REGIONÁLIS GAZDASÁGTAN (9. ELŐADÁS, 2008. november 18.) Prof. Dr. Lengyel Imre MTA doktora, egyetemi tanár Dr. Lukovics Miklós PhD, adjunktus SZTE Gazdaságtudományi Kar (Szeged) Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézet

Mai előadás témái Regionális fejlődés/növekedés alapfogalmai A területi gazdasági fejlődés szakaszos modelljei A kumulatív fejlődési modell Kiéleződő területi különbségek: centrum vs periféria, növekedési pólusok Kompetitív fejlődéselmélet

1. Regionális fejlődés/növekedés alapfogalmai Régió: homogén területi egység, tervezési régió („fekete doboz”) Fejlődés vs. Gazdasági növekedés: Fejlődés: minőségi változás, szerkezeti átalakulás, társadalmi-gazdasági feltételek javulása Gazdasági növekedés: mennyiségi változás, mérőszámokkal jellemezhető (a régióknál GDP-vel mérjük: a GNI nehezen számolható), a gazdasági teljesítménnyel (kibocsátással) függ össze Növekedés és fejlődés egymástól elválaszthatatlan: A gazdasági növekedés feltételezi a fejlődést: a társadalmi, oktatási, egészségügyi stb. háttérfeltételek javulását A fejlődés feltételezi a növekedést: a felhasználható jövedelmek, anyagi források stb. bővülését Fenntartható fejlődés: a gazdasági növekedés forrásai nem apadnak el (környezeti, természeti, Nyílt és zárt gazdaság (régiók közötti áramlás, ismétlés): Tényezők mobilitása (munkaerő, tőke) Termékek és javak áramlása A régió mindig nyílt gazdaság egy nemzetgazdaságon belül! (a termékek és tényezők akadálytalanul áramolhatnak a régiók között)

Fejlődés és növekedés regionális dimenzióban A regionális gazdaság fejlődése A regionális gazdaság növekedése minőségi feltételek változása versenyképesség növekedése gazdaság működését szolgáló feltételrendszerek átalakulása Fejlődés = Minőségi változás mennyiségi változások gazdasági kibocsátás növekedése (GDP) mérőszámokkal jellemezhető Növekedés: mennyiségi változások sorozata

A régiók fejlődése 1. Régiók közötti áramlások: Termelési tényezők (munkaerő, tőke) Javak és szolgáltatások 2. A piaci automatizmusok térbeli hatásai: konvergencia/divergencia? Neoklasszikus elmélet a tőke az alacsonyabb profitrátát nyújtó régiókból áramlik a magasabb megtérülést biztosító térségek felé a munkaerő alacsonyabb bérű régiókból átköltözik a magasabb bért nyújtóba nem teljesen mobil sem a tőke, sem a munkaerő expanziós hatás a célrégióban = konstrikciós (visszahúzó) hatás a származási régióban  egyensúlyi helyzet Polarizációs elméletek nem következik be az egyensúly, régiók közötti különbségek nőnek Kumulatív, önerősítő folyamatok

Regionális fejlődés alapvető elméletei Három regionális fejlődési szemléletet veszünk: Szakaszos fejlődés (térbeli konvergencia, stabilitás): Friedmann szakaszos regionális fejlődés elmélete és Richardson térszerkezet decentralizációs polarizáció elmélete Interdependenciát feltételező (térbeli divergencia fejlett és fejletlen kölcsönhatásai, instabilitás): kumulatív fejlődés, centrum-periféria gondolatok, növekedési pólusok Területi versenyen alapuló: Porter kompetitív fejlődés modellje

2. A területi gazdasági fejlődés szakaszos modelljei Nemcsak a gazdasági, hanem gazdaságon kívüli: történelmi, demográfiai, társadalmi, politikai, környezeti faktorok is befolyásolják a fejlődést  elkülöníthető fejlődési/változási szakaszok vannak, összhangban az alapvető társadalmi-technológiai változásokkal (lásd Kondratyev-ciklusok) A valóságban megfigyelhető jellemzők: egyik fejlődési szakaszból a másikba történő átlépés nem előre meghatározott törvényszerűségek alapján történik (hanem főleg társadalomfüggő, ezért az intézmények szerepe kiemelkedő) nem kell minden régiónak ugyanazt a fejlődési pályát bejárnia a régiók között munkamegosztás alakul ki a globális gazdaságban

A területi gazdasági fejlődés szakaszai I. Rostow öt lépcsős növekedési elmélete (közgazdaságtudomány, gazdaságtörténet): Hagyományos társadalom Átmeneti társadalom Modern társadalom Fejlődés érett szakasza Tömeges fogyasztás korszaka Friedmann ezt a társadalomfejlődési logikát vette át régiókra (4 szakaszt kiemelve) Walt Whitman Rostow (1916-2003)

A területi gazdasági fejlődés szakaszai II. John R. Friedmann (1912-2006)

Richardson: a térszerkezet decentralizációs polarizáció elmélete (gyarmatokon, kevésbé fejlett térségekben)

3. A kumulatív fejlődési modell Myrdal (1957): gazdaság és szegény országok A regionális különbségek kiéleződnek: Halmozódó (kumulatív) okok Területi kölcsönhatás Myrdal fejlődés elméletében három egymást követő szakasz van: Preindusztriális (Rostow 1.) Indusztriális (Rostow 2. és 3.) Térbeli kiegyenlítődés a „terjedési hatás” miatt (Rostow 4. és 5.)

Myrdal kumulatív fejlődési modellje Gunnar Myrdal (1898-1987)

Myrdal és Hirschmann I. Hirschmann elmélete Myrdal kumulatív fejlődési modellje Régiók közötti egyensúlytalanság „spread hatás”: központ expanziója révén indul meg a fejlődés a régiókban „backwash hatás”: negatív gazdasági változások, centrum elszívja a mobil termelési tényezőket a periférikus térségekből Hirschmann elmélete vezető ágazatok növekedési hatásokat serkentenek a többi ágazatban átszivárgási hatások, negatív polarizációs effektusok területi egyensúlytalanság  agglomerációs hátrányok, politikai hatások Gunnar Myrdal (1898-1987) Albert O. Hirschmann (1915- )

Myrdal és Hirschmann II. területi egyensúlytalanság kérdésének elemzése a növekedési elméletekben modelljeik gyengesége kumulatív folyamatokat külső tényezőkkel magyarázzák történelmi véletlenszerűségek centrifugális, centripetális erők hatását nem tekintik át a regionális folyamatokban megoldást különbözőképpen látják: Myrdal: regionális jövedelmek tartós divergenciája Hirschmann: az egyensúly hiányában kialakuló ellenerők mérséklik a régiók közötti regionális különbségeket Gunnar Myrdal (1898-1987) Albert O. Hirschmann (1915- )

4. Kiéleződő területi különbségek: centrumperiféria, növekedési pólusok Divergenciák előtérbe kerülése Kiinduló feltételek: belső növekedési tényezők régiók között erős függőség oligopóliumok és monopóliumok a regionális piacokon Szektorális polarizáció eredete: Schumpeter elmélete Perroux: növekedési pólusok

Perroux: a gazdaságban az újdonságokat megjelenítő ágazatok azok a motorikus egységek, amelyek az egész gazdaság számára növekedési pólusként funkcionálnak: Új piaci szegmens (innovációk, Schumpeter) Monopolprofitok (az életgörbe növekedési szakasza) Motorikus egység: a gazdaság új erőforrás centruma, amelynek termelése vagy piaci részesedése, s annak növekedési üteme jelentősen meghaladja az országos, regionális átlagot A motorikus egységeknek számottevő gazdasági kapcsolatai vannak más ágazatokkal, egységekkel (klaszterek?) A motorikus egységek lökésszerű és fékező hatásokat indíthatnak meg a tőlük függő gazdasági szektorokban A növekedési pólusok gyors fejlődésük révén térbeli divergenciát hoznak létre Az elmaradott térségek függő viszonyban maradnak a növekedési pólusoktól

Centrum- és perifériamodellek centrum: innovációkat koncentráló régiók (magrégiók) periféria: leszakadó, funkció hiányos, alacsony termelési és jövedelemmel rendelkező térségek Centrum-periféria kapcsolatai: A centrum kikényszeríti a periféria szervezeti függőségét „feedback” (visszacsatolási) hatások: hatalmi effektusok; információs hatások; pszichológiai hatások; modernizációs hatások; szinergia hatások; termelési hatások; korlátozott decentralizációs politika döntési hatalom valós decentralizációja, területi fejlődés kiegyenlítettebb

A növekedési pólusok I. Paelinck (1965) Boudeville (1966) ágazati növekedési pólusok jövedelmi polarizáció pszichológiai (magatartási) hatások földrajzi polarizáció Boudeville (1966) az ágazati polarizáció regionális polarizációhoz is vezet fejlesztési pólus, agglomerációs hatások, növekedési hatások növekedési régió (központi helyek elmélete alapján) centrum gazdasági hatótávolsága (gravitációs- és potenciamodellek) Pottier (1963) közlekedési hálózatok jelentősége közlekedési infrastruktúra szalagszerű rendszereinek kialakítása

A növekedési pólusok II. Lasuén (1969) gazdasági növekedés és urbanizáció összekapcsolása gazdasági növekedés = technológiai változások sorozata innovációs folyamat 3 szakasza: invenció, diffúzió, adaptáció városhálózat, nemzetgazdaságok fejlettsége fejlődő, átmeneti országok centrumok új innovációt vesznek fel, kettős gazdaság innovációk felvételének halogatása az előző innováció országos befogadásáig .

Mi a fejlesztési pólus? OTK 2005 (mint magyar példa): A centrum régió alakító és nemzeti,országhatáron átnyúló térszervező erővel rendelkezik, magas szintű K+F és innovációs funkciókat lát le, magas hozzáadott értékű gazdasági tevékenység és széles egyetemi, felsőoktatási kutatási-képzési kínálati bázis, szoros együttműködés a tágabb vonzáskörzetének településeivel, térségeivel, méretüket tekintve nagy a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális súlya, magas kulturális kínálat, elegendő –növekvő – munkalehetőség a legmagasabban képzett munkaerőnek. Magyarországon: Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, + Székesfehérvár-Veszprém tengely .

5. Kompetitív fejlődéselmélet Porter szerint a statikus komparatív előnyök elmélete nem írja le napjaink tényleges gazdasági folyamatait: egy-egy régión belül nem állandó (nem immobil, nem röghöz kötött) a tényezőellátottság, hanem a tényezők áramlása országon belül megfigyelhető (mobilak) a komparatív előnyök nem írják le az új tudásalapú specializációt: méretgazdaságosság, növekvő mérethozadék, innovációk, technológiai változások, stratégiai szövetségek stb. A nemzetközi forgalom jelentős része globális nagyvállalatok telephelyei közötti forgalom (alkatrészek, félkésztermékek stb.), amely nem a komparatív előnyök, hanem vállalati stratégiáktől, telepítési döntésektől függ → a globális gazdaságban meghatározók a kompetitív előnyök: az ország gazdaságpolitikájától és az ott térségi bázissal bíró vállalati versenystratégiáktól függnek (dinamikusan változnak) Lényeg: az önálló gazdaságpolitikát folytató országok közötti specializáció a komparatív előnyökkel magyarázható, de a szubnacionális régiók közötti specializációt a kompetitív előnyök írják le

Kompetitív regionális fejlődés szakaszai Nem komparatív, hanem kompetitív előnyök A kompetitív fejlődés három szakasza: tényező-vezérelt, beruházás-vezérelt (újabban: hatékonyság-vezérelt) innováció-vezérelt Porter: a vállalatok versenystratégiái, a helyi üzleti környezet (rombusz-modell) kiépültsége alapján magyarázza

(a) Tényező-vezérelt (egy-két determinánsból erednek a vállalatok, iparágak versenyelőnyei): alacsony jövedelmű, kevésbé fejlett régiók Költségelőny (olcsó fizikai munka), sztenderd tömegtermékek Régebbi technológia (érettség és hanyatlás) Infrastruktúra fejlesztések (b) Beruházás-vezérelt (két-három determinánsból erednek a vállalatok, iparágak versenyelőnyei): közepes jövedelmű régiók Hatékonyság Új, de vásárolt technológiák Munkaerő, menedzsment felkészültségének javítása (c) Innováció-vezérelt (a dinamikus rombusz-modellből erednek a vállalatok, iparágak versenyelőnyei): magas jövedelmű, fejlett régiók Termékdifferenciálás, egyedi termékek, Saját fejlesztésű technológia, csúcstechnológia Klaszterek alakulnak ki De!! A fenti kategóriák a globálisan versenyző (traded) iparágakra teljesülnek, a nontraded helyi ágazatok csak követő jellegűek

6. A hazai regionális fejlődés főbb jellemzői A magyar régiók, megyék fejlettsége Kompetitív típusai