Tarnay László PTE BTK Mozgókép Tanulmányok Központ Filmtudományi és Vizuális Kultúra Szeminárium Nyelvelmélet és nyelvi evidencia Szimpózium Pécs, nov. 16. A vizuális/verbális interface szerepe a vizuális argumentációban

Az előadás szerkezete Empirikus kutatási kérdések  a nyelvi/képi interface szerepe egy erősen mediatizált vizuális kulturában Az elméleti keret elemei  kognitív  szemantikai-pragmatikai  nyelvészeti-argumentációelméleti A (mozgó)képi argumentáció funkciói  narratív  pragmatikai A (mozgó)képi argumentáció formái

EMPRIKUS KUTATÁSI KÉRDÉSEK Minek alapján „helyettesítheti” a képi a verbálist?  empirikus hipotézis: egy erősen mediatizált (digitális) vizuális kultúrában élünk Hogyan dolgozzuk fel a (mozgó)képeket? a. érzéki-érzelmi-motorikus válasz b. felismerési mechanizmus  vizuális memória - egészleges – topológiai : egyedfelismerés - jegyalapú : kategoriális percepció – fogalmi besorolás c.diszkurzív-racionalizálható információfeldolgozás  esettanulmány: arcfelismerés

Hogyan értjük (meg) a (mozgó)képeket? a. klasszikus válasz: szemiotika (Peirce: ikon-index- szimbólum) : (mozgó)képek = nyelv  kétféle kontextualizáló funkció: argumentatív és narratív b. nem klasszikus válasz: a „nagy parataxis” vagy mondat-kép (Rancière 2003): az összemérhetetlenek összekapcsolásának és elválasztásának dialektikája  a kép kettős viszonyt létesít: intuitív-szemléleti és artikulált-stilizált

Kognitív keret: a vizuális és verbális területek érintkezési felülete (interface) Hipotézis 1 a (jobb oldali) vizuális-érzéki terület szerepe a szenzomotorikus séma működtetése, illetve annak blokkolása  a (bal oldali) verbális terület szerepe: a séma racionalizálása (  narrativizáció)

vizuális és verbális határa = látott és nem látott tér határa  csak a pragmatika tudja jelenlévővé tenni a határt: a nem motorikus eredetű Kutatási kérdések  Létezik-e önálló képi logika vagy racionalitás?  Marad-e valami „még-feldolgozandó” (ti. sajátosan képi) a képben a verbálissal való interakció után?

Szemantikai-pragmatikai keret: Hipotézis 2 a verbális/vizuális szövegek kétféle (i) (egzisztenciális-hermeneutikai) narratív és (ii) argumentatív értelmezése  a kettő – a különbségük megtartása mellett – egymásba ágyazódhat (Parret 1988): (narratív)

Példák: a jézusi parabolák mint kérdésekre adott válaszok  narratív (ok-okozati) űrök kitöltése: pl. Pasolini (1966): Madarak és madárkák : csak a nyomait (a megmaradt csontokat) látjuk annak, hogy a főszereplők elfogyasztották a hollót, magát a cselekvést nem de a hiányzó premissza függvényében metaforizáció is bekövetkezhet Eisenstein: Patyomkin páncélos : az alvó oroszlán felugrása (argumentatív-metaforikus)  felkelés (metaforikus- narratív)

Nyelvészeti-retorikai-argumentációs keret: a vizuális státusa és „logikája” Hipotézis 3 a szenzomotorikus séma racionalizálódása (H1) és az érvelés mint önálló nyelvi modul megjelenése után (H2) a vizuális argumentáció a vizuális/verbális interface működésének empirikus evidenciája Alhipotézisek  a vizuális/verbális választóvonal empirikus kérdés  a vizuális argumentáció előfeltételezi a vizuális (azaz racionalizálható vagy diszkurzív) jelentés felismerését

A (MOZGÓ)KÉPI ARGUMENTÁCIÓ FUNKCIÓI NARRATÍV  ok-okozati viszonyra érvel : pl. Madarak és madárkák (lásd fentebb)  kiváltó ok-következmény: pl. Tykwer (1999): Téli alvók (Laura elhúzza a függönyt a kómában fekvő kislány szobájában/ a kislány meghal)  motivikus/motivált kapcsolat két esemény között: pl. Téli alvók (Marco zuhanása/Rebecca tekintete)

PRAGMATIKAI  a vizuális a kimondhatatlanra érvel  szó és kép határa: az (eltolódó) keret (a véletlen esemény) kiemel a fikció tér-idejéből  diszruptív/összekapcsoló téridő-montázs tekintet révén : Velasquez: Udvarhölgyek : a királyi párt csak az ábrázolt festő láthatja  beszéd révén : Kósa F. (196 7 ): Tízezer nap : „Ezt csak én tudhatom”  „véletlen” esemény, a királyi pár megjelenése, ill. a halál nem ábrázolható/nem elmesélhető  a pragmatikai viszony révén a vizuális az ábrázolhatatlant ábrázolja

Részkövetkeztetés Hipotézis 3 a vizuális és a verbális kapcsolódási felülete  diszkurzív racionalitás a narratív-argumentatív funkcióban  a téridő reprezentációja (3D mentális térkép) a pragmatikai funkcióban

A mozgóképi argumentáció formái A) Érzékelés-észlelés szintjén: inferenciális – deduktív (Rock)  Példa: R.N. Shepard: Terror subterra  alagút illúzió Premissza (percepciós): a távolabbi alak a nagyobb (P) Konklúzió: a nagyobb és távolabb lévő alak üldözi a kisebb és közelebb lévőt Hiányzó premissza (heurisztikus): ha két alak egymás után fut, a távolabbi általában üldözi a közelebbit (Q): (P  Q)  R

R.N. Shepard (1999): Terror subterra

B) a (mozgó)képek érzelmi-vizuális hatáskeltő eszközök  a vizuális környezetnek nincs explicit argumentatív szerepe, legfeljebb felkelti a vizuális figyelmet (vö. Groarke 2002: relevancia-felhívó szerep )  a képek „másképp” argumentálnak, a kimondhatatlant (leginkább az érzelmeket) fejezik ki (Johnston & Blair 1993)

 vajon nem a relevancia, a kiemelés szempontjából könnyebb rajzzal érvelni, mint (mozgó)képpel?  ami érzékileg kiugró (ti. egy jegy, mint pl. a feketeség, vagy a sárga csőr - karikatúra) nem feltétlenül „lefordítható” a természetes nyelvre, azaz nem szükségképpen diszkurzív, bár kétségtelenül felhasználható egy verbális érvelésben: a jegy szelekciója argumentatív potenciál például ha valakinek nagy keze van, könnyebben azonosítható vizuálisan, de a jeggyel érvelhetünk például arra, hogy zongorázik

C) a (mozgó)képek illusztrációk meghatározott argumentum sémához empirikus hipotézis: a képek – beszédaktusok  feltételezi a „fordíthatóságot” a két kódrendszer között  vagy a premisszát, vagy a standpointot illusztrálják literálisak, ha  reklámok: megmutatják egy szer hatását (pl. fogyasztószer-reklámok)  de nem csak bemutatnak egy álláspontot, hanem érvelnek is mellette (vö. relevanciaelmélet)

a reklám pragmatikai eleme  a reklám szereplője nem látja a nézőt, mégis hozzá beszél  kitágítja az ábrázolt téridőt az ábrázolás térideje felé (beszéd és tekintet révén – vö. Udvarhölgyek, Tízezer nap) nem literálisak, ha  inkongruenciát és/vagy  áthelyezett (displaced) referenciát tartalmaznak  metaforikus projekciót implikálnak  szimbolikus jelentést hordoznak

D) kritikai diszkusszióra használt képek (pragma- dialektika) három kommunikációs elv (Groarke 2003):  a képi elemek argumentatív szándékot hordoznak  a képi elemeknek belső koherenciája van  a képnek külső, heurisztikus (politikai, társadalmi, stb.) értéke van emblémák (XVI.-XVII. század)  bizonyos premisszák csak vizuálisan megjelenítettek :  vizuális retorika  a képi jelentés és a verbális szöveg nem teljes (szemantikai) analógiája

E) „önálló” argumentációk nem képeket társítanak szövegekhez, hanem az érzelmi tölteten túlmenően olyan képi tartalmat hordoznak, melynek nincs elfogadott verbális megfelelője (=jelentése) Kutatási kérdések  Létezik-e sajátosan vizuális arrgumentáció abban az értelemben, hogy a vizuális és a verbális szöveg analógiája nem teljes? Azaz vannak-e sajátosan vizuális (ti. természetes nyelvre alig vagy egyáltalában nem lefordítható, pl. vizuális hasonlóság alapú) érvelési formák? (Vö. a képek másképp „argumentálnak”: az érzelemekre hatnak)  Léteznek-e sajátosan vizuális metaforák?

verbális konvenciótól független vizuális metaforákban az össszehasonlítás elve az analógia  az analógia diszkurzív vagy „tisztán” vizuális attól függően, hogy egészleges vagy jegyalapú  filmi metafora (Carroll : alapfeltétel: homospacialitás és inkongruitás két egymással inkompatibilis tárgy „összeolvasztása” a téridő egy adott pontján  a téridőbeli inkongruens kapcsolatok „tisztán” vizuálisak (vö. Tízezer nap fentebb elemzett szekvenciája)

Példák  Metropolis gép/szörny (Lang (1933): Metropolis)  „felugró oroszlán” : kettős forrás tartomány: az ugrás szakaszossága (álló szobrok „mozgása”) VS. folytonossága (felkelés) (lásd fentebb)  „isten szekvencia” (Eisensten (1932): Október)

Háromféle módszer: i)retorika (Klinkenberg): hasonló szintaktikai- szemantika szerkezet ii) projekciós terek elmélete (Fauconnier) iii) pragmadialektika (Eemeren-Grootendorst) Kutatási kérdés  Hogyan viszonyul a három módszer a vizuális argumentatáció három formájához?

Tanuláságok a képi „érvek” megfogalmazása (=lefordítása) mindig többértelmű vagy homályos értelmezésre ad lehetőséget vagyis kérdés, hogy mennyiben fordítható le a képi érvelés természetes nyelvre, mennyiben azonosíthatóak a nem vizuális „érvek” verbális formákkal a vizuális argumentáció sokkal jobban támaszkodik a konvencióra, mint a verbális a kontextusnak kiemelt szerepe van (vö. a képírás konetxtualitásával) túl sokféle lehetséges jelentés, azaz racionalizálási mód azonosításában

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET !

Referenciák Carroll, N. (1996): A Note on Film metaphor. In: Theorizing the Moving Image. Cambridge: Cambridge UP Garssen, B. (2002): Understanding argument schemes. F. Van Eemeren (ed.): Advances in pragmadialectics. Amsterdam: Sic/Sat Gilbert, M. (1997): Coalescent argument. Mahwah: Lawrence Erlbaum Associates. Groarke, L. (2002): Toward a Pragmadialectics of Visual Argument. In: F. Van Eemeren (ed.): Advances in pragmadialectics. Amsterdam: Sic/Sat

Johnson, R.H. & Blair, J.A. (1994): Logical self- defense. New York: McGraw Hill. Parret, H. (1988): Le sublime du quotidien. Amsterdam: Benjamins/Hadés. Ranciere, J. (2003): Le destin des images. Paris: la Fabrique. Schelley, C. (1996): Rhetorical and Demonstrative Moes of Visual Argument. Looking at Images of Human Evolution. Argumentation and Advocacy 33:

Tarnay L. (2007): Chiazmatikus találkozások a filmi befogadásban. In: Pethő Á. (szerk.): A filmművészet esélyei. (megjelenés alatt) Tarnay L. (2003): On Visual Argumentation. In: F. H. van Eemeren, J. A. Blair, C. A. Willard, A. Francisca. Snoeck Henkemans (eds.) Proceedings of the Fifth International Conference of the International Society for the Study of Argumentation. Amsterdam: SIC SAT