Szocializáció (első előadás)

A szocializáció folyamata: - az egyén társadalmi lényé válik - beépül a társadalomba - társas viszonyokkal gazdagodik - alkalmazkodik a társadalmi erőkhöz - alkalmazkodik a kulturális jelenségrendszerhez.   A szocializáció elsődleges színtere a család, a másodlagos színtér a szocializációs intézmények (óvoda, iskola). A pszichológia a személyiség kialakulásának folyamatát, a környezetből kiemelkedő individuum kifejlődését nevezi szocializációnak. Ebben a döntő időszak a gyermekkor. A szociológia azt a folyamatot nevezi szocializációnak, amelyben a gyerekek megtanulják, hogyan kell a társadalomban élni, elsajátítják a társadalom normáit, értékeit, magukévá teszik a társadalmi szerepeket.

Klasszikus megfogalmazásban a szocializáció az a folyamat, amelyben az egyén olyan tudásra, képességekre tesz szert, amely alkalmassá teszi arra, hogy társadalom hasznos tagjává váljon. Az antropológia szerint a szocializáció az adott kultúra és szociális viselkedés elsajátítása. A rendszerszemlélet szerint a szocializáció az emberi életet átszövő folyamat, amely során egyéni jegyekkel, társadalmi viszonyokkal gazdagodik személyisége, alkalmazkodik a társadalmi erőkhöz, kulturális jelenségrendszerekhez.

Teljes életünk folyamán szocializálódunk, kölcsönhatás áll fenn az egyén és a közösség között folyamatosan. Olyan kétirányú folyamat, amelyben alkudozások sorozatában a gyermek ugyanúgy szocializálja a felnőtteket, mint ahogyan azok szocializálják őt.   Internalizálás: meggyőződésből követi a normákat, elsajátítja és bevési az értékeket és viselkedési szabályokat Individualizáció: egyéniséggé alakulás Szocializáció: közösségi lénnyé válás Mentálhigiéné: lelki egészség szolgálata, jó környezet, önbecsülés, érzelmi érettség, önuralom megteremtése.

Reszocializálódás: rehabilitáció után beépül a társadalomba az egyén, ebben a folyamatban lényeges: *        Kommunikáció eszközeinek humanizálása *        Hátrányos helyzetűek segítése, tolerancia *        Egyének aktív részvételének serkentése *        A kiscsoportok kapcsolatrendszerének javítása *        Emberi kapcsolatok bensőségessé tétele *        Az emberi személyiség fejlődésének segítése *        Személyiségzavarok kiküszöbölése *        Környezeti ártalmak elhárítása *        Életfeltételek javítása *        Szülők, nevelők képzése *        Nevelési és oktatási programok tökéletesítése

Szocializáció szakaszai (példák) Comte: -         teológiai (gyermekkor) dolgok belső természete -         metafizikai (ifjúkor) világi dolgok megismerése -         pozitív (felnőttkor) érett emberként értelmezi a világot   Teleki-féle szakaszok: -         magzati kor -         kisgyermekkor -         kisiskoláskor -         serdülőkor -         ifjúkor -         fiatal felnőttkor -         felnőttkor -         középkor -         öregkor

Deviancia okai Normák, értékrend megszegését nevezzük devianciának. Deviáns, normaszegő viselkedés eltér a társadalomban elfogadott értékektől, normáktól, azonban nem minden normaszegés deviancia. A normák megítélése változhat társadalmakként, koronként.

Szociológiai elméletek a devianciára: –        Pszichológiai és szociológia a szocializáció zavarával magyarázza –        Racionális választás elmélete a haszonnal és kockázattal magyarázza –        Kulturális elméletek szerint a társadalmi kontroll erőtlen –       Anómia elméletek a személy lelki állapotával magyarázzák (Durkheim és Merton)   Egyéb elméletek a devianciára: Biológiai elméletek (Lombroso) bűnözőnek születés – koponyaméret -, kromoszóma rendellenesség,genetikailag meghatározott. Pszichológiai elméletek – frusztráció-agresszió elmélet, akut feszültséghelyzet, pszichoanalitikus elmélet. Család oldaláról – szülő és gyermekkapcsolat hiánya, szülők személyiségzavara, családi értékrend hiánya,azonosulási folyamat törése, következetlen nevelés, torzult jutalmazás.

Deviancia típusai: Öngyilkosság Bűnözés Alkoholizmus Kábítószer Lelki és mentális betegségek Viselkedészavar

Családi szocializáció A családi szocializáció célja, hogy a gyermekek képesség váljanak az egészséges identitás kialakítására, a megfelelő pár megtalálására, a vele való szoros kapcsolat kialakítására és fenntartására, gyermekeik összhangban történő nevelésére.   A gyermekkori szocializáció a személyes én kibontakozásának történéseivel veszi kezdetét. A személyiség megalapozását és differenciálódásának folyamatát a családi „közvetítő rendszer” kölcsönhatásai indítják meg, ezért a családot tekintjük a szocializáció elsődleges műhelyének A szociális tér növekedésével elsősorban a kortárscsoportok jelentősége fokozódik. A kapcsolatokat megvalósító kommunikációs eszközök között első helyen áll a nyelv

A gyerek aktivitását, érdeklődését, kezdeményezőkészségét a személyes kapcsolatok indukálják, serkentik, egyben szabályozzák is. A gyermeki aktivitás, az ön és környezet alakító képességek olyan interperszonális erőtérben bontakoznak ki, amely eleven keretét, feltételeit és mintáját szolgálja a gyermek társas, majd társadalmi lénnyé fejlődésének. A család, az egyén és a társadalom közti közvetítő kiscsoport. A család elsődlegessége abban áll, hogy: - a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlődő egyénre érzelmi kötelékei, kapcsolatainak erőssége, hosszan tartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés be a személyiségbe. A család szocializációs funkciója többszintű. Ellátja a gyermek biológiai gondozását, biztosítja azokat a biológiai feltételeket, amelyek az éréshez és fejlődéshez szükségesek, ugyanakkor meghatározott magatartási és szerepmintákat is közvetít

A családban felnövő személyiség kétfajta, állandóan érvényesülő hatás jelenlétében fejlődik: - A család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített, természetes életviszonyaiban gyökerező hatásainak közegébe, - a másodlagos, tudatosan irányított és közvetített nevelési ráhatások erőterében. Mindkettő nagyon fontos. Ezek lenyomatát nyilvánvalóan tükrözi a gyermek magatartása, másokhoz való viszonya. A primer, tapasztalásos, szociális tanulás a gyermek szándéktalanul, „belenövéssel” elsajátított viselkedési mechanizmusait foglalja magába. A családi közösséghez tartozás kialakítja az un. családi identitást, amelyet kollektív szimbólumokkal is kifejezésre juttatunk. ( pl.: családi név viselése)

Családi szocializáció háromféle típusú lehet: - gyermekközpontú, - felnőtt központú, - fejlődés központú. Baumrind a szülők nevelési taktikája szerint osztályozza a családot: - önkényes (authoritarian): felnőttközpontú, azaz tilt, parancsol, fegyelmez - ráhagyó (permissive): gyermekközpontú, azaz a gyermeknek mindent szabad - irányítottan együttműködő (authoritatíve, tekintélyelvű): a szülő céltudatos, serkenti a gyermek képességeit

Másodlagos színtér: az intézmények –        Kortárscsoportok – testvérkapcsolatok. –        Óvoda, iskola – adottságok kifejlesztése, feladatteljesítés megtanulása. –        Média – információáradat, élmények. –        Munkahely, szomszédság – emberformáló.  

A családi légkör rejtett vagy nyílt zavarai indíthatják el azokat a hibás irányú személyiségfejlődéseket is, amelyek vagy már gyerekkorban manifesztálódó lelki zavarokban, vagy a későbbi, felnőttkori alkalmazkodás zökkenőiben és töréseiben mutatkoznak meg.

A szocializáció alapkérdései 1. Mire – viselkedésre - nemi szerepre - nyelvre 2. Hogyan – utánzás (viselkedés) - empátia (érzelmek) - tanulás, jutalmazás, büntetés - azonosulás 3. Ki, Hol – személyek (család, barát, szülő) - csoportok (kortárs, munkahely) - intézményes - környezet - média 4. Meddig tart – egész életen át 5. Milyen a kapcsolat a szocializáló és a szocializált között – aktív vagy passzív befogadó

Főbb elméleti irányzatai Biológiai – érési irányzat, Gesell : a szocializáció előfeltétele az érettség Tanuláselméleti – szociális, Bandura: a szocializáció tanulási folyamat és a környezettől függ Kognitív (v. univerzális) konstruktivista Pszichoanalitikus Genetikus (Cattel): a szocializáció genetikailag determinált, az hogy ebből mi valósul meg, a környezettől függ Etológiai (Lorenz): a szocializáció és az állati viselkedések tanulmányozása