Eurorégiók és/vagy határon átnyúló régiók? Székely Andrea

Eurorégiók Magyarország részvételével

Eurorégiók Magyarország részvételével

Kronológia 2000 az „eurorégió-boom” éve 2001 ennek ez évnek a végére Magyarország összes határmenti megyéje tagja valamelyik eurorégiónak létezik olyan határszakasz, ahol nincs kialakított eurorégió (magyar-szlovák határszakasz nyugati része) megkezdődik a Kárpátok Eurorégió szétdarabolása (Kassa-Miskolc Eurorégió és Interrégió születése) 2001 Magyarország összes határvidéke le van fedve eurorégiókkal 2002-2003 túltelítődés/átfedés évei A lefedettség oly mértékű, hogy már csak megalakult eurorégió területén belül alakul új eurorégió (Hajdú-Bihar-Bihor, Bihar-Bihor, Ister-Granum)

Felmerül a kérdés: MI IS AZ EURORÉGIÓ?

Az Eurorégió definíciója Európai Unió 1997-es definíciója alapján „Eurorégiók: olyan szervezett/konkrét formába öntött határon átnyúló struktúrák, melyek magukba foglalják a helyi és a regionális szint képviselőit és ha szükséges, gazdasági és társadalmi partnereket. Az eurorégióknak saját(os) szervezeti felépítésük van, amely magában foglal egy választott tanácsot (a legfelső szint), bizottságot, számos tematikus munkacsoportot és egy határon átnyúló titkárságot.” Az Európai Unió 2000-ben újra átdolgozott kézikönyvében definíciót az eurorégióról nem közöl.

Az Eurorégió definíciója RECHNITZER J. (1999) „Az eurorégiók a legmagasabb szintű együttműködési struktúrák, a legfejlettebb és legszélesebb hatáskörű, illetve a legtöbb funkcióval rendelkező szervezetek.” GAUNARD M-F. (1999): az eurorégió „Új földrajzi kifejeződése azon terület fejlődésének/fejlesztésének, mely régóta szenvedett határmenti fekvésétől, legyen az a terület zsákutca, szürke zóna, vagy senkiföldje.” SÜLI-ZAKAR I. (2003): definíciójában a földrajzi területek fontosságát hangsúlyozza (behatárolt földrajzi terület) „Az eurorégió vagy ma már egyre gyakrabban eurégió nevét akkor használják, amikor egy olyan területet akarnak megjelölni, ahol a kölcsönös interregionális, vagyis határokat áthidaló gazdasági, szociális, kulturális, illetve más jellegű együttműködések léteznek kettő, vagy több állam, illetve helyi önkormányzatai között.”

Az Eurorégió definíciója M. SUCHA (1995) az alábbi pontokban foglalja össze az eurorégiók fő jellemvonásait: A határmenti együttműködés legeredményesebb formái Segítenek leépíteni a határmenti területek fejlődésbeli különbségeit Erősítik az emberek bizalmát és együttműködését A jószomszédság és az integráció gyakorlóterepei Segítik a múlt negatív örökségeinek meghaladását Fontos elemei a közép-európai államok betagolódásának az Európai Unióba.

Európai Határmenti Régiók Szövetsége (AEBR) kritériumrendszere (2000) szervezet, munkamódszer, tartalom.

Szervezet Regionális és helyi testületek összefogása az adott államhatár mindkét oldalán, néha parlamenti gyűlés keretében. Határon átnyúló szintű szervezet állandó titkársággal és szakmai, illetve ügyviteli munkatársakkal valamint saját anyagi eszközökkel. Magánjog szerint, nemzeti célszövetségeken illetve alapítványokon alapulva a határ mindkét oldalán a mindenkori érvényes közjog szerint; vagy Közjog szerint, olyan államszerződések alapján, amelyek a területi testületek tagságát is szabályozzák.

Munkamódszer Fejlődés- és stratégiaorientált együttműködés, nem az egyes esetekre orientált programok. Alapvetően határon átnyúló, nem nemzeti határ mentén fekvő régióként. Nem új közigazgatási szinten. „Forgótárcsaként” működve minden határon átnyúló kapcsolat tekintetében: polgárok, politikusok, intézmények, gazdaság, szociális partnerek, kultúra illetékesei, stb. Egyensúlyi szint a különböző struktúrák és hatáskörök között a határ mindkét oldalán, valamint pszichológiai szemszögből. Partneri együttműködés vertikális (európai, állami, helyi-regionális) irányban a határ mindkét oldalán és horizontális irányban a határon átnyúlóan. A határon átnyúló szinten hozott döntések megvalósítása nemzeti szinten a határ mindkét oldalán a mindenkor érvényes eljárások szerint (hatásköri és szervezeti konfliktusok elkerülése). Politikusok és polgárok, intézmények és szociális partnerek határon átnyúló részvétele a programokban, projektekben és döntési folyamatokban. Előfeltételként saját kezdeményezés és saját pénzügyi eszközök alkalmazása mások megsegítésére és támogatására vonatkozóan.

A határon átnyúló együttműködés tartalma A munkaterület behatárolása a közös érdekeknek megfelelően (pl. infrastruktúra, gazdaság, kultúra). Együttműködés az élet minden területén: lakás, munka, szabadidő, kultúra stb. Szociál-kulturális együttműködés a gazdasági-infrastrukturális együttműködéssel azonos szinten. Az európai szinten és államok között megkötött szerződések, megállapodások és egyezmények átültetése a határon átnyúló gyakorlatba. A határon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos tanácsadás, támogatás és koordinálás, különösen az alábbi területeken: Gazdasági fejlődés Turizmus és pihenés Szállítás és közlekedés Agrárfejlesztés Területrendezés Innováció és technológiai transzfer Környezet- és természetvédelem Oktatás és művelődés Kultúra és sport Szociális együttműködés Egészségügy Mentésügy és katasztrófavédelem Energia Hulladékgazdálkodás Kommunikáció Közbiztonság

GASPARINI, A. (2001) algoritmusa az „ideális eurorégióról” Hol? – Olyan terület, mely fejlődési/fejlesztési pólussá kíván válni Mikor? – Vagy hagyományosan már együtt-működő területek, ahol nincs megszervezve az együttműködés intézményesített háttere vagy (első lépésként) szervezetek kialakítása, melyek képesek kialakítani az együttműködést és azt hagyománnyá teszik Terület – nem túlságosan kiterjedt Népsűrűség – mérsékelt Belső és külső hálózatok – tegyék az eurorégió területét még összefüggőbbé és méginkább folytonossá a hátországokkal összehangoltan

GASPARINI, A. (2001) algoritmusa az „ideális eurorégióról” Euroregionális intézményrendszerek – céljuk, hogy mobili-zálják, alakítsák és átalakítsák az eurorégió területén működő belső és külső erőforrásokat felhasználó szerveze-teket, s mindezt a helyreállítás szemszögéből tegyék Funkciók – az „együttműködés nélkülözhetetlensége” érzésének keltése, ami később az eurorégió területéhez való tartozás érzését alakítja ki A funkciók és az intézményrendszerek kialakulásának állomásai – időrendi sorrendben „megismerés + nélkülözhetetlenség + konkrét együttműködés + kulturális események + odatartozás érzet” Intézményi eszközök és konkrét akcióprogramok létrehozása szintén ebben a fázisban A terület „lefedése” – az eurorégió kapacitása arra, hogy helyi, nemzeti és európai szinten legyen képes tevékeny-kedni oly módon, hogy meghatározza, átalakítja a miliőt saját céljainak elérése és védelme érdekében.

A „beékelődő”, új eurorégiók helyzetének vizsgálata Pozitívumok: Kisebb területen az intézmények/szervezetek és a lakosság viszonya inkább humánusabb, közvetlenebb. Az ott működő eurorégióról és annak különféle programjairól való informáltság is jobb lehet. A földrajzi közelség, a viszonylag alacsony lakosságszám és a közös érdekek nagyobb valószínűsége tehetik aktívabbá az adott eurorégiót.

A „beékelődő”, új eurorégiók helyzetének vizsgálata Negatívumok: Az új eurorégió „születése” a régi területén belül mindenképpen törést okoz. Fizikailag és tudatilag az „új”, kisebb eurorégió beékelődik a régi eurorégió területi kontinuitásába. Az „új”, kisebb eurorégió alapítása egy régi eurorégió területén megzavarhatja a lakosság – amúgy is bizonytalan – hovatartozás érzetét.

Hol és mekkorát? Gasparini: Mikor? hagyományosan már együttműködő területek, ahol nincs megszervezve az együttműködés intézményesített háttere

Eurorégiók és/vagy határon átnyúló régiók

Köszönöm a figyelmet!