A Dawes-terv és az 1925. évi német elnökválasztás Készítette: Koltai Zsuzsa PTE-BTK, Történelem Szak, 4. évfolyam

Charles Gates Dawes életútja Ügyvédnek tanult, majd számvevő Central Trust Company vezetője 1. VH. idején a franciaországi amerikai expedíciós haderő ellátásának irányítása 1921-22: az USA költségvetési igazgatója 1923: A Jóvátételi Bizottság megbízza a német gazdaság helyreállítási tervének elkészítésével 1925-29:az USA alelnöke (Calvin Coolidge elnöksége) 1929-32: nagykövet Londonban 1932: Reconstruction Finance Corporation, majd a bankéletben helyezkedik el

Charles Gates Dawes 1865-1951 Amerikai republikánus politikus, bankár 1924: Dawes-terv 1925: Nobel-békedíj (megosztva Chamberlainnel) Republikánus Párt alelnöke (1925-29)

Dawes főbb művei Napló a nagy háborúról (1921) Alelnöki jegyzetek (1935) Napló a jóvátételről (1939)

A német gazdaság talpra-állításához kötődő amerikai gazdasági érdekek Ruhr-krízis infláció Németországban importképtelenné válik veszteség az angol- amerikai áru- és tőkeexportnak kihasználatlan pénzösszegek felhalmozódása az USA-ban évi 400 millió $ veszteség

A tőkeexport szempontjából Németországban rejlő lehetőségek 15 milliós, jól képzett munkásréteg, melyet az amerikai béreknél jóval olcsóbban lehet foglalkoztatni Megnövekedett exportlehetőségek a közép-és délkelet-európai országokba A Németországra háruló áru és pénzbeli jóvátétel hosszú időre garantálja a német ipari kapacitás kihasználását

Nemzetközi bizottságok létrehozása a német fizetőképesség pontos megállapítására A német fizetőképesség feltételeit meghatározó bizottság elnöke: Charles Dawes, alelnök: Owen Young A külföldre kivitt német tőke összegének megállapítását végző bizottság elnöke: McKenna

1924. Április 11.: A Dawes-terv nyilvánosságra hozatala Alapelv: a jóvátételt követelő államok biztosítékot kapjanak, de ez ne területi jellegű legyen, hanem gazdasági-pénzügyi garanciák 1 éven belül Németország 1 milliárd aranymárka jóvátételt fizessen Az összeg 5 év alatt 2,5 milliárd aranymárkára emelkedik és stabilizálódik az összeg teljes kifizetéséig A német kormány 800 millió aranymárka kölcsönt kap A Reichsbahn( Birodalmi Vasút) a szövetségesek ellenőrzése alatt működő magántársaság kezébe kerüljön Szövetségesek ellenőrzési jogának biztosítása a Birodalmi Bank felett A német kormány mondjon le egyes fogyasztásiadó bevételekről és a vámjövedelmek egy részéről

A Dawes-terv németországi fogadtatása Eltérő fogadtatás Németországban Gyáriparosok Szövetsége helyesli nemzetiszocialisták + DNVP egy része kritizálja: “Új Versailles”, “Németország pénzügyi rabszolgasága”

Londoni konferencia 1924. július 16.- augusztus 16. Kedvező nemzetközi feltételek Angliában és Franciaországban: Anglia: Ramsay MacDonald munkáspárti kormánya hatalmon 1923. decembere óta A Munkáspárt határozottan ellenzi Poincaré szankciós politikáját, “ Új napóleonizmus” angol nyomásgyakorlás eszközei: balszárnyon fenyegetőzés a versaillesi békeszerződés felmondásával MacDonald: ha Franciaország a jövőben a Ruhr-vidék önkényes megszállásához hasonló eszközökre szánja el magát, Anglia külön szeződést lesz kénytelen kötni Németországgal

Londoni konferencia Belpolitikai változások Franciaországban: 1924. májusában a Poincaré vezette Nemzeti Front vereséget szenved a választásokon a demokrata-szocialista blokkal szemben Édoudard Herriot kormánya 1924. július 8.: Herriot és MacDonald találkozója Párizsban elvi egyetértés Herriot nem akarja kiengedni a jóvátétel területi biztosítékát a kezéből 1924. augusztus 5.: a német kormányküldöttséget is bevonják a tárgyalásokba ( Wilhelm Marx-kancellár; Stresemann- külügyminiszter; Luther-pénzügyminiszter) a Rurh-vidék kiürítése bármiféle megállapodás előfeltétele

A londoni konferencia eredményeinek fogadtatása Az angol és az amerikai kormány erős nyomásának engedve Herriot kötelezetséget vállal, hogy 1 éven belül teljesen befejezik a Ruhr-vidék kiürítését A francia baloldali és demokratikus képviselők ujjongva ünneplik a francia-német megbékélést, Herriotot Stresemann fogadtatása hűvös, még saját pártjának tagjai is, ok: nem sikerült elérni a Rurh-vidék azonnali és teljes kiürítését

Londoni egyezmény a Dawes tervről 1924. augusztus 30. A Dawes-terv végleges formájának rögzítése 11 cikkből áll 1924. augusztus 16-án parafálja: Belgium, Nagy-Britannia, Franciaország, Görögország, Olaszország, Japán, Portugália, Románia, szerb-horvát-szlovén állam és Németország levélváltásban: 1 éven belül ki kell üríteni a Ruhr-vidéket

Londoni egyezmény, 1.cikk Németország szükséges intézkedései a terv végrehajtásához: A terv végrehajtásához szükséges törvények elfogadása a birodalmi gyűlésben és azok kihirdetése A terv szabályszerű megvalósításához szükséges és tervbe vett végrehajtó szervek létrehozása a Bank és a Német Birodalmi Vasúti Társaság végleges létrehozása Az országok megkötötték azokat a szerződéseket, amelyek lehetővé teszik a 800 millió aranymárka kölcsön jegyzését

Londoni egyezmény, 2. cikk Németország pénzügyi és gazdasági egységét helyreállítottnak tekintik, ha a szövetséges kormányok megteszik az alábbiakat: a német pénzügyi és gazdasági törvénykezés 1923. Január 11-e óta fennálló valamennyi korlátozásának megszüntetése A német hatóságok felruházása mindazon jogkörökkel amelyeket a megszállt területeken 1923. Január 11-e előtt gyakoroltak minden téren Valamennyi bánya, kokszoló és egyéb ipari, mezőgazdasági, erdészeti és hajózási vállakozás visszaadása tulajdonosainak, amelyeket 1923. január 11-e óta a megszálló hatóságok saját kezelésben használtak vagy ideiglenesen elzálogosítottak A személy-, teher- és járműforgalom korlátozásainak megszüntetése

A Dawes-terv megszavazása a Reichstagban 1924. augusztus 29. A DNVP nem térhet ki a terv elfogadása elől, mert akkor rá hárulna a vád a Ruhr-vidék elvesztése miatt DNVP felemás szavazása: 43 igen 52 nem kifejezésre jutatták, hogy a párt nem helyesli egységesen 1924. szeptember 3.: Parker Gilbert elfoglalja Berlinben a jóvátételi biztos rendkívüli hatalommal felruházott tisztét 1924. október 10.: a német kormány aláírja a 800 millió aranymárka kölcsönről szóló szerződést

A Dawes-terv hatásai A következő 5 évben Németország kb. 1 milliárd $ jóvátételt fizetett és kb. 2 milliárd $ kölcsönt kapott az összeget az ipar modernizálására fordíthatták nemzetközi ellenőrzés alatt a pénzügyek A jóvátételi fizetéseket erőteljesebben kötötte a német gazdaság és valuta teljesítményéhez német-francia ellentétek jelentős enyhülése gazdasági fellendülés ( problematikus) A remélt gazdasági konszolidáció és európai megbékélés megfosztja talajától a nácik szociális és nacionalista demagógiáját. a francia és belga csapatok 1925. augusztus végéig kivonultak a Ruhr-vidékről, Düsseldorfból és Duisburgból

Genfi Jegyzőkönyv 1924. október 2. Herriot és MacDonald tárgyalásainak eredményeként Franciaország visszakozása A Baldwin-kormány már nem tudja szentesíteni a brit domíniumok ellenállása miatt 1925. január: Párizs megtagadja a Ruhr-vidék előírt kiürítését és formális kifogások emelése, pl. ”titkos fekete Reichswehr” a Locarno -i szerződés alapja

Elnökválasztás 1924 óta: Politikai támadássorozat Ebert ellen, politikai és korrupciós rágalmak- Rothard rágalmai 1925. február 28.: Frierich Ebert halála “Parlamentarizmusunk elég erős ahhoz, hogy az elnök akarata önmagában ne döntsön a dolgok alakulásáról, de viszonyaink elég diktatórikusak ahhoz, hogy az elnök akarata nélkül alig történhessen valami”- Kurt Hiller demokrata publicista Az Alkotmány rendelkezései az elnökválasztásról: ha az első fordulóban abszolút többség van nem kell második forduló, ha nincs, akkor a második fordulóban elég a relatív többség Lehetőség van rá, hogy a pártok a két forduló között új jelöltet állítsanak

Jelöltek az elnökválasztás első fordulójában A polgári pártok először Gessler hadügyminisztert javasolták Stresemann ellenállása külföldön rossz benyomást keltene DNVP és DVP közös jelöltje: Karl Jarres Centrumpárt: Wilhelm Marx Bajor Néppárt: Held bajor miniszterelnök Német Demokrata Párt: Willy Hellpach nácik: Ludendorff tábornagy SPD: Otto Braun KPD: Ernst Thälmann

Az elnökválasztás első fordulójának eredménye 1925. március 29.: abszolút többséget senki sem ért el Jarres: 36,8% Braun:29% Marx: 14,5% Thälmann: 7% Hellpach: 5,8% Held: 3,7% Ludendorff:1,1%

Jelöltek az elnökválasztás második fordulójában SPD+DDP + Centrum (egykori weimari koalíció) közös jelöltje: WILHELM MARX KPD ( eredetileg az SPD-vel akartak közös jelöltet, Braunt, de nem, így lett): THÄLMANN Jobboldal és Bajor Néppárt: HINDENBURG Ludendorff visszalépett Hindenburg javára A Bajor Néppárt azért támogatja Hindenburgot, mert protestáns (szakít a centrummal)

Az elnökválasztás második fordulójának eredménye Hindenburg: 48,3% Marx: 45,3% Thälmann: 7%

Hindenburg életútja 1847-1934 Porosz junkercsaládból származik hivatásos tiszti életpálya, 1866-tól minden hadjáratban részt vesz 1 VH-ban a 8. Hadsereg parancsnoka 1914. augusztus vége: tannenbergi győztes csata: “A tannenbergi hős” mítosza

Hindenburg elnökké választásának hatása Elnökké választása jobbratolódást jelent és külpolitikailag problematikus, mert néhány évvel korábban még a legfőbb háborús bűnösök között volt ennek ellenére a nyugati hatalmak gyorsan napirendre tértek a dolog fölött Feltétlen tisztelet és ragaszkodás a Hohenzollern-ház iránt ennek hatása a kárpótlás körüli vitákra