Egy Állam – Egy Kultúra Ernest Gellner életre kelti a nacionalizmust

„A nacionalizmus nem az, aminek látszik, és mindenekel ő tt nem az, aminek saját magát látja.” E. Gellner

Ernest Gellner ( – ) Csehszlovákiai zsidó családból származott – 1938 után emigráltak, Középiskoláit Angliában fejezte be és ott folytatta az egyetemi tanulmányait is, Filozófus és antropológus, Szavak és dolgok 1958 – nyelv filozófiai m ű, Spekulatív módon dolgozott, nem az empíriára építette elméletét, tudta mindig van és lesz kivétel,

A modernista Ernest Gellner A nacionalizmus kialakulása az egyenl ő tlen modernizáció terméke – a közös nyelv mint összeköt ő kapocs A nacionalista mozgalmak hozták létre a nemzetet és nem fordítva, Az indusztrializáción belül jön létre - Kulcsfogalmai: homogenitás, Írástudás anonimitás A sztenderdizált tömeges oktatás teremti meg a nemzetet, A társadalmi fejl ő dés három szakasza Vadászó társadalmak – kevesek és a kultúra, Agrártársadalmak - írásbeliség kevesek mutatványa – nincs kulturális homogenizáció, Az iparosodott társadalmak,

A modernista Ernest Gellner A kapitalizmussal lett fontos a magas kultúrába a tömegek bevonása, a numerikus és technikai tudás birtoklása, „A modern társadalmi rend talapzatánál nem a hóhér, hanem a professzor áll ő rt. Nem a guillotine, hanem az állami vizsga az államhatalom legf ő bb eszköze és jelképe.” A nacionalizmus a homogenizált az államok által politikailag megteremtett tömegkultúra révén alakult ki a már meglév ő államokban,

Definíciók - a nacionalizmus A nacionalizmus olyan politikai alapelv, amely a politikai és nemzeti egység tökéletes egybeesését vallja, A politikai legitimáció elve, amely szerint a etnikai és politikai határoknak egybe kell esniük, egy államon belül etnikai határ ne ne válassza el a többi állampolgártól,

Definíciók – a nacionalizmus A nacionalizmus, mint érzelem és vagy mozgalom határozható meg, Gyakran megsértik az államok ezt az elvet, Ha nem terjed ki valamennyi tagjára, Ha sokféle államban élnek, Ha más nemzethez tartoznak az irányítók és az irányítottak, Önzetlen nacionalizmus is lehet – csak !!, Kulturális sokszín ű ség, A nemzetközi rendszer pluralizmusa, Az államon belüli feszültség csökkentése, A nemzeti érzés a sacro egoismo,

Definíciók - az állam Az állam Max Weber-i értelemben olyan társadalmi intézmény, amely a legitim er ő szak monopóliumát bírja, vannak olyanok, amelyek ehhez nem elég er ő sek, Az állam a munkamegosztásról szól, Az emberiség története három stádiumon keresztül haladt, A nemzet problematikája az államhoz köt ő dik,

Definíciók - a nemzet A nemzet miként az állam is véletlenszer ű jelenség, sem ez, sem az nem örök jelenség, Két személy csak akkor kapcsolódik egy nemzet, ha közös a kultúrája, Két személy csak úgy kapcsolódik össze, ha elismerik egymást, más szóval a nemzet teszi az embert, A nemzet az emberek meggy ő z ő déséb ő l, lojalitásából és szolidaritásából álló artefaktum, mesterséges képz ő dmény,

Az agrár-, írni-olvasni tudáson alapuló társadalom 1. A társadalom a mez ő gazdaságon (ideértve az állattenyésztést is), vagyis az élelmiszer megtermelésén és tárolásán alapul, A rendelkezésére álló technológia meglehet ő sen változatlan, van újítás és tökéletesítés, de ez nem állandó kutatási és innovációs folyamat része, A társadalomban idegen az az eszme, hogy a természet megérthet ő, a kutatás számára hozzáférhet ő, A világkép sokkal inkább a társadalom és természet stabil partnerségét feltételezte, Az élelmiszerkínálat viszonylagos rugalmatlanságára és nem magas fels ő határa miatt a tagok értékrendje általában az elnyomás és a hierarchia irányába igazodott, Az ilyen társadalom meghatározó értéke a „nemesség,” ami a katonai hivatás és a magas társadalmi státus összekapcsolódását jelenti,

Az agrár-, írni-olvasni tudáson alapuló társadalom 2. A nagyobb termelés csupán a hatalom privilegizált helyzetben lév ő birtokosai számára jár haszonnal; azonban a hatalom birtokosai közé történ ő belépés már magának az erre törekv ő egyénnek is hasznot hoz. Ezt a tendenciát er ő síti egy másik, a stabil és állandó technológiából következ ő tényez ő is, a malthusi állapot. Az élelmiszertermelés növelésének lehet ő ségei korlátozottak, ellenben a népességnövekedésé nem. Ez is hozzájárul a társadalom katonai és hierarchikus jellegének er ő södéséhez. Az emberek társadalmi helyzetüknek megfelel ő en éheznek. Az írni-olvasni tudással rendelkez ő agrártársadalomban állandó a társadalmi státusok komplex rendszere. A társadalmi státus birtoklása és az azzal járó jogokhoz és privilégiumokhoz való hozzáférés a legfontosabb szempont, Általában a rend kétféleképpen tartható fenn: elnyomás vagy beleegyezés útján,

Az agrár-, írni-olvasni tudáson alapuló társadalom 3. Egy társadalom ideológiai rendszere nem csupán a rendszer stabilitását er ő síti, hanem meggy ő zi tagokat a rendszer legitimitásáról, Stabil mez ő gazdaság és írásbeliség. Az írás, lehet ő vé teszi az adatok, eszmék, információk, szabályok rögzítését és visszakeresését. Mindemellett az írás nagymértékben kiszélesíti az eszmék, állítások, információk és elvek meg ő rzésének lehet ő ségét. Az írásbeliség az ilyen jelleg ű társadalmakban növeli a társadalmi státusok differenciáltságát. Az írásbeliségbe a bevezetés az oktatás. Az agrártársadalom nem rendelkezik sem megfelel ő er ő forrásokkal, sem megfelel ő ösztönz ő tényez ő kkel ahhoz, hogy ez a tudás széles körben elterjedjen, a teljes kör ű elterjedésr ő l nem is beszélve. Az ilyen társadalom átlagosabb tagjai „kultúrájukat,” eszméik és szimbólumaik készletét használat közben, mindennapi életük során sajátítják el. A kultúrát egyszer ű en az „életforma” részeként sajátítják el.

Az agrár-, írni-olvasni tudáson alapuló társadalom 4. Alapvet ő különbség van az informálisan, a mindennapi élet során, a használat közben áthagyományozott kultúra és az olyan kultúra között, amelyet a teljes munkaidejükben mással nem foglalkozó szakemberek adnak át, akik munkájuk során formálisan és jól körülírt, normatív szövegekben meghatározott, egyénileg nehezen megváltoztatható feladatot végeznek. Az el ő bbi kultúra rugalmas, területenként más és más, könnyen átformálható, az utóbbi viszont merev, a változással szemben ellenálló, sztenderdizált. A társadalmat a magas és a népi kultúrák közti feszültség jellemzi. Ez el ő bbi a formális oktatás révén hagyományozódik át, szövegekben rögzül és ő rz ő dik meg, és társadalmilag magasrend ű normákat állít fel. A társadalmat a magas és az alacsony kultúra közt különbség és konfliktus jellemzi, ami sok formában jelentkezhet: vagy a magas kultúra törekszik arra, hogy normáit rákényszerítse az alacsonyra, vagy az alacsony kultúrához tartozók törekszenek arra, hogy a magas kultúra minél több vonását sajátítsák el. Az els ő forma az iszlámra jellemz ő, a második a hinduizmusra; egyik törekvés sem tekinthet ő sikeresnek.

Az agrár-, írni-olvasni tudáson alapuló társadalom 5. Csupán az agrártársadalomból az ipari társadalomba való átmenet során sz ű nik meg a kultúrának az egyes társadalmi pozíciókat meghatározó és az egyes egyéneket e pozíciókhoz rendel ő szerepe; Az ilyen típusú társadalom mintha folyamatosan kulturális különböz ő ségeket hozna létre, termelne. Elkülönült társadalmi rangok és státusok rendszerét alkotja, és küls ő leg láthatóvá teszik, Az elszigetelt életforma el ő segíti, hogy a kulturális és nyelvi változások egy adott irányban menjenek végre, ami divergenciát eredményez A hatalmon lév ő k ritkán éreznek késztetést, hogy alattvalóikat kulturális szempontból homogénné tegyék; éppen ellenkez ő leg, gyakran hasznos számukra a sokféleség. Az ilyen társadalmakban a közös kultúra ritkán képez reális alapot a politikai egységek kialakulása számára. A „nemzet” kifejezés, ha használják egyáltalán, az adott terület politikai jogokkal rendelkez ő nemességét jelenti, akik részt vesznek a politikában, Az ilyen társadalomban a politikai egységekre igencsak jellemz ő, hogy kisebbek vagy nagyobbak legyenek, mint a kulturális egységek,

Az agrár-, írni-olvasni tudáson alapuló társadalom 6. Az ilyen társadalmakban az emberek többszörös, egymást részben átfed ő csoporttagságokkal és csoportlojalitásokkal rendelkeznek, amelyek közül ugyan néhány talán bizonytalan kapcsolatban áll a kés ő bb a nacionalizmussal, Természetesen a nyelvi és kulturális különböz ő ség nem jelentéktelen státus különbségek, hanem az uralmon lév ő adminisztratív-katonai osztályban való általánosabb csoporttagság jelzésére is szolgál. Amennyiben a nyelv az uralmon lév ő osztály által ellen ő rzött politikai egység jelzésére szolgál, esetenként láthatunk valami olyasmit, ami – legalábbis felületesen – a modern nacionalizmus ra emlékeztet. Azonban ez nem általános jelenség, és a közte és a valódi modern nacionalizmus közötti különbségek jelent ő sebbek, mint a hasonlóságok

A fejlett ipari társadalom 1. Gazdasági alapja a szakadatlan és folyamatos innovációra, valamint a termelési er ő források és a termelés exponenciális növekedésére épül, Ismeretelmélete szerint, megismerhet ő a természet; ezáltal megváltoztatható és befolyásolható, a növekv ő jólét forrása, A gazdasági növekedés a legitimáció els ő számú alapelve: a rezsim, ha nem képes elérni vagy fenntartani, bajba kerül, A legitimáció második számú alapelve a nemzet. Ez a társadalom már nem malthusi többé, a gazdasági növekedés végül meghaladja a demográfiait; ez utóbbi, a gazdasági növekedést ő l függetlenül, amúgy is csökken ő ben van, vagy teljesen megsz ű nik,

A fejlett ipari társadalom 2. E társadalom az utódok nagy száma már nem olyan nagy érték, A munkavégzés jellege is radikálisan megváltozott. Az agrártársadalomban a „munka” lényegi és alapvet ő en fizikai volt, Az üzenetek ilyen gyors áramlása távoli és anonim felek között egyszer ű en nem teszi lehet ő vé, hogy a jelentés a helyi dialektusok sajátosságaitól függjön, és még kevésbé, hogy a kontextustól, Hosszantartó iskoláztatást, nagyfokú szemantikai fegyelmet el ő feltételez, a katonai kiképzés fogalmi megfelel ő jét teszi szükségessé. A jelentésnek világosnak, a megértett jelentés terjedelmének nagynak, minden bizonnyal végtelennek kell lennie. Mindez azt jelenti, hogy a magas kultúra az emberiség történetében el ő ször vált mindent áthatóvá, az egész társadalom m ű ködési kultúrájává. Következményei közé tartozik a mindent átható nacionalizmus is. A magas kultúra az eszmék rendezett, sztenderdizált rendszere, amelyet az írástudók szolgáltatnak és írnak el ő az írás segítségével.

A fejlett ipari társadalom 3. Van még egy tényez ő, amely hozzájárul a kultúra sztenderdizációjához. A növekv ő jólét, a haladás gondolata ennek a filozófiai kifejez ő dése. A növekedés ára az innováció és a foglalkozási struktúra szakadatlan és folyamatos átalakulása. A társadalom nem képezheti az el ő re megadott társadalmi szerepek stabil rendszerét, Mindez a társadalmat alapvet ő en egalitáriussá teszi: az emberekhez nehezen rendel rangokat, mivel egy állandó rang igen gyakran konfliktusba kerülne a hatékonysággal, A társadalom egalitárius mert mobilis, és mobilis, mert egalitárius. A ténylegesen létez ő egyenl ő tlenségeket a fokozatosság és a folyamatosság jellemzi, semmint a rendek és a kasztok köztiek, A társadalom m ű ködésének formális szabályai, mind a munkát, mind a politikát tekintve, egyaránt lehet ő vé teszik, s ő t, egyenesen megkövetelik, hogy a társadalom tagjai ugyanazt a kultúrát birtokolják,

A fejlett ipari társadalom 4. A sztenderdizált oktatási rendszer, amelyik a társadalmat alkotó teljes emberi anyag el ő állítását végzi, a biológiai alapanyagot elfogadható és használható kulturális termékké alakítva át, óriási méret ű és elképeszt ő en költséges. E költségek nagy részét általában az állam vagy annak helyi alegységei vállalják magukra, A társadalmat homogenizálni kell, gleichschaltolni, és az egyetlen olyan tényez ő, amely képes lebonyolítani, irányítani vagy éppen megvédelmezni ezt a m ű veletet, az a központi állam. Egy mobilis, atomizált, egalitárius, sztenderd kultúrával rendelkez ő társadalom, ahol a kultúra „írásbeli,” „magas” kultúra, és ahol a kultúra terjesztését, fenntartását az állam végzi, határait az állam védelmezi. Röviden: egy kultúra, egy állam. Egy állam, egy kultúra.

A fejlett ipari társadalom 5. Az elmélet materialista, amennyiben a magyarázandó jelenséget a társadalom anyagi önfenntartásából vezeti le. A korábbi társadalom, amely a mez ő gazdasági termelésen és a technológia változatlanságán nyugodott, többé-kevésbé arra ítéltetett, hogy a katonai-írástudó étosz, a hierarchia, a dogmatizmus, a kulturális pluralitás, a magas és az alacsony kultúra közötti feszültség, valamint a hatalmi struktúrákon és vallási ideológián nyugvó politikai rendszer keretei között éljen, de emellett általában közömbösen viseltessen a kulturális hasonlóságok iránt.

Az elmélet finomítása 1. A nem etnikai alapon szervez ő d ő birodalmak és mikroegységek világától a homogén nemzetállamok világába öt tipikus szakaszt vezet. 1. A kiindulási helyzet. Olyan világ, amelyben az etnicitás nincs magától értet ő d ő en jelen, és a közte és a politikai legitimáció közötti kapcsolat gondolata szinten teljes egészében hiányzik. 2. Olyan világ, amely a politikai határok és struktúrák nagyobb részét, amelyeket megtartott a korábbi korszaktól örökölte, azonban benne az etnicitás mint politikai princípium, vagyis a nacionalizmus már megkezdte m ű ködését. Ez a Nacionalista Irredentizmus stádiuma. A nacionalista agitáció nyomás alatt tartja a régi határokat és politikai közösségeket, 3. A Nacionalista Irredentizmus gy ő zedelmeskedik, de egyúttal önmagát is megsemmisíti. A plurális birodalmak összeomlanak, és velük együtt a dinasztikus-vallási politikai legitimáció egész módozata is elenyészik, átadva helyét a legfontosabb m ű köd ő alapelvvé el ő lép ő nacionalizmusnak.

Az elmélet finomítása Nacht und Nebel. A háborús id ő ket jellemz ő mindent átható titkosság leple alatt vagy a konfliktusok és az elszabadult indulatok hevében, vagy éppen a szabadjára engedett, bosszúért liheg ő sértettség tombolásakor az erkölcsi normákat általában figyelmen kívül hagyják, és a nacionalizmus alapelvét, amely az adott politikai-területi egységeken belül kompakt és homogén etnikai csoportokat kíván látni, újult erej ű kegyetlenséggel igyekeznek megvalósítani. 5. A nacionalista törekvések nagymérték ű beteljesülése, az általánossá vált jólét, valamint a kulturális konvergencia csökkentik a nacionalista igények hevességét, habár azok teljesen nem t ű nnek el.

1. A kiindulási helyzet 1. Európa a francia forradalom el ő estéjén nem hasonlított az ideáltipikus, mozdulatlan agrártársadalomra, A megel ő z ő ezer év alatt volt gazdasági növekedés, valamint folyamatos politikai és ideológiai változás, Széleskör ű urbanizációs folyamat ment végbe, a feudális fragmentáció jelent ő s mértékben átadta a helyét a meglehet ő sen centralizált politikai közösségeknek, az államok hatékony bürokratikus apparátusokkal rendelkeztek, A reformáció alapvet ő en változtatta meg a kognitív és legitimációs tevékenység játékszabályait, és bevezette a tekintély társadalmilag független forrásához való közvetlen egyéni fellebbezés eszméjét: ez kezdetben a szentírás és az egyéni lelkiismeret volt, majd az egyéni értelem és tapasztalat, Megkezd ő dött a tudományos forradalom, amit a filozófiai el ő feltevéseinek és következményeinek kimunkálása követett. A felvilágosodás a világ és a társadalom szekuláris, individualista és naturalista vízióját fogalmazta meg,

1. A kiindulási helyzet 2. Európa gazdasági, s ő t katonai súlypontja észak-nyugatra helyez ő dött, Angliában és Hollandiában a hatalmi ágak elválasztását megvalósító civil társadalom már jelent ő ssé vált. A liberális államok minimum egyenl ő nek, de inkább fels ő bb rend ű nek bizonyultak a központosított, háborúorientált monarchiákkal szemben, A 18. században a boltosok nemzete többször is vereséget mért a katonai arisztokraták nagyobb méret ű nemzetére. Észak-Nyugat-Európa nagy területein a rokonsági szervezet és a háztartásszervez ő dési minták individualisták voltak, és a kés ő i, a felek egyéni választásán alapuló (és nem a rokonsági csoportok közötti) házasságkötés szokása jellemezte ő ket, Számos területen az írni-olvasni tudás és annak világi célokra való használata igen elterjedt volt. Európa már elindult a modern világ irányába, amely a 19. században jött létre, A nagy francia forradalom megrázkódtatása és Napóleon veresége után újraépült a dinasztikus alapelvek alapján rendezték el a politikai egységeket és a határokat, Az uralkodók helyzete ténylegesen er ő södött a reformáció és a vallásháborúk hatására, a legitimáció államok közötti általános dönt ő bírójának eszméje érvényét vesztette; egy független állam és annak uralkodója így abszolút szuverenitásra tett szert,

1. A kiindulási helyzet 3. A 18. századi modernizáció java részben „felvilágosult” abszolutista uralkodók m ű ve volt, és nem pedig valamilyen szélesebb alapokkal rendelkez ő mozgalmaké, A királyi abszolutizmust megkérd ő jelezték, mind elméletben, mind gyakorlatban, az angolok, a köztársasági és a restaurációs kísérlet után, végül is úgy találták, hogy szabadságjogaikat leginkább egy korlátozott monarchia képes garantálni, semmint annak eltörlése. A holland köztársaság a személyes monarchia felé sodródott. A köztársasági vagy választott képviseleten alapuló berendezkedések ritkák voltak, az egykori városállamok közül kevés volt képes fennmaradni, és a részvételen alapuló kormányzási forma egészében véve kisebb és kevésbé jelent ő s entitásokra korlátozódott. Az is igaz azonban, hogy egy új köztársaság is a színre lépett, és a 18. vége felé sikerrel szilárdította meg a helyzetét egy er ő s nyugat-európai monarchiával szemben, habár ebben viszont egy másik monarchia segítette – de mindez az óceán másik partján történt. Az agrár jelleg ű politikai közösségek nagyobbik része monarchikus berendezkedés ű volt, azonban az ipari társadalom felé irányuló mozgás végül is a demokrácia el ő retörését eredményezte. Az ipari társadalom inherens törekvése az egalitarizmus irányába részben magyarázatot nyújthat erre.

1. A kiindulási helyzet 4. Az agrártársadalom monarchikus tendenciája a hatalmi struktúra általános logikájának következménye, mindegyik konfliktusban a gy ő ztes szempontjából az a kívánatos eljárás, hogy a vesztest örökre kiiktassa a küzdelemb ő l, hogy ne legyen „visszavágó”, a többiek a gy ő ztes kegyeit keressék, ami tovább er ő síti annak hatalmát, A hólabda effektus m ű ködik a legtöbb esetben, és ez magyarázza, hogy a monarchikus államforma miért jutott ennyire túlsúlyra az agrártársadalmakban, Az indusztrializáció másfel ő l a vagyonszerzés els ő bbségét jelenti a hatalomszerzéssel szemben. A vagyon vezet el a hatalomhoz, az ellentétes folyamat kevésbé meghatározó, Az agrártársadalomban a kormányzás nem igényel komolyabb képességeket vagy képzettséget, Az agárvilág a társadalmi szerepeket nagyjából véletlenszer ű en tölti be, és ezt a betöltési módot gyakran a legmagasabbrend ű autoritásra is alkalmazza,

2. Az irredentizmus 1. A nacionalizmus vagy az irredentizmus kora az az id ő szak, amikor er ő teljes törekvések mutatkoztak az Egy Kultúra – Egy Állam eszményének megteremtésére. A végtelen kulturális diverzitás és a finom kulturális árnyalatok régi világát, amely csak nagyon lazán kapcsolódott a politikai határokhoz, egyre inkább a politikai helytelenség, illegitimitás légköre kezdte körüllengeni. Számos módszer létezik annak elérésére, hogy ez az egyezés végül is megvalósuljon. 1. Az embereket meg lehet változtatni. Képesek elsajátítani valamely kultúrát, ideértve az e kultúra által konstruált és sugalmazott önképet is, még abban az esetben is, ha eredetileg egy másik kultúrához tartoztak, és az internalizált és kivetített képzetek egy másik készletével rendelkeztek. 2. Az embereket megölni is lehet. Azokat, akiket alkalmatlannak találnak a kívánatos homogén „etnikai” társadalmi-politikai egységbe való beolvasztásra, 3. Az adott területen létesítend ő társadalmi-politikai egységbe történ ő beolvasztásra alkalmatlannak talált embereket át lehet helyezni egy másik területre, függetlenül attól, hogy azon a területen van-e már vagy nincs olyan politikai egység, amelyik befogadja ő ket. 4. A határokat meg lehet változtatni annak érdekében, hogy a kulturálisan hasonló népességcsoportok egy politikai egységbe kerüljenek. A 19. századi Európa etnográfiai térképének alapján, a módszer eredményességének határai vannak,

2. Az irredentizmus 2. Mindezeket a módszereket a valóságban is alkalmazták, néha egymással kombinálva. Az Irredentizmus korában, amely 1815-t ő l 1918-ig tartott összességében a viszonylag emberségesebb els ő és negyedik módszert alkalmazták. A második és harmadik módszer alkalmazására – habár nem voltak teljesen ismeretlenek, csupán egy kés ő bbi stádiumban került sor (Nacht und Nebel). Az irredentizmus nem volt mindenható, Az igaz, hogy az 1813 és 1914 közötti id ő szakot nyugtalanná tette, de mindazonáltal nem volt képes jelent ő s változások elérésére. Kelet- Európán továbbra is három, multietnikus birodalom osztozott. Az irredentizmus sikere öt-hat ütköz ő állam a Balkánon, az egyesült Németország és Olaszország, valamint egy-egy változás kieszközlése Skandináviában és Németalföldön. Dönt ő áttörést nem volt képes elérni egészen 1918-ig.

2. Az irredentizmus 3. A durva és embertelen módszerek alkalmazását ebben a korszakban általában kerülték: ez az asszimiláció id ő szaka, és egyúttal az asszimiláció ellen ható „ébredés,” vagyis a nacionalista agitáció periódusa is, amikor az embereket arra bíztatták, hogy új államkultúrákat hozzanak létre a nem kodifikált paraszti kultúrák nyersanyagából annak alternatívájaként, hogy egy olyan kultúrához csatlakozzanak, amelyik már kialakította kapcsolatát valamely államgépezettel. Az „ébredés” kifejezés nagyon is jól jellemzi e mozgalom önképét. Az igazság az, hogy ezeket az entitásokat újonnan hozták létre, és nem pedig álmukból ébresztették fel ő ket.

3. A gy ő ztes és az önmegsemmisít ő irredentizmus 1. Az els ő világháború zárta le a Nacionalista Irredentizmus korát, A let ű nt birodalmak helyét kisebb politikai egységek foglalták el, amelyeket tudatosan a nacionalizmus alapelvéb ő l kiindulva határoztak meg és azzal legitimizáltak. Ezen új államok mindegyike arra volt hivatva, hogy politikai védelmet biztosítson valamelyik „nemzet,” vagyis kultúra számára, amely az azt elfogadók erkölcsi identitásának dönt ő elemét képezi. Az állam, valamely nemzet kifejez ő dése és m ű ködési módja, és nem pedig állampolgárainak összessége. A béke megteremtésének folyamata során a „nemzeti önrendelkezés” elvét alkalmazták, amellyel az eredményt szándékoztak legitimálni.

3. A gy ő ztes és az önmegsemmisít ő irredentizmus 2. Az új rendszer valódi gyengesége a fentebbiekb ő l következett. Az új államok kisebbek és ezért gyengébbek voltak, mint azok a birodalmak, amelyeket felváltottak. Azonban ezt a méret- és er ő csökkenést nem kompenzálta a nagyobb homogenitás és a bel ő le következ ő nagyobb kohézió, a legkisebb mértékben sem. Ezeknek az államoknak ugyanúgy megvoltak a maguk irredenta kisebbségeik, mint a lebontott birodalmaknak, amelyeket az agyonkoptatott „nemzetek börtöne” névvel illettek; ha azok a „nemzetek börtönei” voltak, akkor emezek viszont a kisebbségek fogházai. Az új kisebbségek, azok, amelyek hirtelen kisebbségi sorban találták magukat, és ebb ő l következ ő en irredenta érzelmek töltötték el ő ket, gyakran a korábban kulturálisan domináns etnikai vagy nyelvi csoporthoz tartoztak, és nem voltak hozzászokva, hogy ilyen alacsony státusban legyenek, ezért hajlamosabbak voltak arra, hogy jobban zokon vegyék új helyzetüket, de egyúttal jobb adottságokkal is rendelkeztek az ellene való fellépéshez. Segítséget és bátorítást remélhettek az anyaállamuktól, amelyik ugyanahhoz a kultúrához tartozott. Mindenesetre nem szorultak arra, hogy újrateremtsék, újraélesszék vagy éppen feltalálják a régmúlt id ő k nemzeti nagyságát és dics ő ségét: mindez még – igencsak fájdalmasan – eleven emlékezetükben élt még.

3. A gy ő ztes és az önmegsemmisít ő irredentizmus 3. Az új rend, amelyet a nacionalizmus elvére hivatkozva hoztak létre, örökölte az általa felváltott rendszer minden hibáját, amihez hozzátette a sajátjait is. Gyengeségei hamarosan napvilágra kerültek. Az oroszországi ideokratikus diktatúra megszilárdulása, valamint nyíltan nacionalista diktatúra létesült németországi létrejötte után az egész építmény elképeszt ő gyorsasággal omlott össze.

4. Nacht und Nebel 1. A homogenitás biztosításának szelídebb módját – az asszimilációt – elborzasztó méretekben kezdte felváltani két jóval kevésbé szelíd módszer, a tömeggyilkosság, és a lakosság er ő szakos áttelepítése, Tömeggyilkosságok, majd az er ő szakos deportálás rendezték át Kelet- Európa jelent ő s területeinek térképét, habár maradtak érintetlen részek is, A tömeges népirtás mindenekel ő tt bizonyos népességcsoportok ellen irányult, amelyek különösen alkalmatlannak láttak, hogy a homogén közösségek nacionalista eszményét megtestesít ő Európában éljenek; A közösségek boldogan ünnepelték a közös kultúra birtoklását, büszkén és bizakodóan tekintettek a jöv ő be annak tudatában, hogy egy olyan politikai szervezet védelme alatt állnak, amely mindenekel ő tt kultúrájuk védelmezésének és fenntartásának szentelte magát, Az ilyen fajta tömeggyilkosság metafizikája rendkívül érdekfeszít ő, és Európa eszmetörténetének integráns és fontos részét képezi. A romantikus nacionalizmus eredeti metafizikája szelíd és jóindulatú volt, A kifinomult közösségiséget, amely alapvet ő en a paraszti élet és a népzene romantikus idealizálását jelenti,

4. Nacht und Nebel 2. Az egészséges paraszt ellentéte a városi keresked ő, akinek a munkája kalkuláció és manipuláció, és nem pedig a mez ő kön végzett egészséges fizikai munka. Nagyjából a 19. század közepét ő l ez a közösségiség eszméjét ő l inspirált gondolatot kezdte kiegészíteni egy másik, a darwinizmustól kölcsönzött eszme is. Az életer ő, az önállítás és az érzés nem csak azért jók, mert az etnikai kultúra részét képezik, hanem mert el ő mozdítják azt a versenyt, amely el ő segíti a leger ő sebbek fennmaradását, A a nacionalizmus olyan ideológiává vált, amely az idillikus falusi élet hajdani kultuszát az önállítás és a fizikai életer ő vitalista metafizikájával és a racionális gondolkodás iránti bizalmatlansággal/ellenségességgel kombinálta. A természetes kiválasztódás egészséget és kiválóságot eredményez, míg az univerzalizmus és a vértelen, kozmopolita intellektualizmus és könyörületesség csúnyaságot és betegséget, Magától értet ő d ő nek tartották, hogy a nemzetek a társadalmi szféra tényleges állandó kategóriái; ha a korábbi id ő szakokban politikailag láthatatlanok voltak, ennek az oka csupán abban rejlett, hogy „aludtak,” és a nacionalista magát mindenekel ő tt „ébreszt ő nek” látta, Aki a nemzetek egymás közötti kapcsolataiban elítéli a viszályt és a kegyetlenséget, az a degenerálódás beteges er ő i mellett sorakozik fel. A nacionalistákból igen jó katonák váltak.

4. Nacht und Nebel 3. A modern id ő kben Európa romantikus és természetbarát populista zónája jobban teljesített a csatamez ő n, mint azok, ahol a lakosság más, kifinomultabb élvezeteknek hódolt, A virulens nacionalizmus túlmegy a kulturálisan homogén, bels ő leg mobil társadalmi-politikai egységek (vagyis a nemzetállamok) szükségletein, olyat tükröz, amit az Antiracionalizmus Költészetének is hívhatnánk. A közösségiség, a fegyelem, a hierarchia és a kegyetlenség jó dolgok, és az emberi törekvések valódi beteljesedését jelentik, és nem annak ellenére, mert irracionálisak, hanem éppen azért, A közösségi szellemt ő l áthatott, örömben él ő és összetartó nemzetállamot meg kell tisztítani, méghozzá nem csupán a beférk ő zött kisebbségekt ő l, hanem mindenekel ő tt azoktól az örök és univerzális kisebbségekt ő l, amelyeket intellektualizmusuk és/vagy üzleties gondolkodásmódjuk eredend ő en alkalmatlanná tesz arra, hogy valamely népi kultúra tagjai legyenek, a „mi” kultúránkról nem is beszélve, Értékracionális volt, egy olyan cél megvalósítása, amelyet önmagában értéknek tartottak, Az etnikai térkép elképzelhetetlenül brutális eszközökkel történ ő átszabása nem egy esetlegesen megtörtént dolog volt, nem annak az adódó lehet ő ségnek a véletlenszer ű mellékterméke, hogy a háborús id ő kben a mindent átható titkosság leple alatt nem kell annyit aggályoskodni és nem kell annyira ragaszkodni a jó modorhoz, mint amikor az események a nyilvánosság szigorú tekintete el ő tt zajlanak. Éppen ellenkez ő leg, az, ami történt, már az európai gondolkodás napirendjén volt.

5. A etnikai érzelmek intenzitásának csökkenése ben egy új korszak vette kezdetét. A háború utáni periódus az egyik leghosszabb, példa nélküli prosperitást, általános jólétet hozott. Egyesek gazdagabbak lettek, mint mások: a leggazdagabbá azok váltak, akik a háborúban vesztettek; nekik ezért már nem volt módjuk a kollektív agresszió további kultiválására, emellett kegyetlen területi veszteségeket voltak kénytelenek elszenvedni, A harcos, katonai étosz magának a sikernek és a természetes kiválasztódásnak a szempontjából bizonyult enyhén szólva kevéssé helyeslend ő nek, A pozitív oldalon viszont a keresked ő -termel ő étosz igencsak vonzónak bizonyult, és nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a területen a siker független a terület birtoklásától, A konzumerizmus nagyobb sikereket ért el a „becsület” hagyományos étoszával szemben, mint ami a kommercializmusnak valaha is sikerült. A Lebensraum minden fontosságát elvesztette. A paraszti földéhség éppolyan avíttá vált, mint a katonai h ő siesség és vitézség étosza. A fogyasztás az új rend jelszava,

5. A etnikai érzelmek intenzitásának csökkenése 2. Nagymértékben gyengültek az expanzionista nacionalizmus életereje. Amennyiben racionális volt, vagy legalábbis ezt állította magáról, azt feltételezte, hogy a terület birtoklása a nemzeti nagyság és/vagy prosperitás jele vagy el ő feltétele, ugyanakkor világossá vált, hogy ez nem így van. A nacionalista érzésvilág átadásának f ő terepe nem az ideológia, hanem a mindennapi, személyes élet szintje. Az emberek azért válnak nacionalistákká, mert úgy találják, hogy a mindennapi társadalmi érintkezésben, a munkában, stb. az „etnikai” besorolásuk, hovatartozásuk nagymértékben meghatározza, hogyan bánnak velük. A nacionalizmus gyökere nem az ideológiában rejlik, hanem a konkrét napi tapasztalatokban a megoldás az, ha vagy asszimilacionista, vagy nacionalista stratégiát választ, gyakran e két stratégia között ingadozik. Ez az a szint, amelyen a nacionalizmus az indusztrializmus kés ő bbi és prosperáló szakaszában már kisebb hajtóer ő höz jut,

5. A etnikai érzelmek intenzitásának csökkenése 3. Az ipari társadalmakra vonatkozóan a „konvergenciaelméletben” van némi igazság. Ha a kulturális kiindulási állapot nagyjából hasonló, mint a legtöbb vagy mindegyik európai állam esetében, akkor a kés ő i ipari szakasz elérése igencsak jelent ő s kulturális konvergenciát eredményez, Nacionalizmuselmélet a nacionalizmus kialakulását a munka jellegének megváltozásával kapcsolta össze: a kultúra közössége akkor válik fontossá, amikor a munka, fizikai jellegét elvesztve szemantikaivá válik. Egyazon interakciós közösség tagjainak ugyanazt a közös standardizált kódrendszert kell birtokolniuk, A másik tényez ő, amely a mindennapi életben megnyilvánuló etnikai érzület hevességének csökkenéséhez vezet, a gazdasági távolság csökkenése,

5. A etnikai érzelmek intenzitásának csökkenése 4. Az iparosodás kés ő bbi fázisaiban a helyzet egészen más, még hatalmas gazdasági egyenl ő tlenségek vannak jelen, és ezek néha egybeesnek a kulturális különbségekkel is, ami csak tovább ront a helyzeten, A fejlett ipari társadalom körülményei között a kulturális csoportok közötti különbségek inkább az utóbbi mintát követik. Az emberek egyetlen csoportja, amely minden szempontból hátrányos helyzetben van, jellemz ő módon nem kulturális, „etnikai” ismérvek alapján különül el, hanem, hogy úgy mondjam, egészség ügyi vagy személyiségi alapon: ezek a kategóriák nem hoznak létre „nacionalizmust.” A kontextus független, oktatáson alapuló magas kultúra az erkölcsi állampolgárság, a hatékony politikai és gazdasági részvétel el ő feltétele, a kései ipari társadalom körülményei között már nem vált ki intenzív nacionalizmust, A nacionalizmust már meg lehet szelídíteni, ahogy egykoron a vallást is megszelídítették. Lehetségessé vált, hogy az egyén etnicitása a nyilvános szférából a magánszférába kerüljön át, és már úgy lehetett tenni, hogy ez csupán az egyén ügye, mint például a szexuális élete,

5. A etnikai érzelmek intenzitásának csökkenése 4. Amikor a munka szemantikaivá lett elérte a csúcspontot, a fejlett ipari kultúrákban ugyanazokat a jelentéseket hozza létre, ami el ő segíti a konvergenciát és az általánossá váló jóléttel egyetemben csökkenti a konfliktusok hevességét. A korai ipari társadalom az, amely egyfel ő l a legnagyobb fokú gazdasági irigységet és gy ű lölködést gerjeszti el ő, másfel ő l pedig el ő segíti olyan magas kultúrák társadalmi elterjedését, amelyek még nem érkeztek el oda, hogy egymásra hasonlítsanak. A politikai határok veszítettek jelent ő ségükb ő l, szimbólum jellegük csökkent, és kevesebb vak indulat kapcsolódik hozzájuk. Kezdetben dinasztikus vagy vallási alapon szervez ő d ő egységek voltak azok, amelyek együtt léteztek a helyi közösségi egységekkel, vagy rájuk települtek. Azután jött az irredentizmus, amely azt a célt t ű zte maga elé, hogy a kultúra és az állam határai essenek egybe, és a legtöbb esetben szükségszer ű en kellett kudarcot vallania, mert az etnikai térkép összetettsége egyszer ű en nem teszi lehet ő vé, az összes etnikai aspiráció egyidej ű megvalósulását. A nacionalizmus nem zéró összeg ű, hanem éppenséggel negatív összeg ű játék, mert a játékban résztvev ő kultúrák többsége szükségszer ű en a vesztesek között találja magát: egész egyszer ű en túl sok kultúra, potenciális államalakító tényez ő létezik azon a területen, amely ezen a földön életképes államok létrehozására rendelkezésre áll.

1. Az állam által végrehajtott centralizáció. Létezhet olyan politikai egység, amelyet a dinasztikus politika hozott létre a nacionalizmus kora el ő tt, de amely történetesen egybeesik – mindent egybevetve, természetesen soha sem teljesen – valamely homogén kulturális területtel. A centralizált kultúra a parasztok ellenében jött létre, és nem az ő kultúrájukra alapozva. A parasztoknak kellett sokkal inkább igazi polgárokká válniuk, semmint hogy az új nemzeti kultúra meghatározásában jutottak volna szerephez. 2. Közvetlenül keletre az er ő s dinasztikus államok zónájától – ezen államoknak nem volt más dolguk, minthogy „civilizálják” a parasztjaikat – kezd ő dik egy másik id ő zóna, amelyet az egyesít ő nemzetállam-építés zónájának is hívhatunk. Itt er ő s, magabiztos, öntudatos magas kultúrákat találunk, hogy egészen precízek legyünk, kett ő t. A standardizált és normatív német nyelv a Kelet- Európába történ ő kollektív és hódító teuton el ő renyomulás óta létezett, vagy legkés ő bb a reformáció óta.

E kultúra el ő tt álló feladat az volt, hogyan lássa el egyetlen közös politikai véd ő burokkal az egész területet, ahol ez a kultúra már ténylegesen domináns volt, és nem pedig az, hogy egy új kultúrát hozzon létre. Mihelyt ez a cél megvalósult, a probléma ugyanazzá vált, mint az els ő zóna esetében: civilizálni kellett a paraszt vadembert. Az ilyen típusú nemzetállam-építés során a gondolkodók, költ ő k és propagandisták, habár megvolt a maguk szerepe és jelent ő sége, kevésbé játszottak dönt ő szerepet, mint az államférfiak, a diplomaták és a katonák. Ebben a zónában a f ő teend ő a közepes méret ű vagy éppen miniállamokból álló tarka konglomerátum egyesítése, és, egyes esetekben, az idegen uralkodók ki ű zése volt.

3. Keleti irányban haladva az az id ő zóna következik, amelyik a „nemzetépítés” jól ismert képét megteremtette. A plurális népi kultúrákat normatív magas kultúráknak kell felváltaniuk, és egyúttal politika véd ő burkot is kell kapniuk. Ezen a kategórián belül „történelmi” és „nem történelmi nemzeteket” szokás megkülönböztetni. Az el ő bbiek valaha rendelkeztek államisággal, de elveszítették azt; az utóbbiak soha sem rendelkeztek vele. E típus lényegi tulajdonsága, hogy „ébreszt ő kre,” aktivistákra, propagandistákra és nevel ő kre van szüksége, akik a dics ő múlt feltámasztását t ű zték ki célul maguk elé, vagy a másik esetben a nemzet öntudatra ébresztését, egyszer ű en a nemzet kulturális létezésének erejénél fogva, a megel ő z ő politikai történelem segítsége nélkül.

4. Végezetül van egy negyedik id ő zóna is. Ez annyiban osztozott a harmadik sorsában, hogy 1815 és 1918 között ment keresztül az els ő két fázison, átélve a dinasztikus és/vagy vallási politika korszakát, majd az arra adott irredenta reakciót ben Kelet-Európát három birodalom között osztották fel, és úgy t ű nt, a cári birodalom ugyanazt az utat fogja bejárni, mint a Habsburg vagy az Oszmán Birodalom. Egy ideig mind a három birodalom állta a nacionalista rohamokat – az Oszmán Birodalom kevésbé sikeresen, mint a másik kett ő – majd 1918-ban mind a három a történelem szemétdombjára került, függetlenül attól, hogy a háborúban ellentétes oldalon harcoltak. Azonban ezt követ ő en a Pravoszlávia és az Autokrácia országa a másik két birodalomtól meglehet ő sen eltér ő utat kezdett járni; e két utóbbi különböz ő összetétel ű ideológiai koktélok hatása alatt indult el a maga útján. A kis utódállamokban a nacionalizmus különböz ő arányban populizmussal, demokráciával, fasizmussal, klerikalizmussal, modernizációval, dinasztizmussal és hasonlókkal keveredett.

Az Orosz Birodalom a megsemmisít ő katonai vereség után, új irányítás alatt és egy új ideológiára alapulva újjászervez ő dött; ez utóbbi nem valamiféle gyenge és opportunista koktél volt, hanem éppen ellenkez ő leg, a leger ő sebb és leghatásosabb eszmerendszer, amelyet valaha is kiagyaltak. Ez a doktrína és szellem, amelyet egy hosszú id ő óta centralizáló, autoritárius és messianisztikus hagyományokban él ő országban vezettek be, egy olyan országban, amelynek irtózatosan nagy feladatokat kellett megvalósítania a modernizációért és a katonai biztonságért folytatott küzdelme során, elborzasztó következményekhez vezetett, amelyek jól ismertek, és aligha kell itt részletesebben kitérnem rájuk. El ő ször is: a rövidebb fejl ő dési útról a végén kiderült, hogy egyáltalán nem az, és a Nyugat megel ő zése helyett az eredmény a gazdasági szakadék növekedése és a fejl ő dés megakadása lett. Azonban az ideológia és az általa létrehozott intézmények ereje megakadályozta, hogy a cárok birodalmához tartozó területek hetven éven keresztül ugyanazon a pályán haladjanak, mint a volt Habsburg és az Oszmán Birodalom területei. A hit végül elpárolgott, de nem a sztálini korszak terrorjának következményeként, hanem a brezsnyevi évek stagnálásának de- moralizáló hatása alatt.

Az els ő világi vallás, amely államvallássá lett, nem azért vesztette el vonzerejét a hiv ő k szemében, mert szekuláris volt, és ezért jobban ki volt téve annak, hogy a történelmi tények esetleg megcáfolják (a hitet az ilyen próbatételek csak er ő sítik), hanem azért, mert túlszakralizálta a világot, és nem adott lehet ő séget a hív ő knek, hogy visszavonuljanak a profán világba azokban az id ő szakokban, amikor a vallási buzgalom némileg alábbhagy. A rendszer most egy olyan fejl ő dési úton indulhatott el, amelyen a három másik szakasz egyikében sem: belevetheti magát a felel ő tlen irredentizmusba és új politikai egységeket hozhat létre; vagy megkezdheti a fejl ő dés gyilkos Nacht und Nebel szakaszát, a maga tömeggyilkosságaival és er ő szakos vagy csak ösztönzött kitelepítéseivel; megkezdheti továbbá a csökken ő mérték ű etnikai gy ű lölködés szakaszát is, amely, reméljük, a fejlett ipari társadalom velejárója. Nyilvánvaló tények szólnak amellett, hogy mind a három lehet ő ség nyitva áll.

Gellner elméletének kritikai bírálata A bírálatok részben fogalmiak, Rugalmasak a kategóriái, iparosodás, tömeges oktatás, stb., Részben empirikusak Iparosodás nélküli nacionalizmus nincs is??, A tömege soktatás kés ő bb van, mint gondolja, Részeben a magyarázó elvre vonatkozóak Elmélete túlságosan is funkcionalista, Er ő s nála a kapcsolata a nacionalizmus és az iparosítás között, (Smith 1998) A nacionalizmust er ő sen a modernitáshoz kötötte, (Smith 1995) Gyenge a magyarázata a posztindusztriális társadalmak nacionalizmusát illet ő en, (Smith 1998) Gyenge a magyarázata a nem iparosodott régiókban (Kelet-Európa) a nacionalizmus sikerére, Nem érthet ő, hogy miért ilyen szenvedélyes a nacionalizmus, (Connor 1993) Nem veszi figyelembe a háborúk és a militarizmus és a kulturális homogenizáció kapcsolatát, (Conversi 2007)