes körű ápolásában kiemelkedő szerepet tölt be Hollókő község, amely mint a kulturális világörökség része. A balassagyarmati Palóc Múzeum , mint a neve is mutatja, elsősorban néprajzi értékek tárháza.

Népszokások Kiskarácsony Farsang Lányok vasárnapja „Ördöglagzi„ "Macskabál„ Barkaszentelés Kiszehordás, a villőzés Locsolkodás, öntözködés Májfaállítás Pünkösdi "királynéjárása" Szent Iván napi tűzgyújtás Luca napja Betlehemezés Vesszőhordás

Népviselet A palócság kulturális ismertetőjegyei között előkelő helyen szokás említeni a népviseletet, amely azonban már csak rendkívüli esetben kerül elő a ládafiából, illetve a hagyományőrző csoportok pompáznak bennük a különböző szereplések alkalmával.

Palóc népviselet A Palócföldön belül számos viseleti csoport (pl. bujáki, hollókői, kazári, őrhalmi, rimóci) alakult ki a nők hajviselete, főkötőik színe, díszítése, szoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik (ujjas kabátféle), a mell és fejkendő anyaga megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége stb. alapján. Az öltözet falvanként és csoportonként kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de az alkalomra is utalhatott. Jellegzetes volt az új menyecskék főkötője. A szőtteshímek leginkább kötényeket, tarisznyákat és törülközőket díszítették. A feketével, illetve a fehérrel varrott lyukhímzést a kék-piros, majd a több színű követte. A pásztortársadalom faragó, véső tudományát kampósbotok, ostornyelek, ivóbögrék, sótartók stb. őrzik.

Nagy-Hársas-hegy A hegy oldalában a XX. század elejétől 1979-ig kőbánya működött. Az itt felszínre került, mintegy negyven méter hosszú andezitfalakon jól megfigyelhetők a vulkáni lerakódások rétegei. Kedvelt túracélpont a természetvédelmi terület. A volt kőbánya mindkét szintjének - bányaudvarának - bejárását, a látnivalók közötti eligazodást táblák segítik. Értékes és megóvásra érdemes növény- és állatvilága is: itt jellemző faj a másfelé ritka zöld gyík. A védett terület szabadon felkereshető.

Étterem Vadorzó vendéglő Jobbágyi Losonci u. 30