Ómagyar Mária-siralom
Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek , az első fennmaradt magyar nyelvű vers. E nyelvemlék alapján elképzelhetjük , hogy milyen lehetett a régi magyar nyelv. A szöveg olvasásakor azonnal szembetűnik , hogy az Ómagyar Mária-siralom nyelve sokkal közelebb áll a mai nyelvünkhöz.
A nyelv száz év alatt igen sokat fejlődött. Ugyan akkor nyelvi hasonlóságot is találunk. Nyelv emlékünkben a szótövet teljesebb , hosszabb alakjukban szerepelnek. Pl: Odutta–adta , Tilutoa-tiltá , A ragokat többnyire külön írták , és ebből arra következtethetünk , hogy a ragok önálló szavakból keletkezhettek. Pl: Gimilce tvl-Gyümölcsétöl
Nyelvemlékünkben sok olyan szót találunk , amelyeket ma már nem használunk , ezeket kihalt szavaknak nevezzük. Pl: ysa-bizony , mend-egész , heon-csupán Bár mondatszerkesztésen érezhető a latin nyelv hatása , mégsem szolgai utánzata a latinnak. Ezt azért fontos tudnunk , mert mind két szöveget latinból fordították.
A vers a 13.században íródott egy latin vers átköltéseként és a latin nyelvű Leuveni kódexben. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.
A mű szerzője egy domonkos rendi szerzetes.
KÉSZÍTETTÉK : Vécsi Orsolya Korek Csaba Karácsonyi Martin O.Martin