Középkori istenérvek
Szt. Ágoston (354-430) – noologikus istenérv Istent közvetlenül nem láthatjuk, de a művéból megismerhetjük, ha helyes eszmék mentén értelmezzük a világot, ezek az igaz, a jó és a szép ; a dolgok fokozatokba rendezhetők (igaz - igazabb, jó - jobb, szép-szebb, stb.); a fokozatok valamilyen mértékhez alkamazkodnak; a mérték abszolút, maga az Igazság, a Jóság és a Szépség – Isten.
Szt. Anzelm (1033-1109) - ontológiai istenérv Isten fogalmából szükségképpen következik Isten léte, Isten fogalma a létezést tulajdonságként foglalja magában. "Jó, melynél nagyobbat elgondolni nem lehetséges."
Aquinói Szt. Tamás (1224-1274) - öt istenérv Summa theologica I. 2. 3. artikulus: „Vajon van-e Isten?” - skolasztika, egyetemek, disputa - Arisztotelész hatása (a Mozdulatlan Mozgatóra vonatkozó érv)
A harmadik artikulus felépítése Két ellenérv Isteni kinyilatkoztatás Öt bizonyíték Az ellenérvek cáfolata
Az ellenérvek Ha két ellentétes minőség közül az egyik végtelen, az megsemmisíti a másikat. Ha isten végetlenül jó, nincs rossz. Nem szabad feleslegesen szaporítani az okok számát. Ha a világ jelenségei megmagyarázhatók egy okból nem kell újabb okok után kutatni.
Az isteni kinyilatkoztatás „Vagyok, aki vagyok.” - Isten létezőként nyilatkoztatja ki magát.
Az öt bizonyíték - a mozgás fogalmából - az első mozgató - a hatóok fogalmából - teremtő - a lehetséges és szükségszerű fogalmából - a szükségszerű létező (Szt. Anzelm) - a dolgok fokozataiból - abszolútum (Szt. Ágoston) - a dolgok kormányzásából (cél-ok) – transzcendendens szellem
Az ellenérvek cáfolata A rossz nem önálló princípium, hanem a jó hiánya - privatio boni Az 5. érv szerint isten a természeti törvények teremtője