Ásványok Ásvány- és Kőzettan Tamás Réka

Ametiszt Az ametiszt a kvarc ásványnak az ibolyaszínű változata. A lila legkülönbözőbb árnyalataiban, az egész világos ibolyaszínen át a sötét kékesliláig sok árnyalatban fellelhető. Az összes kvarcváltozatok között a legkedveltebb kő. A régiek is nagy becsben tartották, amulettnek hordták, mert azt hitték róla, hogy hordozóját megvédi a részegségtől (az amethüsztosz görög szó, jelentése: nem részegítő). Főleg ékszerként használják. Hasonló módon munkálják meg, mint a többi kvarcot, de féldrágakő változatát a briliánshoz hasonlóan sokszöglapocskásnak köszörülik, hogy ragyogása elevenebb legyen. Az ametiszt dikroizmusa /kétszínűsége/ kékes vagy más szögből nézve vöröses-bíbor árnyalatú. Az ametiszt gyakran tartalmaz zárványokat, amelyek tigriscsíkosak, ujjlenyomat vagy toll alakúak. Hőkezeléssel az ametiszt színét sárgára változtathatják, és akkor citrin keletkezik. Az olyan kristályokat, amelyek részben citrinből, részben ametisztből állnak, ametrinnek nevezik. Az ametiszt hordalékban vagy drúzában található. A legnagyobb drúza lelőhely Brazíliában van. Az Urálból /Oroszország/ származó ametiszt pirosas színezetű, a kanadai ametiszt ibolyás színűek.

A türkiz név annyit tesz, hogy török kő, mert kereskedelmi útvonala Törökországon át vezetett. Legszebb darabjait Északkelet-Iránban találják, de Afganisztánban, Kelet-Ausztráliában, Kínában is szép darabok kerülnek elő. A tiszta kék szín ritka, ezért ezek a példányok drágák is, többnyire barna erezetet mutat. Előfordulása: Egyiptom, Irán, Lengyelország, Kína, USA, Mexikó, Peru. Türkiz

Rubin A rubin a drágakövek drágaköve, még a királyok is sokra becsülték. Az, hogy a rubin a legszebb vörös, piros drágakő, azt jelenti, hogy a legszebb rubinoknak úgynevezett galambvér vörös színe van. Az ilyen színű rubinok általában Burmából származnak. A rubin keménysége 9-es, ami annyit tesz, hogy ez a kő a korund csoport tagja, illetve, hogy keménysége a gyémánt után a legnagyobb (a gyémánté 10-es). A vörös, drágakő minőségű korund a legalkalmasabb drágaköves ékszerek készítésére. A rubin vörös színárnyalatai a rózsaszíntől a bíborig vagy barnás vörösig a kő króm és vastartalmától függnek. Kristályai hegyes vagy lapos végű, hatlapú prizmák, amelyek rétegesen növekedtek és a geológiai feltételektől függően alakultak ki a jelenlegi színváltozatok, sávok. Világszerte előfordul vulkáni, metamorf kőzetekben, vagy víz koptatta kövek formájában, hordalékokban. A legszebb kövek Burmából származnak, a vörösbarna kövek fő forrása Thaiföld.

Opál Az opál az oxidok-hidroxidok osztályába tartozó krisztoballit ásvány víztartalmú, gyengén kristályos változata. Elnevezése görög közvetítéssel (opaliosz) az ó-indiai upala (kő, drágakő) szóból származik. Színe változatos, általában a fémionok vagy ásványzárványok színezik. Az opál a többi drágakőtől eltérően nem kristályos, kiszáradhat, és törékennyé válik. Annak ellenére, hogy puha és könnyen törik, a nemesopál a gyűrűk népszerű köve. Két változata van. Egyik a nemesopál, amely a színek, felvillanását mutatja, a másik a közönséges opál, amely általában átlátszatlan és nem mutat színjátékot. A nemesopál színjátékát szerkezete okozza, a rendezetten elhelyezkedő kis gömbök szórják a fényt, és a fellépő interferencia eredményezi az irányfüggő színeket. A nemesopál számos színváltozatban fordul elő. A jó minőségű opál kövek átlátszóak, nem tejszerűek.

Borostyán Valójában a borostyánkő egyáltalán nem kristály, hanem 40- 50 millió évvel ez előtti őskori tűlevelű fák, megkövesedett gyantája (fosszília). Könnyű, a víz felszínén lebeg, éghető, szilánkosan hasadó. Néha zárványokat, növényeket és rovarokat tartalmaz. Színe az egészen világos sárgától, a barnás színárnyalatig minden színárnyalatban előfordul. Legismertebb a Baltikumból származó formája a baltikumi vagy közönséges borostyánkő. A megkövesedett gyantának a legelterjedtebb és legismertebb baltikumi közönséges borostyánkő mellett több mint, 50 fajtája ismert. Híres arról a tulajdonságáról, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat.

Gyémánt A gyémánt a terméselemek csoportjába tartozó ásványfaj. Elnevezése a görög adamas szóból származik, ami legyőzhetetlent jelent. Drágakő minőségű darabjait ékkőnek csiszolják meg. Gyengébb minőségű kristályai üvegvágó és gravírozó szerszámokba kerülnek, vagy csapágyakat készítenek belőlük. Értékét a szín, tisztaság, csiszolás és a karátsúly együttese határozza meg. A tiszta, színtelen gyémánt a legnépszerűbb, de más változatok, a sárgától és barnától a zöldig, kék, rózsaszín, piros, szürke, valamint fekete is megtalálhatók, a benne lévő szennyezéstől függően. Leszámítva a ritka, színes gyémántokat (rózsaszín, kék) a kövek értéke annál magasabb, minél fehérebb a színük. A tökéletes hasadás a kezdeti fázisban megkönnyíti a feldolgozást, de csiszolni csak másik gyémánttal lehet. A gyémánt kedvelt köve az ékszerészeknek, keménysége, fénye és csodálatos tüze miatt, a legegyszerűbbtől a különlegesig. A legtöbb gyémántot briliánssá csiszolják, amely kihozza a gyémánt természetes tüzét.

Rózsakvarc Rózsaszínű kvarc, melynek színezetét a mangántartalom adja. A mangán aktivizálja az enzimeket. A rózsakvarc a kvarc-család "leglágyabb" köve, nagymama kőnek is hívják. A rózsaszínű és a rózsaszínnek minden árnyalatában előforduló kvarcot nevezik rózsakvarcnak, színe titánszennyeződéstől származik. Általában dísztárgyakat faragnak belőle. A rózsakvarc kristályok nagyon ritkák, inkább vaskos tömlők formájában találhatók, amelyeket faragnak, vagy gyönggyé csiszolnak. Ritkán átlátszó, inkább homályos és karcolt, mert rideg. A cabochonra csiszolt rózsakvarc rutil zárványai csillaghatást idézhetnek elő. A rózsakvarc tömegekben képződik és kizárólag pegmatitekben fordul elő.