A hellenisztikus világ A hellenisztikus monarchiák nem képesek összefogni Róma ellen Főbb államok: Egyiptom, Szeleukida bir., Makedónia, Akhai-szövetség, Aitól-szövetség, Pergamon, Rhodosz, Bithünia, Pontosz (+Armenia, Kappadokia, Épeirosz, Akarnania, Bosporoszi királyság, parthusok, zsidók) Róma nem tűri a hatalmi erőegyensúly felborulását, ill. a bizonytalan, kiszámíthatatlan, biztonsági kockázatot jelentő helyzetet (mindig a végső döntésig háborúzik, ellentétben a hell. monarchiákkal)

I. makedón háború 1. 229-től I. illür háború >> római protektorátus Kerkürától Epidamnoszig 219-ben Pharoszi Démétriosz megpróbálja lerázni a római igát >> Róma sereget küld >> Dém. V. Philipposz segítségét kéri, aki Róma nehézségeit kihasználva Illüriában akar hódítani >> Naupaktoszi béke az aitólokkal (217); a naupaktoszi Agelaosz beszéde a béke mellett (akárki győz Itáliában, Hellasz rosszul jár) A rómaiak elfogják Philipposz küldöttségét Bruttiumban, amint Hannibaltól hazafelé tartottak az egyezménnyel >> ennek szövege a római levéltárba kerül (Polübiosz innen írta le: övé az eredeti verzió << a fordulatok a pun diplomáciára jellemzőek: ált. segítségnyújtás <> Livius: konkrétan meghatározva az Itáliába indítandó haderő)

I. makedón háború 2. M. Valerius Laevinus propraetorként (214-1) 50 hajóval Brundisiumban állomásozik Philipposz offenzívájának megakadályozására (a prorogatiók a kapcsolatoknak köszönhetők, nem egy terület kiismerését szolgálják) Ő köti az aitólokkal a szerződést 212-ben: az elfoglalt városok az aitóloké, a zsákmány a rómaiaké is 210-205 Sulpicius Galba a mak. fronton (cos. majd procos.) Cannae után vált gyakorivá a tisztségek meghosszabítása (<< eddig feltétlenül ragaszkodtak ahhoz a consulok, hogy hivataluk néhány hónapja alatt döntő győzelem legyen – ez rendkívül káros volt)

I. makedón háború 3. Róma + aitólok + Attalosz <> Makedónok + akhájok (semlegesek: Athén, Rhodosz...) 206: Philipposz – aitól béke 205: Phoinikéi béke: Philipposz Épeiroszban, Róma Illyriában kap területeket – Philipposz tkp. győztes: minden fronton kitartott (Spártában aitól és makedón követek próbálják szövetségre bírni a spártaiakat; az akarnaniai Lükiszkosz beszéde a barbárokkal való szöv. ellen: viharfelhő fenyegeti egész Hellaszt Nyugat felől)

II. makedón háború 1. 200-196 Egyiptomban 5. Ptolemaiosz Epiphanész a trónon (204): 4 éves – helyette Agathoklész, Szószibiosz >> V. Philipposz és III. Antiokhosz felosztják maguk között a Ptolemaioszok Egyiptomon kívüli területeit 202 aitól segítségkérő követség Rómába: elutasítják mint szerződésszegőket az aitólokat 201 pergamoni és rhodoszi követség: földjeiket pusztítja Philipposz (ill. hatalmukat akarták növelni) „Megelőző csapás” - kérdés, hogy az erőegyensúly megbomlásából fakadó veszély elhárítására indít-e háborút Róma (biztonságra törekvés, védekező háb.), vagy egyszerűen terjeszkedni akar (tudatos expanzió, agresszív hódító háb. – ti. most akarja a végső döntésig vinni a néhány éve csak „félbehagyott” háborút)

II. makedón háború 2. A római ultimátumot (adja vissza az Egyiptomtól elfoglalt területeket, bízza döntőbíróra Pegamonnal és Rhodosszal szembeni vitás ügyeit) elutasítja Róma oldalán: Pergamon, Rhodosz, Aitólok, Athén, boiótok, Épeirosz 200-ban Sulpicius Galba a consul (Kelet-szakértő? – inkább véletlen: most járt le a 10 év, hogy újra cos. legyen), 199: procos., de semmi jelentős siker >> nem kap újabb hosszabbítást A rómaiak mellé állnak: dardánok, illürök egy része, thesszálok egy része Sikerült megbontani Philipposz és III. Antiokhosz szövetségét: Antiokhosz elfogadta, hogy nem támogatja Makedoniát annak fejében, hogy Róma elfogadja dél-sziriai terjeszkedését

II. makedón háború 3. Nincs következetes Kelet-politika, nincsenek Kelet-szakértők; a diplomaták, hadvezérek kiválasztásánál nem szempont nyelvtudásuk, kapcsolataik, helyismeretük stb. Csak az alapelv számít, hogy mindenkinek azonos esélye legyen a gloriára + kapcsolatoktól, befolyástól függ, hogy ki kap prorogatiót, és hogy melyik területet kapja provinciául 7

II. makedón háború 4. T. Quinctius Flamininus elfoglalja Thesszáliát, Boiótiát, Phokiszt, a hajóhad számos szigetet (197) Az akhájok Róma mellé állnak (197; ebben a háborúban nem támogatták eddig sem Philipposzt) Künoszkephalai (197): a római legio fölénye a makedón phalanxszal szemben Iszthmoszi játékok (196): Róma Hellasz felszabadítója Békekötés: V. Philipposz elveszíti hellaszbeli és kis-ázsiai hódításait, ki kell vonnia helyőrségeit Hellaszból (Khalkisz, Démétriasz, Korinthosz), flottáját kiszolgáltatni, 1000 talanton jóvátétel fizetése, a hadsereg létszámát 5000 főre csökkenteni Az aitólok kisemmizve érzik magukat 8

III. Antiokhosz elleni háború 1. Megasz, mert visszafoglalta Baktriát, Perzsiát (majd Koilé-Szíriát is) 198-7-ben Kis-Ázsiában és a Kherszonnészoszon (Európa!) hódít: Egyiptom, majd Philipposz volt birtokait (Rhodosz és Pergamon birtokait megkímélte) Lampszakosz (Troaszban) Rómához fordul: mítikus rokonságra hivatkozik Hannibal Antiokhosz udvarába menekül (195) egy nagyszabású tervvel Róma felszólítja Antiokhoszt, hogy vonuljon ki Európából és adja ki Hannibalt Hidegháború Róma és Antiokhosz között (196-2) Az aitólok hívják Hellaszba Antiokhoszt (192)

III. Antiokhosz elleni háború 2. Antiokhosz elfoglalja Khalkiszt, majd egész Euboiát (192), Boiótia mellé áll (de ezeknek az államoknak jóformán semmi katonai ereje nincs) Thermopülai (191) – consul a philhellén Acilius Glabrio: Róma továbbra is a görögök felszabadítója (Antiokhosz is ezzel a jelszóval jött); Ant. elzárja a szorost – Cato hátba támadja Magnészia (190): L. Scipio (cos.), P. Scipio Africanus (leg.), Cn Domitius (leg.) – P. beteg, a fővezér Domitius: túlerő ellen győz – L. Asiaticus nevet kap + diadalmenetet

III. Antiokhosz elleni háború 3. Tengeri csatákban új technikák: hosszú rudak végén edényben meggyújtva kátrány és kén; biológiai hadviselés: katapultokkal kígyókat hajítottak az ellenség hajóira Apameiai béke (188): vonuljon vissza a Taurosz-hegységen túlra (= elveszti Kis-Ázsiát), 12 év alatt 15e talanton fizetése, szolgáltassa ki hadihajóit, elefántjait Pergamon és Rhodosz területeket kaptak Rómaiak: óriási zsákmány főleg Antiokhosz kis-ázsiai szövetségeseitől (Kappadókia, Galatia) a büntetőexpedíció során – ezek során rendkívüli kapzsiság és brutalitás a rómaiaknál

III. Antiokhosz elleni háború 4. Scipio kivételes auctoritasa (előzménye az egyeduralomnak) és az ellentábor közti összeütközés: A Scipio Africanus elleni per (névleg L. Scipio ellen): felszólítják, hogy számoljon el azzal az 500 talentummal, amit a fegyverszünet megkötésekor Antiokhosztól hadisarc-előlegként kapott „foglalkozzanak inkább azzal a 15e talentummal, ami az ő révén folyt be a kincstárba, ill. azzal, hogyan lettek Afrika, Ázsia és Ibéria urai” – és mindenki szeme láttára összetépte a számlakönyveket (melyek L. ártatlanságát bizonyítanák)

III. Antiokhosz elleni háború 5. A támadás hátterében Cato állt >> így lett ő 184-ben censor és nem egy Scipio 184-ben is támadják Africanust: hogy 190-ben Antiokhosz megvesztegette (visszaadta fogságba esett fiát) – Scipio válasza a népgyűlésen: a nép tartson vele a Capitoliumra, hogy könyörögjenek együtt az istenekhez, hogy a jövőben is olyan vezetőket adjanak a városnak amint amilyen ő Scipio és Hannibal halála 183-ban (visszavonulva campaniai birtokára, ill. öngyilkos lett, hogy a rómaiaknak való kiadatást megelőzze)

III. makedón háború 1. 171-168 Makedón előkészületek: Már Philipposz készül a visszavágásra: kijátsza a hadsereg-korlátozást Perszeusz feleségül veszi IV. Antiokhosz lányát Húgát II. Prusziasz bithüniai uralkodóhoz adja Megnyeri Genthiosznak (illür uralkodó), Épeirosznak és az aitól szövetségnek a támogatását Pergamon, Rhodosz és az Akhai-szövetség nem támogatja aktívan Rómát <> a háb. elején Perszeusz viselkedése azt mutatja, hogy nem készítette kellően elő a háborút

III. makedón háború 2. (Róma közelebbi vizsgálat nélkül elfogadja Eumenész vádját Perszeusz ellen, hogy ti. merényletet kísérelt meg ellene) Róma végig a teljes megadást követeli Perszeusztól: kezdettől a mak. királyság megszüntetéséért harcol – megváltozott a római pol. – de még mindig a „felszabadítás” propaganda (hogy ti. Makedoniát szabadítják fel) L. Aemilius Paulus: cos. 168, procos. 167: ekkor már csak a rendezés Püdnai csata (168) Perszeusz a triumphusban Paulus megtiszteltetésül a circusi játékokon is triumphusi ruhát hordhatott (talán egyéb ünnepeken is – Caesar is majd így)

III. makedón háború 3. A háború utáni rendezés: Makedónia Róma adófizetője lett >> római polgárnak ezentúl nem kell adót fizetnie 4 részre osztják Makedóniát, mindegyik résznek saját választott tisztségviselői, népgyűlése (köztársaság az államforma) – a részek között ker. és házasodás megtiltva A királyi földek és bányák a római államé lesznek Több száz aitóliai halálra ítéltek a rómaiak, Épeiroszt és az illüreket megbüntették: hadjáratot vezettek ide Pergamont és Rhodoszt is megbüntették, utóbbitól területeket is elvettek + Délosz szabad kikötő lett 1000 akháj túsz Róma környéki városokba (Polübiosz is) IV. Antiokhosz nem támogatta Perszeuszt Róma ellen, hanem Egyiptomot támadta meg inkább >> Püdna után Popilius Laenas követsége 16

Andriszkosz felkelése 149-8 Perszeusz fiának mondja magát, Makedónia királyává nyilvánítja magát Q. Caecilius Metellus Macedonicus győzi le Makedónia provincia lesz Épeirosz és Illüria hozzákapcsolásával (148) Megépül a Via Egnatia Thesszaloniké és Dürrhakhion között A terület védelme az É-balkáni harcias törzsek ellen Rómára hárult

Hellasz provincia lesz Diaiosz és Kritolaosz vezetésével Róma ellenes felkelést indítanak az akhájok 12ezer rabszolgát szabadítanak fel, a gazdagok birtokait pusztítják L. Mummius legyőzi az akhájokat, majd lerombolja Korinthoszt (146) << bosszú, elrettentés, ker., jól védhető A területet a makedóniai helytartó alá rendelték (néhány város ill. terület szabad maradt – pl. Athén, Spárta, Delphoi)

III. pun háború 1. Karthagó a 2. pun háb. után gazdaságilag megerősödött, így zsoldoshaderőre is volt pénze Állandó határviták Massinissával (Róma mindig M-nak ad igazat) 149-ben a punok védekező háborúba kezdenek a numidák ellen Róma hozzájárulása nélkül Róma megüzeni a háborút >> karthágói követek >> Róma túszokat (300-at) követel >>miután megkapta, a hadifelszerelés átadását >> miután megkapta, a város lerombolását és a tengerparttól legalább 15km-re felépítését Felveszik a küzdelmet: nyersanyagok: fa – épületekből, kötél – nők hajából, bronz - szobrokból 2 év tehetségtelen római hadvezetés után

III. pun háború 2. 147-től Scipio Aemilianus vezeti az ostromot (38 évesen lett consul) 146-ban elfoglalja, felgyújtja, lerombolja (könnyei) Megszervezik Africa provinciát, a fővárosa Utica, a terület nagyrésze ager publicus lesz (néhány város független maradhatott, mert Róma mellé állt) >> megszűnt a metus hostilis (a rómaiak szerint)

Hispania 1. 2 provincia szervezése 198-ban: 1-1 praetor az élükön Felkelések a római uralom ellen – sok római veszteség, Cato győzelmei (195), majd újra vereségek Tib. Sempronius Gracchus nagy győzelme (179) után negyed század béke A helytartók felhatalmazás nélküli zsákmányszerző hadjáratai Viriatus (lusitan) lesz a lázadók vezére (154-138): csúfos római hadviselés, Viriatust csak orgyilkosok tudják megölni, hatalmas római veszteségek >> a hadkötelesek censusát 11-ről 4ezer asra csökkentik >> minőség romlik: engedetlenség, szökések A Numantiát ostromló Hostilius Mancinus consult bekerítik – szabad elvonulást kap (20ezer katona menekült meg így) – a senatus nem ismeri el a szerződést, Mancinust kiszolgáltatják az ellenségnek 21

Hispania 2. – egy napig állt összekötözött kézzel a városkapu előtt, de nem fogadták el a numantiaiak, mert nem akarták semmisnek tekinteni a szerződést Scipio Aemilianus lesz consul: a senatus nem engedélyezi a sorozást >> 40ezer önkéntes: cohortes amicorum (a praetorianus gárda előképe) – helyreállítja a hadsereg fegyelmét, majd elpusztítja Numantiát (133) – Iugurtha, III. Attalosz és VII. Antiokhosz csapatai is segítik – itt is, mint Karthágónál a tervszerű ostrom hoz eredményt (itt is jelen van Polübiosz), ezt a várost is a földdel teszik egyenlővé; 9 hónapi ostrom – a numantiaiak között kannibalizmus A teljes meghódítás csak Augustus alatt (19) 22

További keleti provinciák III. Attalosz a római népre hagyja országát (133): a végrendelet szerint a városok szabadok lesznek, a királyi birtokok jövedelme lesz Rómáé – Róma nem akarja annektálni >> Arisztonikosz lázadása >> M’ Aquilius leveri >> Asia provincia (neve a consul széles katonai akcióterületéről maradt meg; ha csak annexió lett volna, akkor Pergamon lett volna a név) Cilicia provincia (101): a kalózveszély miatt szervez Róma provinciát Küréné utolsó királya 96-ban Rómára hagyja országát, de Róma nem akarta annektálni a területet, pedig jól szervezett, gazdag ország volt, ehelyett hagyták anarchiába süllyedni, és csak 74-ben annektálták 88-ban Egyiptomot is Rómára hagyta uralkodója – ez sem érdekelte Rómát eleinte, csak Augustus fogja annektálni 23

A hódítások következményei – Kultúra 1. Hatalmas lelkesedés a görög kultúra iránt: minden mozdítható műkincset elrabolnak a görög nyelvtudás általános az elitben 155-ös filozófusküldöttség görög tanítók atlétikai versenyek (első 186-ban) Scipio-kör de ugyanakkor lenézték a görögöket (nekik felrótt tulajdonságok: nem egyenes beszéd, bőbeszédűség, megbízhatatlanság, felelőtlenség, gyávaság, fényűzés) Erkölcsi romlás Rómában (fényűzés, lakomák, szex. szabadosság: Pol. 31. 25) Filozófusok, rétorok többszöri kiűzése Rómából 24

A hódítások következményei – Kultúra 2. A görög fil. hatása: Panaitiosz Különböző szellemi képességűek az emberek >> külüönbözőek a kötelességeik Az eszményi vezető képe: az igazságosság a fő erénye (kötelesség a vezető szerep) + megalopszükhia A római imperializmus igazolása: nem az erősebb jogán alapul, hanem az erkölcsileg kiválóbbén + az alattvalókat jobbá teszi Bacchanalia-botrány (186) Az államvezetés problémái a Dionüszosz-kultusszal: titkos társaságot alkotnak a tagok >> elkülönülnek a társadalomtól (a megváltás csak a beavatottaké) túlvilági boldogságra készülnek a tagok (a fennálló társ. kritikája; összeesküvés gyanúja) erkölcstelen szertartások