Erik Erikson (1902-1994) 1902-ben született Frankfurtban Gyermekkora hatással volt munkásságára A Montessori és a Bécsi Pszichoanalitikus Egyetemen diplomát szerzett A Harvard Orvosi Egyetemén tanított, és gyermek-pszicoanalítikusként is praktizált A Yale Egyetemen és a kaliforniai Berkeley Egyetemen is tanított. 1950-ben megírta a Gyermekkor és társadalom című könyvét Elemezte Maxim Gorkijt és Adolf Hitlert. Elkészítette a Freudi elmélet új verziójának alapjait Munkáival elnyerte a Purlitzer Díjat és a Book Awards díjat 1970-ig, visszavonulásáig kutatásokat végzett 1994-ben halt meg.

Erik Erikson identitás-elmélete: A pszichoanalitikus elmélet fejlődési fázisaiból indul ki A hangsúly az élet során megtapasztalt társas jelenségeken van, amelyek a személyiség alakulására hatnak Az elmélet a pszichoszociális elnevezést kapta Hall és Lindzey az ÉN-t alkotó énnek nevezi Az elmélet kulcsfogalma az énidentitás, amely a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló, tudatosan megélt énélmény.

Az énidentitásnak háromféle kapcsolata van a realitással: A REALITÁSÉRZÉKen keresztül, amely a gyakorlati világot és a képzeleti (vizionált) világot kapcsolja össze A TÉNYEK világán keresztül, amely leellenőrizhető megfigyeléses és egyéb módszerekkel Az AKTUALITÁSon keresztül. E három tényezőn túl a szerencsének is szerepe lehet az énidentitás megvalósulásában.

ERIKSON MODELLJE A PSZICHOSZOCIÁLIS FEJLŐDÉSRŐL Elméletének kulcsfogalmai: Énidentitás Kompetencia Pszichoszociális krízis Az életet állandó identitás-keresésként fogja fel 8 életkori ciklust különít el, melyek meghatározott sorrendben követik egymást ERIKSON modellje a serdülőkorig nagyjából FREUD elméletét követi

Az identitáskrízis felismerése után hét területet kell átvizsgálnunk, amelyek révén közelebb kerülhetünk a megoldáshoz: Az idő perspektívája: képesek vagyunk-e megkülönböztetni az azonnali hasznot a hosszú távú céljainktól. Képesek vagyunk-e kitartóan dolgozni a hosszú távú céljaink elérése érdekében, vagy az újabb és újabb felmerülő lehetőségek között tévelygünk. Énkép konzisztencia: A saját magunkról kialakított kép („énkép”) és a mások felé közvetített kép mennyire „fedi egymást”. A szerepeink megtapasztalása és szerepváltások: Kísérleteztünk-e annak érdekében, hogy a számunkra legmegfelelőbb szerepet megtaláljuk. A sikeresség anticipációja: meg kell vizsgálnunk, hogy a kiválasztott szerepben sikeresek leszünk-e. A szexuális identitás: mennyire tudjuk elfogadni a férfi/női szerepeinket és ennek a szerepnek megfelelő kapcsolatokat tudunk-e teremteni másokkal. Vezetői polarizálódás: vezetőként és vezetettként is képesek vagyunk-e működni, attól függően, hogy az adott szituáció mit kíván. Ideológiai meggyőződés: magunkévá tettük-e már azokat a szociális, filozófiai és vallási értékeket, amelyekre az életszemléletünket tudjuk alapozni.

FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 1. szakasz: Csecsemőkor. Bizalom, bizalmatlanság. Megtanulja, hogyan kell kapni, elvenni - oralitáson keresztül - és megtanítja az anyát adni. „Az vagyok, amiben reménykedem s amilyen reményt nyújtok.”

FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 2. szakasz: Korai gyermekkor. Autonómia, szégyen, kétely. Az analitás időszaka. Az izom működésének akaratlagos szabályozása, itt tudja átélni, hogy az anyától független, autonóm lény. „Az vagyok,amit szabadon akarhatok.”

FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 3. szakasz: Óvodáskor. Kezdeményezés, bűntudat, fallikus fázis. Az Ödipusz-komplexus megjelenése. FREUD szerint az lehet a konfliktus-bűntudat feloldása, ha a gyerek azonos nemű szülővel azonosul. „Az vagyok, aminek el tudom képzelni magam.”

FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 4. szakasz: Iskoláskor. Teljesítmény, kisebbrendűség, a teljesítményképesség időszaka, latencia periódus. A gyerek élvezi, hogy aktív, produktív és alkot, de ha ezt nem tudja átélni, kisebbrendűségi érzés alakul ki benne. „Az vagyok, amit működtetni tudok”

FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 5. szakasz: Serdülőkor. Identitás, szerepkonfúzió, genitális fázis. Ez a legfontosabb, legkritikusabb szakasz. Az identitáskrízis elnyúló időszakát moratóriumnak nevezzük. Ekkor birkózik meg a serdülő a nemi éréssel, a felnőttszerep bizonytalanságaival és itt integrálja mindazt, amit az előző időszakokból hozott magával.

FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 6. szakasz: Fiatal felnőttkor. Intimitás, izoláció. Meghaladjuk énes korszakunkat, az érett párválasztás időszaka. „Azok vagyunk, amit szeretünk.”

FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 7. szakasz: Felnőttkor. Alkotóképesség, stagnálás Az érett embert foglalkoztatja az utódok megteremtése, a róluk való gondoskodás, annak átélése, hogy szükség van rá. Akinek nincs meg ez a lehetősége, fokozatosan beszűkül, elsivárosodik.

FEJLŐDÉSI SZAKASZOK 8. szakasz: Öregkor. Integritás, kétségbeesés. Megbékélt bölcsesség átélése pozitív esetben, negatív esetben pedig a halálfélelem kétségbeesése jellemzi. ERIKSON a teljesség kifejezést használja, ezzel a személyiség elfogadott egységére utal. „Az vagyok, ami fennmarad belőlem.”

Az idő perspektívája: képesek vagyunk-e megkülönböztetni az azonnali hasznot a hosszú távú céljainktól. Képesek vagyunk-e kitartóan dolgozni a hosszú távú céljaink elérése érdekében, vagy az újabb és újabb felmerülő lehetőségek között tévelygünk? Énkép konzisztencia: A saját magunkról kialakított kép („énkép”) és a mások felé közvetített kép mennyire „fedi egymást”. A szerepeink megtapasztalása és szerepváltások: Kísérleteztünk-e annak érdekében, hogy a számunkra legmegfelelőbb szerepet megtaláljuk? A sikeresség anticipációja: meg kell vizsgálnunk, hogy a kiválasztott szerepben sikeresek leszünk-e? A szexuális identitás: mennyire tudjuk elfogadni a férfi/női szerepeinket és ennek a szerepnek megfelelő kapcsolatokat tudunk-e teremteni másokkal? Vezetői polarizálódás: vezetőként és vezetettként is képesek vagyunk-e működni, attól függően, hogy az adott szituáció mit kíván? Ideológiai meggyőződés: magunkéivá tettük-e már azokat a szociális, filozófiai és vallási értékeket, amelyekre az életszemléletünket tudjuk alapozni?

Az egyén identitása, azonosságtudata, két „gyújtópont” körül szerveződik: Személyes (perszonális) identitás Szociális identitás Az identitás legfontosabb funkciója az, hogy az egyént viszonylag tartósan elhelyezze létének „társadalmi terében”. Kategóriák hierarchiája Identitásmodellek

AZ IDENTITÁSELEMEK ÖT TÍPUSA: Antropológiai identitáselemek Pozicionális (vagy szerep-) és csoportidentitás-elemek Társadalmi minősítési műveletek Ideologikus identitáselemek Embléma jellegű identitáselemek