Kultúra – nemzet – emlékezet 4. A kultúra mint szimbólumrendszer (2.)

A kulturális antropológia Háttérfogalmak és előfeltevések –antropológia: az ember mint „hiánylény” ( az ösztönök gyengesége, specializálatlansága és képlékenysége az állatokhoz képest) „világra-nyitottság” (az ember nincs egy földrajzi környezethez kötve); a környezeti ingerekre adott válasz felfüggesztése, a válasz megtervezése a gondolkodás által; kísérletezés szimbólumokból alkotott modelleken (nyelv → a költészet mint nyelvi fikció jelentősége); tehermentesítés – a kultúra raktározza a bevált cselekvési mintákat (szokások)

–az ösztönrendszer szerepét nagyrészt a kultúra tölti be → a kultúra mint kollektív gondolkodási és viselkedési mintázat az emberiség biológiailag egységes faj – a különbségek kulturális gyökerűek; a kultúra elsődleges az egyénhez képest → egyén és kultúra kölcsönhatása (az egyéni kreativitás szerepe – az egyének közötti kiegyenlítés és közvetítés); az egyes (vallási, törzsi, nemzeti) kultúrák összemérhetetlenek („Próteusz”); → kultúrák kölcsönhatása (kulturális transzfer – adaptáció); a „bennszülött” számára saját és az idegen kultúra nem szimmetrikus („mi”–”ők”;„in-group” – „out-group”)

–módszer: émikus és étikus émikus: a kultúrák vizsgálata belülről – „a bennszülött nézőpontja” –in-group” és „out group” aszimmetriája → minden kultúra teljes világ a benne élők számára; –a kultúrák összemérhetetlensége → minden kultúra önálló rendszert alkot étikus: kultúrák vizsgálata külső nézőpontból – –a kultúráknak vannak közös sajátosságaik → törekvés univerzálék megállapítására

A kulturális antropológia kibontakozása a „relativizmus” jegyében – Ruth Benedict (1887–1947) A kultúra mintázatai (Patterns of Culture, 1934) –háttér: az ember ösztönrendszerének képlékenysége –módszere: émikus → –egy-egy kultúra mint szerves egész kiindulás: az emberi viselkedés és gondolkodás összes lehetséges mintáinak készlete → egy-egy kultúra: válogatás a készletből; pattern: a lehívott elemek összefüggő mintázata (kontextualitás, rendszerkényszer, a külső hatások integrálása) → az összerendezésnek súlypontja és stílusa van → példa: a zunyi, kwakiutl és dobu mintázat összehasonlítása

A kulturális antropológia mint a kulturális szimbólumrendszer interpretációjának elmélete: Clifford Geertz (1926– 2006) The Interpretation of Cultures (Kultúrák értelmezése, 1973) –a kultúra mint szimbólumokban megtestesülő jelentések hálója az értelmezés kényszere → az értelem elvileg minden lehetséges tapasztalatot behálóz –kulturális relativizmus (tkp. „anti-antirelativizmus”) belülről nézve: saját és idegen mint aszimmetrikus ellenfogalmak (a saját értelem mint eleve-adott); kívülről nézve: a kultúrák összemérhetetlensége → a kulturális sokféleség mint érték; az idegenségtapasztalat mint önmegértés

A jelentésháló vizsgálatának módszere: a sűrű leírás –egy viselkedéselem mint cselekvés és jelentés egysége → –a jelentéseket összekötő eszmék feltárása (példa: a bali kakasviadal)

A kultúra szimbólumrendszerei –vallás szimbólumrendszer, amely jelentésekkel köti össze egy közösség léttapasztalatát és értékrendjét –hosszan tartó motivációkat és lelkiállapotokat hoz létre; –kialakítja a létezés általános rendjének koncepcióit; –e koncepciókat a tényszerűség aurájába övezi –ideológia az általánosan elfogadott, ősi életszabályok megkérőjeleződése nyomán lép fel → érvelő jellegű; –megerősíti az ősi életszabályokat vagy újakat kezdeményez; –szimbolikája metaforikus → az ideológia „torzítás”-elméleteinek kritikája –művészet elmekonstrukciókat vetít ki a tárgyi világba → a szimbolikus jelentésalkotás „kísérleti műhelye”; –józan ész a mindennapi élet értelmes voltának biztosítéka

Az étikus módszer klasszikusa – Claude Lévi- Strauss (1908–2009) és a strukturalizmus Les Structures élémentaires de la parenté (Elemi rokonsági rendszerek, 1949); La pensée sauvage (A vad gondolkodás, 1962); Mythologies (Mitológiák,1970–73) –A strukturalista módszer előfeltevés: csak a társadalmi/kulturális állandók vizsgálhatók tudományosan – az egyedi esetlegességekben meg kell keresni a rejtett állandó összetevőket; módszertani háttér: Ferdinand de Saussure, langue – parole; módszertani megszorítás: a primitív kultúrák vizsgálata

–Indukció: egyedi formák → modell → struktúra (az émikus módszer mint kiindulás: az egyedi formák megértése) –Lépések az egyeditől a modellig: a társadalmi élet alapja a csere; a csere mint kommunikáció és mint játék; a játék szabályrendszere mint modell; a modelltől a struktúráig: egymásból transzformációs szabályok (inverzió, felcserélés, helyettesítés) által előállítható modellek csoportja a struktúra (rokoni, mitikus, nyelvi) → –a struktúra: az emberi szellem nem tudatos törvényei és elvei (kognitív struktúrák); –a struktúraképződés alapelve: a bináris oppozíció (rendszerszerűen releváns különbségek)