A reneszánsz korszaka hazánkban Balassi Bálint (1554-1594)

Élete A XVI. század gazdag és eleven irodalmi életének legnagyobb teljesítménye Balassi Bálint költészete. Őt tekinthetjük a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának, világirodalmi szintű költőjének. Minden bizonnyal kora legműveltebb embere volt: a magyar mellett még nyolc nyelven beszélt: latinul, szlovákul, horvátul, lengyelül, románul, törökül, németül és olaszul. A klasszikusokon kívül kitűnően ismerte és fordította a XV. és a XVI. század újlatin költészetét is. Zólyom várában született 1554 októberében. Apjától, az arisztokrata földesúr Balassi Jánostól nemcsak szertelen természetét kapta örökül, de politikai kegyvesztettségét, összekuszált pereit, ellenségeit, rokon- és ellenszenveit is. Kitűnő nevelést kapott. Egy ideig Bornemissza Péter, a század egyik jelentős írója, prédikátora tanította, aki zólyomi udvari papként (1570-ig) állt Balassi János szolgálatában. 1565-tol Nürnbergben járt egyetemre.

Életének első sorsdöntő dátuma: 1569 Életének első sorsdöntő dátuma: 1569. Édesapját - hamis vádak alapján - összeesküvés gyanújával letartóztatták. A család Lengyelországba menekült, s követte őket fogságból megszökött apja is. Balassi János később formálisan elnyerte ugyan a király kegyelmét, de a bécsi udvar bizalmát visszaszerezni már többé sohasem tudta. A gyanakvó bizalmatlanság eloszlatására mindent meg-próbált. 1575-ben fiát - a bécsi udvar szándéka szerint - elküldte a Báthori István erdélyi fejedelem elleni hadjáratba. Balassi Bálint fogságba esett, de a foglyot barátként kezelték Erdélyben, s a fiatalember kitünően érezte magát az olaszos műveltségű fejedelmi udvarban. Mikor Báthorit lengyel királlyá választották, Balassi követte urát külföldre is. A Habsburg-udvar szemében ez egyet jelen-tett a felségárulással. Hogy apját és családját megszabadítsa az örökös zaklatástól, otthagyta lengyelországi nyugodalmas és gyönyörűséges életét, s 1577-ben hazatért. Édesapja ekkor mát halott volt. Balassi János zilált anyagi ügyeket hagyott maga után, a Balassi-árvák gyámja, Balassi András nógrádi főispán pedig a családot csaknem minden vagyonából kiforgatta.

A költőt - több futó kaland után - 1578-ban hozta össze a sors Losonczy Annával, Ungnád Kristóf feleségével. Szerelmük közel hat évig tartott, felhőtlenül boldog e viszony csak az első két-három hónapban volt. Ennek a szerelemnek a tüzében formálódott igazi költővé, az első nagy magyar lírikussá. Hadnagyságot vállalt Egerben. Négy esztendőt szolgált itt, jelesen vitézkedve a törökkel, de - állítólag összeférhetetlenség miatt - távoznia kellett. Hogy súlyos anyagi gondjait rendezze, 1584-ben érdekházasságot kötött első unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s hozományként elfoglalta Sárospatak várát. Ezzel a vérfertőzés és a felségsértés vádját vonta magára. Hiába tért át a katolikus hitre, házasságát érvénytelenítették, agyagi gondjai növekedtek, szerelmi botrányai fokozták rossz hírét, s egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán. Egy ideig Érsekújváron szolgált hadnagyként, de a főkapitány hamarosan kiutasította a várból, mert felesége beleszeretett. Vakmerő házassági reményeket táplált az időközben özveggyé vált Losonczy Anna iránt, de a dúsgazdag asszony hallani sem akart már a rossz hírű és vagyontalan emberről.

1590-ben Wesselényi Ferencnél vendégeskedett 1590-ben Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Egy feltételezés szerint házigazdája felesége, Szárkándi Anna az ekkor keletkezett Célia-versek ihletője. Ez a kapcsolat ugyan nem bizonyított, de az biztos, hogy valódi élmény húzódik meg ezeknek az udvarló verseknek a hátterében. Balassi 1591-ben tért vissza Magyarországra. Megtépázott hírnevét a török elleni, 1593-ban meg-indított "hosszú háborúban" szerette volna helyreállítani. 1594. május 19-én Esztergom ostromakor megsebesült; mindkét combját ólomgolyó járta át, s e sebtől, bár a golyó nem ért csontot, 1594. május 30-án meghalt.

Szerelmi költészete Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Két nagy reménytelen szerelem, ihlette az Anna, Júlia és Célia verseket. Ezekben a versekben rendkívül sok az allegória, sok mitológiai utalás is található bennük. Sok vers dallamra készült, s ez kihat olvasásukra is. Fiatalkori udvarló költeményei s az 1578-ban keletkezett boldog-boldogtalan Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai voltak, s a reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelezően, a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. A Júlia-versek már az Anna-szerelem második korszakának szülöttei.. A Júlia-versek önmagukban, mint egyedi költemények is kiválóak, igazi értéküket és jelentőségüket azonban abban a nagyobb kompozícióban, ciklusokba komponáltan nyerik el, melybe a költő belefoglalta őket. is Ezek a versek - a szerkesztés eredményeképpen - a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig széles érzelmi skálán helyezkednek el, s ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb

eszménnyé (elérhetetlen szerelem - Trubadúrok, Petrarca), az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. A Júlia-ciklus egyik fontos jellemzője, hogy a végéről hiányzik a megnyugvás. A Júlia-versekkel hiába udvarolt, nem ért el eredményt. Ezután íródtak Célia-versei, melyek érzéki, láttató, olykor barokkosan pompázó képekkel rögzítik ezt a szerelmi élményt. E versek majdnem mindegyikében megtalálható a Balassi strófa: 3* 3-as egység (3x3-as versszerkezet, 3 soros versszakok, 1 versszak is 3 részre oszlik föl, belül is rímelnek a szótagok, két hatszótagos után egy hetes rímképlet.)

A Júlia-versek és a Júlia-ciklus Balassi szerelmi lírájának második szakasza 1587-ben kezdődött, amikor egy nagyszerű költeménnyel (Méznél édesb szép szók…) visszatért az 1584-ben megtagadott szerelemhez, elemi erővel idézve föl az elveszett boldogságnak, Annának emlékét. A Júlia-versek nyitánya a "Bocsásd meg Úristen" című verse, amely bűnbánó énekké vált. Minthogy a versek feladata Losonczy Anna meghódítása volt, velük Balassi a petrarkista költészet modorához tért vissza. De nem a magyarországi udvarokban divatját élő énekes-alkalmi verselés színvonalán, hanem a római és humanista költők legnagyobbjainak példáját követve. Szerelmének is ezért adta - Janus Secundus nyomán - a Júlia nevet. A tudásimitáció szellemében igyekezett a legnagyobb mértékben felhasználni a humanista-petrarkista poézis ismert fogásait, leleményeit. A Júlia-versek többségét Balassi a 19-es sorokat következetesen taglaló 3 x 6 + 6 + 7 szótagszámú és aabccbddb rímelésű versszakokban írta.

Hogy Júliára talála így köszöne néki... Az egész vers elragadott ujjongó bókok halmaza, mely túlzással indul: "Ez világ sem kell már nékem..." Boldog felkiáltás, üdvözlés. Júlia nélkül értéktelen, értelmetlen a világ. Metaforák sorozatával dicsőíti Júliát. Az imádott hölgy tulajdonságai nem derülnek ki, csak a költő érzelmei. A köszöntéssel nem áll arányban a válasz. Bókok halmozásán keresztül (szívem, lelkem, szerelmem) jut el az 5. versszakig, melyben vallomást tesz: " Csak téged óhajt lelkem" Az utolsó versszakban látszik a szerelmesek közötti végtelen távolság. A megközelíthetetlen Júlia képével zárul a vers, mivel Júlia csak elmosolyodik Balassin, ki térdet és fejet hajt előtte, nem viszonozza szerelmét. A középkor udvarlóköltészetének elemei a versben: - nemes, udvari ember világa: palotának, fejedelemnek nevezi a költő Júliát - virág metaforákkal nevezi meg: viola (fiatalság), rózsa (szerelem) - ütemhangsúlyos verstechnika: hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása

Célia versek Lengyelországban, 1590-91-ben születtek a Célia-versek, Balassi szerelmi költészetének újabb állomása (a nevet Angerianustól kölcsönözte). Ezekbõl a versekbõl hiányoznak a nagy indulatok, érzelmi háborgások. A lírai mondanivaló szûkülésével párhuzamosan a versek terjedelme is csökken: a ciklus darabjainak többsége három Balassi-strófából áll. A Célia-versek színesebbek, kimunkáltabbak, mint korábbi szerzeményei. A versek nem a viszonzatlan szerelemrõl, hanem a mély érzelmeken alapuló viszonzott szerelmen alapulnak. A Célia-versek másik "színesebbek", kimunkáltabbak, mint korábbi szerzeményei; a stílus szemléletesebb, elevenebb; a rímalkotás is tökéletesebb, virtuózabb: a kezdetlegesebb ragrímek egyre ritkábbak.

Kiben az kesergő Céliárul ír: Az egyik legszebb Célia- vers egy háromstrófás kis műremek: kiben az kesergő Céliárul ír. Az "öccsét" (esetleg lányrokonát) "szépen sirató" Célia megjelenítõ ábrázolását Balassi már az önállósult képek kifejezőerejére és szépségére bízza. A hasonlatok mennyiségileg is a versszöveg nagyobb részét teszik ki: egy- egy strófa kétharmadát foglalják el és a költő nem kommentálja őket, nem fűz hozzájuk megjegyzést. A letisztult, leegyszerűsített verskompozícióban a szimmetria reneszánsz törvényszerűsége érvényesül: az első és a harmadik versszak részletesen kibontott hasonlatai (a fiát elvesztő fülemile, a félben metszett liliom) főként Célia keserű fájdalmát érzékeltetik, a közbezárt második szakasz hasonlata (a rózsát tisztára mosó, pirosát kiterjesztő harmat) viszont elsősorban a bánatában, könnyei záporában még vonzóbbá váló asszony harmatos szépségében való költő-i gyönyörködést fejezi ki.

Istenes versei A vallásos tematika a legszemélyesebb lírai mondanivaló kerete Balassi költészetének. Istenes versei végig kísérik hányatott életét. Sajátos összeállítású kéziratos kötelébe rendezi ezeket a verseit. Ennek a kötetnek 33.verse „Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott”. Ezzel a verssel zárja le ifjú kori költeményeit. Ilyen verse pl:Adj már csendességet Vitézi költészete A korabeli európai költészetben ismeretlen csak a mi líránkban vállhatott lírai témává a hazáért, a kereszténységért vívott önfeláldozó harc. Ilyen verse pl:Egy katonaének

Összefoglaló képek a reneszánszról