Élőhelyvédelem Fátlan élőhelyek védelme vizes élőhelyek

Vízi élőhelyek Olyan élőhelyek, amelyeknek a középvízállásra vonat-koztatott felületarányos átlagmélysége a 2 métert meghaladja és bennük makro vegetáció nem található. Hazai viszonylatban ide tartoznak: Nagy-, mély- és a sekélytavak Folyamok és a folyók egy része

Vizes élőhelyek (wetland) Olyan élőhelyek amelyek felületarányos átlagos vízmélysége -középvízállás esetén – a 2 métert nem haladja meg, az ennél mélyebb víztereknek pedig azon a részei, amelyeknek legalább egyharmadát makro-vegetáció borítja, vagy kíséri. Hazai viszonylatban ide tartoznak: Nádasok Halastavak Holtágak Mocsarak Lápok Láperdők (lásd az erdei élőhelyek védelme című órán)

A vizes élőhelyeket általánosan veszélyeztető tényezők Bármely vizes élőhelyről is legyen szó, általánosan fellépő veszélyeztető tényező a vizek szennyezése. A vízbe jutó kemikáliák, szennyvíz, illetve többlet tápanyagok mind a vizekhez kötődő életközösségek átalakulását, esetenként teljes pusztulását okozzák. A tápanyagok a vizes élőhelyek eutrofizációját gyorsítják fel, mely az eredeti növényközösségek gyökeres átalakulásához vezetnek, mely leggyakrabban az érzékeny fajok eltűnésében nyilvánul meg.

A vizes élőhelyeket általánosan veszélyeztető tényezők A vizes élőhelyek másik generális veszélyforrása az élőhelyek jellegét kialakító, vízellátásban bekövetkező változások. Leggyakrabban a vízhiányból adódó komoly problémákkal találkozunk. A vizes élőhelyeink egy részénél (pl. tőzegmohalápok) egy komolyabb vízvesztéssel járó kiszáradás visszafordíthatatlan átalakulásokat indíthat el. Mindenképpen említést érdemel, hogy egy adott vízmennyiséghez adaptálódott élőhelyen a jelentős többletvíz ugyancsak káros hatással lehet. A folyószabályozások és a lecsapolások által okozott élőhelyvédelmi problémákat lásd a bevezető óra anyagában!

A vizes élőhelyek pusztulása Világ 50% Európa és Észak-Amerika 56-65% Ázsia 27% Dél-Amerika 6% Afrika 2%

A vizes élőhelyek pusztulása Magyarország Lápok: 97% Árterületek: 21248 km2 637 km2

Lápok Magyarország területének egykor több mint 1%-a volt láp. Mára egykori lápjaink 97%-a megsemmisült elsősorban a lecsapolások miatt. Nagy lápvidékeink, az Ecsedi-láp, a Sárrét, a Rétköz és a Hanság a 19. és 20. század vízrendezési munkálatai során pusztultak el. 1915-ben a Hanság tőzeges területeit még 23 350 ha-ra becsülték, amelyből 1975-re csak 3500 maradt meg; ugyanez az Ecsedi láp esetében 1915-ben 16 977 ha, míg 1975-ben 0 ha.

Lápok A második világháborút követően a mező- gazdaság erőltetett fejlesztése még azokat a lápterületeinket is felemésztette, amelyek töredékesen ugyan, de túlélték a vízrendezések káros következményeit. Ennek során váltak tőzeges területeink – hatalmas támogatással – például kukoricaföldekké. Amit pedig nem szántottak fel, azt intenzíven kaszálták, legeltették.

Lápok A lápok esetében érdemes említeni a karsztvíz kiemelések okozta károkat. A művelet során a karsztvízbetörés által veszélyeztetett mélyművelésű bányákból nagymértékű karsztvíz kitermelésbe kezdtek. Ennek hatására, elsősorban a Dunántúli-középhegység hegységperemi forrásainak vízhozama lecsökkent, esetenként elapadt, és az ezekhez kötődő élőhelyek összezsugorodtak vagy teljesen meg is semmisültek. A lápterületek drasztikus csökkenését eredményezte a tőzegvagyon kitermelése is.

Lápok Kifejezetten a forráslápokat károsítják az egyébként jó szándékú forrásfoglalások. A művelet során a forrás vizét feltáró és összegyűjtő műtárgyat hoznak létre, mellyel pont azt az esetenként néhány tíz négyzetméteres élőhelyet semmisítik meg, mely a forrás természetes felszínre bukkanásának hatására alakult ki.

Lápok A lápterületek védelmének lehetőségei Bármilyen beavatkozást is akarunk végezni, azt meg kell előznie egy gondos és minden részletre kiterjedő előzetes állapotfelmérésnek, tervezésnek. A végrehajtást követően pedig folyamatos monitoring szükséges. A negatív tapasztalatok rávilágítottak, hogy az egyik legjelentősebb probléma - a vízhiány – kezelése kívánja a leginkább a fokozott körültekintést. Koránt sem mindegy, hogy milyen kémiai összetételű vízzel történik az pótlás.

Nádasok A nádasok igen érzékeny élőhelyek, melyek csak a felületes szemlélőnek tűnnek végtelenül egyhangúnak. Egy természetes nádas sok ritka, veszélyeztetett növényfajnak nyújt otthont, melyek jellemzően érzékenyen reagálnak a negatív külső hatásokra. Érdemes hangsúlyozni, hogy a nád kevésbé érzékeny növényfaj, mely igen jól tűri a bolygatást, a vágást stb.. Vagyis amikor egy nádas homogénné válásáról beszélünk, akkor az alatt a fent említett érzékeny fajok eltűnését, az avas nád kialakulásának lehetetlenné tételét értjük.

Nádasok A nádasok esetében az intenzív nádgazdálkodás említhető, mint erős homogenizáló tényező. Az intenzív nádgazdálkodás során a nádat nagyméretű gépekkel vágják. A nádvágásra téli hónapokban, kellő vastagságú jégen, vagy átfagyott talajviszonyok mellett kerülhet sor, de több eset is ismert, amikor a nem kellően átfagyott talajra ráengedett nádvágó gépek, igen komoly termőhelyi károkat okoztak. Jellemző veszélyforrás a vízfolyások, illetve állóvizek parti zónájában kialakult nádasok, illetve gyékényesek kisebb-nagyobb területeken történő mechanikai irtása horgászállások vagy stégek kialakítása céljából.

Nádasok Külön említést érdemelnek a nádasok kapcsán az ingó- és úszólápok. Az eddig leírtakon túl veszélyforrása lehet ezeknek a speciális élőhelyeknek a tartósan túl alacsony vízszint, melynek hatására az aljzattal érintkező nád rizómák legyökerezhetnek, és ez által az ingó- vagy úszóláp rögzül. A vízszint újbóli emelkedésekor elönti az ingó- vagy úszóláp "talajszintjét", vagyis az élőhely teljesen átalakul. (Ismert olyan példa is, mikor az ismét megemelkedő vízszint felszakította az ingó- vagy úszólápot, és az újból úszni kezdett.)

Nádasok A folyamatos szukcesszióban lévő nádasok megőrzése igényli az okszerű emberi beavatkozást. A cél egy mozaikos szerkezetű nádas élőhely kialakítása, ill. fenntartása. A nádasok kezelése, ill. az azokkal történő gazdálkodás során az alábbiakra kell figyelemmel lenni: A mozaikosság kialakítása, ill. fenntartása Kerülni kell a nádas feldarabolódását eredményező létesítmények kialakítását Kíméletes, a legkisebb taposási kárral járó aratógépek alkalmazása Lehetőség szerint az aratást jégen kell elvégezni

Nádasok A nádasok kezelése, ill. az azokkal történő gazdálkodás során az alábbiakra kell figyelemmel lenni: Fontos a megfelelő tarlómagasság megtartása. A túl alacsony tarló esetén a nád könnyen kipusztulhat. A nád aratását, ill. égetését február 15-e után nem szabad végezni, mivel ekkor már lehetnek fészket rakó madárfajok a nádasban. A nádasok égetése elkerülhetetlen esetben fogadható el. Szabályozható vízszint esetén (pl. halastavak) kerülni kell a nádasok hosszú ideig történő kiszárítását.

Holtágak A hazai holtágak (függetlenül a kialakulásuk módjától) általában természeti értékekben igen gazdagok, így védelmük és megfelelő kezelésük kiemelt természetvédelmi feladat. A holtágak többségének ma már nincsen közvetlen kapcsolata a folyóvízzel, így az évenkénti 1-2 alkalommal bekövetkező átöblítés elmarad, melynek eredményeként az élőhelyek feliszapolódnak, feltöltődnek (átlagosan évi 2 cm-t) A legértékesebbek az úgynevezett szentély holtágak.

Holtágak Tulajdoni viszonyaik gyakran bonyolultak, a tulajdonos és a kezelő gyakran nem ugyan az. Hasznosításuk is igen sokrétű. A holtágak kezelésénél az elérendő célok: Biztosítani kell, hogy a természeti értékekben leggazdagabb holtágak esetében azok megőrzése legyen a legfontosabb és egyedüli cél. Minden más emberi tevékenységet ennek a célnak kell alárendelni.

Holtágak A holtágak kezelésénél az elérendő célok: A többi holtágon is gondoskodni kell arról, hogy csak olyan tevékenységet lehessen folytatni, amely nem veszélyezteti azok természeti értékeit, és nem éli fel a szelíd turizmus alapjait. Ahol ez még lehetséges, műszaki beavatkozással biztosítani kell friss víz időnkénti vagy rendszeres bevezetését, a holtágak átöblítése érdekében. Folytatni kell a leromlott állapotú holtágak rehabilitációját.

Holtágak A holtágak kezelésénél az elérendő célok: Meg kell szüntetni a holtágakba történő mezőgazdasági és más eredetű szennyvízbevezetést. Amennyiben a holtágak közvetlen közelében szántóművelés folyik, akkor ezeken a területeken kell megkezdeni a művelési ág változtatását a műtrágya bemosódás mielőbbi megszüntetése érdekében. Kategorikusan tiltani kell, hogy a hullámtereken állandó építmények létesülhessenek. A meglévő épületek esetében mielőbb gondoskodni kell a zárt rendszerű szennyvízhálózat kiépítéséről és rendszeres ürítéséről.

Halastavak Az alföldi területeinkre jellemző nagyarányú vízrendezések miatt kialakult vízhiányos tájban a mesterségesen kialakított halastavak sok jótékony hatással bírnak. Bár a halastavak csak az ország 0,3%-át foglalják el, de természetvédelmi jelentőségük igen nagy. Természetvédelmi szempontból elsődleges jelentőségük mint vízimadár élőhelyeknek van.

Halastavak A halastavakat veszélyeztető tényezők Nádas szegélyek irtása A tavak kaszálása és az eutrofizáció: A tavak kaszálása bizonyos madárfajok potenciális fészkelő helyeit teszik tönkre, viszont az eutrofizácíió gátlásának nélkülözhetetlen módja. Tóleeresztés, tófeltöltés Védett madarak pusztítása, riasztása (bizonyos fajok esetében engedélyezett!) Medermeszezés (a leeresztett tavak fenekét kezelik így a visszamaradó „szemét vagy gyom halak” irtására.

Halastavak A halastavak természetkímélő kezelése Lehetőség szerint a nádasok, hinarasok minél nagyobb kiterjedésben történő megőrzése Lehetőség szerint őshonos halfajok telepítése történjen (az amur kerülendő) A tókaszálás ne érintse a védett fajok alkotta hinarasokat A tavak leeresztésénél és feltöltésénél tekintettel kell lenni a fészkelő madarakra A tavak meszezése mindenképpen kerülendő

Kubikgödrök A múlt században megkezdett folyószabályozás során épített gátakhoz a szükséges anyagot a helyszínen termelték ki. Az egykori anyagnyerő helyeket nevezzük kubikgödröknek. Ezek legtöbbször a gátak közvetlen közelében a hullámtéri oldalon találhatók, és árhullámok idején megtelnek vízzel. A mélyebbek vize állandó, a sekélyebbeké pedig kiszáradó. Rendkívül változatos élőhelyek, melyekhez gazdag hal-, kétéltű fauna és madárvilág tartozik, de jelentős a gerinctelen állatviláguk is.

Kubikgödrök Mivel a gáthoz közel helyezkednek el, a gát állékonyságának biztosítása érdekében a közelmúltban viszonylag sokat betemettek ezekből. Gyakran csatornákkal kötik össze őket és vizüket levezetik, így fizikai értelemben fennmaradnak ugyan, de biológiai értelemben nem tudják funkcióikat betölteni. A legtöbb esetben a kubikok között húzódó földsávon, az ún. kubikgerendákon és körülöttük is botoló füzekből álló kubikerdők találhatók.

Kubikgödrök elérendő cél biztosítani kell a szabályozott vízgazdálkodás lehetőségét, a jelenlegi halcsapdák részbeni átalakítását ahol szükséges, meg kell teremteni vízutánpótlásuk lehetőségét.

Vizes élőhely rekonstrukciók Az első hazai vizes élőhely-rekonstrukciók 1976 Kunkápolnás és Egyek-Pusztakócs 1976 Külső-tó (Tihany) lecsapoló csatornájának lezárása

Irodalom

Irodalom